817

Elköteleződni önmagunk mellett

Elmélyült beszélgetés Boldizsár Ildikóval a Győri Könyvszalonon

07

Az élet legnehezebb feladatáról, a felnőtté válásról és a mesékben rejlő univerzális útmutatásokról hallhatott elmélyült és izgalmas beszélgetést, aki ellátogatott Boldizsár Ildikó könyvbemutatójára november 18-án szombaton délután a Kisfaludy Terembe. Ildikót, a Metamorphosis Meseterápia módszer megteremtőjét Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház igazgatója kérdezte Mesék a felnőtté válásról című kötetéről, és még inkább a több évtizede eredményesen működő gyógyító módszer lényegéről. Kettősük feledhetetlen élménnyel gazdagította az érdeklődőket. Akik most hallottak először a meseterápiáról, azokat további kutatásra inspirálta, de a „haladóknak” is tudott újabb mélységeket feltárni.

Már 10 éve, hogy Boldizsár Ildikót először hallottam beszélni a meseterápiáról a Győri Könyvszalonhoz kapcsolódó olvasáskonferencián. Azóta nagyon sok könyvbemutatón, beszélgetésen, pedagógusoknak szóló tanácskozáson és a Nyári Népmeseegyetemén is hallgattam őt a mesék erejéről. De mintha határtalan tudás-kútból merítene, mindig új, érdekes és értékes, amit mond, igazi „lélekszomjoltó”. A kifogyhatatlan forrásig talán azért juthatott oly közel, mert másokért indult útnak, mások gyógyulásáért.

Kocsis Rozi azzal kezdte a bensőséges hangulatú beszélgetést, hogy ő csak pozitív elfogultsággal tud Boldizsár Ildikóról nyilatkozni. 2009-ben már bemutatták Ildikó egyik gyönyörű meséjét a Vaskakas Bábszínházban, és Kocsis Rozi elárulta, jövőre újra Amália bemutatót terveznek. Ehhez kapcsolódóan egy doboznyi különböző színű és formájú pöttyös bögrével lepte meg az írónőt, aki mesehőséhez, Amáliához hasonlóan nagyon szereti őket. A bögrékbe tea került, Ildikó lassan kortyolgatott, s elmesélte a Metamorhosis Meseterápiás Módszer születését, a közönség pedig itta szavait.

Hogyan kezdődött? A sokat ismétlődő kérdés mentén mélyebbre ásva kiderült, hogy Boldizsár Ildikónak 21 éves koráig nem volt része meseélményben. Mesedeficitben felnőni azt jelenti, hogy valamit nem tudunk a világról, ami pedig nagyon fontos lenne. És jött egy meghatározó pont, amikor a fejére esett az a bizonyos könyv. Egyetemistaként kellett dolgozatot írnia arról, hogy mi az élete értelme. Hetekig kereste a választ, de nem jutott előre. A beadási határidő előtti estén a fejére esett a Micimackó, és kinyílt annál a fejezetnél, amikor Micimackót kiönti az árvíz. Minden élethelyzetnek megvan a mesepárja, Ildikó szimbolikus szintre emelve így fogalmazta meg, mi van a könyves történet mélyén: „megszólította a bennem élő potenciális felnőttet”.

A mese felnőtt műfaj? Igen, ez történeti tény, hiszen az ősi, archaikus meséket felnőttek mesélték felnőtteknek. Erről a néprajzi kutatások nagyon pontosan beszámolnak. Csakhogy a felnőttek elvesztették a mesét, elfelejtették univerzális nyelvét. A meseterápia során ezt a képi gondolkodást aktivizálják, mert a képeken keresztül lehet hozzájutni a szükséges információhoz. Ennek birtokában a mesekötetek életvezetési tankönyvekké válnak, amelyek segítenek újra felépíteni belső rendünket. Ha létrejön a mesehallgatási transz, akkor megnyílik az elfeledett csatorna – itt tud bejönni a meseterápia, amely nem a pszichológián alapul, hanem inkább a morfológián és a hermeneutikán (a megértés tudománya).

A meseterápia teljesen a gyakorlatból született. Boldizsár Ildikó legelőször saját kisfiának mesélt, amikor súlyos betegséggel került kórházba. Meggyógyult, és ő hálából tovább mesélt a kórházban, immár mások gyermekeinek. Aztán felnőtteknek, daganatos betegeknek is. Évek alatt gyűltek a tapasztalatok az orvosok visszajelzései alapján, és ő megbizonyosodott a mesék gyógyító erejéről. Sok-sok évnek kellett eltelnie, hogy 2007-ben kiálljon a világ elé a tízévnyi kórházi mesélés tapasztalataival és a kutatási eredményekkel. „Nem volt mögöttem kutatóintézet, napközben egy kiadónál dolgoztam. Én éjjel 21 és 1 óra között voltam mesekutató.”

A meseterápiáról 2010-ben jelent meg az első könyv, melyet azóta több módszertani és tematikus mesegyűjtemény követett. Ildikó évek óta egy 120 órás képzés keretében a SOTE-n tart képzést pszichológusoknak és a segítő szakmában dolgozóknak. Az egri Esterházy Károly Egyetemen pedig tanszéket kap tudásának és módszere sikerének elismeréseképpen.

Kocsis Rozi a meseterápia működési mechanizmusáról igyekezett minél többet megtudni Ildikótól. Kérdései nyomán kirajzolódott előttünk, hogy minden mesének van egy mintázata. És minden helyzetnek, sőt minden embernek van egy mintázata. A meseterápiában a fő kérdés nem az, ki vagy a szereplők közül, hanem, hogy hol látod magad a mesében. A meseterápia itt kezdődik. Ildikó elmondta, hogy általában nem azok keresik föl, akik a mese végén látják magukat, hanem azok, akik már az elején vagy a közepén „elakadtak”. Az elhangzott példában, a Hamupipőkében, ha valaki a galambdúcban elrejtőzve látja magát, miközben a királyfi kint várakozik rá, annak számtalan oka lehet. Nem akar elköteleződni, vagy fél, hogy a királyfi csalódik benne. De az is lehet, hogy valaki nem kapott szülői mintát, hogyan kell viselkedni egy férfival.

Mindenki szeretné magát a mese végén látni. De ehhez végig kell járni a próbákat. Ezek közül az egyik legnehezebb a felnőtté válás feladata. Mert arra van szükség, hogy az ember meghaljon a gyerekkor számára. Legalábbis abban az értelemben, hogy már nem függ másoktól, hanem megtanul magáról gondoskodni. Képes önmagának megteremteni mindazt, amit addig készen kapott. Legfőképpen pedig elköteleződik önmaga mellett. A boldogtalanság legfőbb oka, ha valaki nem áll önmaga mellett. Ez az első lépés, hogy aztán mások felé is el tudjon köteleződni. Boldizsár Ildikó kihangsúlyozta, hogy a felnőtté válás nem azt jelenti, hogy mindent elfelejtek, amit gyermekként tudtam, például a játékosságot és a nyitottságot. Hanem azt, hogy hozzáadom, ami viszont a felnőttkorhoz tartozik, a felelősségvállalást, önazonosságot és az ahhoz szükséges önismeretet.

Ma különösen nehéz helyzetben vannak a felnőttkor küszöbén álló fiatalok, mert eltűntek a világból a hiteles, érett felnőttek, akik segíthetnének az átlépésben. Ezért sok a kallódás. Ildikó az egri egyetemen szerzett tapasztalatai alapján elmondta, hogy ma a fiatalokat már nem érdekli az információ, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Ezért beleviszi a tanításba, amit a meseterápiában megtanult: hogyan lehet segíteni az embereknek a mélységhez kapcsolódni. Ez az, amire ma a legnagyobb szükség van.

A Mesék a felnőtté válásról című kötetben harminckét mese segít megérteni és feldolgozni ennek a nagy átlépésnek a nehézségeit és meglátni szépségeit: tizenhat a fiúknak és tizenhat a lányoknak. Csak néhány példa a legkülönbözőbb nemzetek meséiből: A tigris sírja, Az árva Kagzagzuk, Gyöngyharmat János, A napékszer-ládika, A jégen fonó lányok, Holdangyal, Óriásölő Margaret, A Béke királynője, A bűvös tükör.

A könyv különlegessége a végén található felnőttségmutató az egyes történetekben található tanulnivalók és a hőseik már meglévő képességei alapján. Ennek segítségével „állapotfelmérést” végezhetünk magunkon, és könnyebben rátalálhatunk arra a mesére, amelyből a legtöbbet meríthetünk saját fejlődésünkhöz.

Szabados Éva
Fotók: Szabó Béla (5-7. kép), Vas Balázs

2017.11.22
458