154

Interjú Romsics Ignác történész professzorral


romsics-ignac01

A XVII. Győri Könyvszalonon A Horthy-korszak című, idén megjelent kötetének bemutatójára érkezett vasárnap délután a színház Kisfaludy Termébe Romsics Ignác. Beszélgetőtársa, dr. Horváth József, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóhelyettese még a fellépés előtt készített interjút a történész professzorral.

Itt vagyunk a XVII. Győri Könyvszalonon, néhány perc múlva kezdődik Romsics Ignác „A Horthy-korszak” című munkájának bemutatója. Hogyan keletkezett ez a mű?

A mű egyszerűen keletkezett, mert a Helikon Könyvkiadó fölvállalta, hogy a régebbi és újabb könyveimet egy sorozatban kiadja. Utána már csak azt kellett eldönteni, hogy milyen blokkokban vagy milyen tematikában rendezzük el. A kiadónak az volt az egyik kérése, hogy a Horthy-korszakkal kezdjük; nyilván azért, mert úgy gondolta, hogy a Horthy-korszak egy olyan hívószó, mely növeli az érdeklődést a kötet iránt. Ebbe A Horthy-korszak című kötetbe belekerültek az én korai írásaim, melyek ezzel az időszakkal foglalkoztak, és belekerültek a témával foglalkozó legújabb írásaim is; azzal a megszorítással, hogy amely könyvet például Bethlen Istvánról írtam, vagy a trianoni békeszerződésről, azok nem kerültek bele, hanem a kisebb terjedelmű írások. Az elsőt 1979-ben írtam, és 1982-ben jelent meg az akkori Magyar História sorozatban; a címe Ellenforradalom és konszolidáció volt. Ez az első darabja a kötetnek; azután a második egy kicsit később keletkezett, és a Horthy-korszak miniszterelnökeivel foglalkozik; ezenkívül több olyan írásom van, ami az eltelt több mint harminc évben a Horthy-korszakkal foglalkozott. Az utolsó, azt hiszem, hogy a két vagy három évvel ezelőtt az Akadémián tartott előadásom szövege a konzervatív-liberális irányokról a magyar politikai életben. Tehát a kötet két nagyobb szövegből áll, és több kisebb, rövidebb írásból.

Voltak-e terjedelmi korlátok? Befolyásolta-e ez a válogatás mélységét?

Nem, nem voltak. Anélkül, hogy ezt előírták volna számomra, nyilvánvaló, hogy ha ez a kötet dupla vastagságú, akkor kényelmetlen kézbe venni és olvasni, akkor két kötetben kellett volna kiadni. Ha pedig fele, akkor nagyon karcsú. Nem mondták, hogy mennyi legyen; inkább az volt a szempont, hogy az kerüljön bele, amit úgy éreztem, hogy érdemes újra kiadni. Az évek vagy évtizedek folyamán többször előfordult, hogy ugyanarról a témáról vagy hasonló témáról kértek ide-oda írást, ezért bizonyos írások között nagyon nagy az átfedés. Úgyhogy azokat, melyekben ismétlem magam – és ilyen több van –, azokat kihagytam.

Műfaji szempontból a kötetet lapozgatva látok tanulmányokat jegyzetekkel és irodalomjegyzékkel, és látok esszészerű írásokat. Ez is szempont volt a válogatásnál?

Nem, ez nem volt szempont; és a kiadó nagyon liberálisan közelített az egészhez: rám bízta, hogy én ebbe mit teszek bele. És valóban, nekem sem volt ez szempontom. Van, ami jegyzetek nélküli munka, az Ellenforradalom és konszolidáció tipikusan ilyen, de a magyar miniszterelnökök is ilyen. És vannak benne tanulmányok, amelyek meg vannak jegyzetelve, mint a Magyarország(ok) a két világháború között például, amelyik egy gyűjteményes kötet számára készült annak idején; vagy az antiszemitizmussal foglalkozó, szintén jegyzetelt tanulmány. De azt hiszem, hogy a jegyzetelt tanulmányaim is nagyon hasonlítanak a nem jegyzetelt szövegekhez abból a szempontból, hogy egyik sem tudományoskodik túlságosan, és egyik sincs túlterhelve jegyzetekkel. Ezek a szövegek mindig egy olyan közönségnek készültek, amit elképzeltem magam elé. Nemcsak a Horthy-korszakkal foglalkozó szakembereknek szólnak, hanem a többségük a tágabb értelemben vett értelmiségi közönségnek. Annak a közönségnek, amelyik a Horthy-korszak iránt érdeklődik, lehet diák, tanár, értelmiségi. Tehát ez jellemzi a kötet tematikáját, stílusát és az én válogatási szempontjaimat is.

Ez a munka egy sorozatnak a nyitó kötete. Mikorra várható a folytatás és milyen tematikával?

Ezt egészen pontosan meg tudom mondani. Abban maradtunk a kiadóval, hogy évente két kötetet ad ki, és minden második évben írok egy újat a régiek mellé. És ez az első új a jövő könyvhétre fog megjelenni, június elejére, és az a címe, hogy Erdély elvesztése, 1918-1947. Ebben egy elég erős történeti felvezetéssel, vagyis egészen Erdély népeinek kialakulásáig visszamenően, és a román-magyar-szász nacionalizmusok természetével is foglalkozva, azt mutatom be – próbálom bemutatni, érthetővé tenni –, hogy miért veszítette el Magyarország Erdélyt először 1920-ban ideiglenesen, majd 1947-ben véglegesen, és hogy mi volt a kettő között. Kutatáson alapuló, tehát – visszatérve az előző kérdésedre – ez eléggé sok jegyzettel ellátott munka, amelyben korabeli források, sajtóhivatkozások és persze szakirodalmi feldolgozások – angol, francia, német, román – egyformán találhatók. Bízom abban, hogy a jegyzetek ellenére sikerült ezt egy olyan nyelvezettel elmondani, hogy egy tágabb értelemben vett közönség számára felfogható, értelmezhető és szerethető könyv lesz. Ez fog megjelenni a könyvhétre; és valószínű, hogy a karácsonyi könyvvásárra, valamikor október-novemberre pedig egy másik, amelynek az a címe, hogy A Nagy Háború és az 1918-19-es magyarországi forradalmak. Ez nagyjából két részből áll. Én a pályámat az 1970-es években az 1918-19-es forradalmak, parasztlázadások kutatásával kezdtem, úgyhogy a kötetnek az egyik része visszanyúlik erre az időszakra. A másik része pedig az elmúlt években született tanulmányaimból áll: a százéves évforduló alkalmából többször kértek különböző előadások, tanulmányok írására. Úgyhogy érdekes módon a friss tanulmányokkal indul a kötet, a Nagy Háború, azon belül a paraszti emlékezet rögzítéseivel; és utána jönnek a tulajdonképpeni 18-19-es dolgok. De a záró tanulmány, melynek az a címe, hogy Magyarország 1918-1919-ben, az egy amerikai reprezentatív kötet számára készült, amelyet az orosz forradalom évfordulójára adnak ki angolul; úgyhogy az egy ilyen nagyobb áttekintő és valamennyire jegyzetekkel is ellátott; de nem annyira alapkutatás jellegű, mint az 1918-19-es Duna-Tisza-közi dolgokról írott tanulmányom, mely az első könyvem volt valójában.

Nagyon szépen köszönjük az előzetest is, és kíváncsian várjuk a két új kötet megjelenését!

Én is köszönöm az érdeklődést.

Horváth József
Fotók: Simonné Horváth Éva

2017.11.22
63