190

Társművészetek a XVII. Győri Könyvszalonon

Koltai Róbert, Szulák Andrea, St. Martin, Stipsits Ibolya és Sándor József Péter Alkotász

szulak-andrea

A Győri Könyvszalon az írott művészet mellett minden évben határozott kontúrokkal vonultatja fel azokat a társművészeti ágakat, amelyek együttes összhatása jóval túlmutat különállóságukon. Az idei fesztiválon sem volt ez másként, így a vendégek között köszönthettük Koltai Róbertet, Szulák Andreát, St. Martint, Stipsits Ibolyát és Sándor József Péter Alkotászt.

Szulák Andrea: Jutalomfalatok

Szulák Andrea a 2000-es évek elején több darabban is játszott a győri színházban, nagyon kellemes emlékek kötik ide, így most is megdobbant a szíve, amikor belépett a falak közé az idei Könyvszalonon. Jutalomfalatok című új könyvéről Simon Róbert Balázs beszélgetett a művésznővel, aki nagyon szimpatikus, közvetlen és emberközeli benyomást tett. Olyan népszerű darabokban játszott itt, mint a Helló, Dolly!, a Hotel Menthol vagy a Hyppolit, a lakáj. Sok szép pillanat fűzi ide, mély nyomokat hagyott benne az itt töltött idő. Legközelebb decemberben jön a városba, a gyönyörű adventi időszak egyik vendége lesz, ahol szívesen dedikálja majd a könyvét az érdeklődőknek.

Rendkívül mozgalmas az élete, nagyon sok szerepnek kell egyszerre megfelelnie: énekesnő, színésznő, emellett családanya és háziasszony. Most elsősorban ez utóbbi került előtérbe. Igyekszik Rozina lányára is elegendő időt szentelni, az együtt töltött idő minősége, nem a mennyisége az elsődleges, mert lánya biztosítja az egyensúlyt az életében. Szerelme, a megvalósult álom, a színház és a televíziózás mindig csak játék volt számára. Szulák Andrea szeret olvasni, mivel kíváncsi természetű, széleskörű az érdeklődése, így lehet akár életrajzi, történelmi, színházzal vagy művészetekkel kapcsolatos a könyv. A könyvesboltok is elbűvölik, sok időt tud eltölteni bennük. Egyik kedvenc szerzője Jókai, akinek a nyelvezete mindig elvarázsolja, de Dickenst szintén kedveli a mai napig.

A napokban jelenik meg Jutalomfalatok című könyve, amely nem egyszerűen receptes könyv vagy szakácskönyv. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer neki ilyen kötete jelenik majd meg. Szabad pillanataiban írta, amikor egy kis ideje akadt, sorra jöttek a gondolatok. Úgy kezdődött az egész, hogy közzétette a legjobb ételeiről készült fényképeit, és fotográfus barátja, Bali Sándor ajánlotta, legyen akkor ebből egy könyv, hogy közelebb kerüljenek hozzá azok, akiket érdekel. Nyáron, a legnagyobb melegben – otthon – két nap alatt készítette el az ételeket. A legnagyobb kihívásnak a lefotózásuk bizonyult, majd az ételek eltüntetéséhez vendégeket hívott, akik gyorsan eltüntettek mindent.

Szulák Andrea elárulta, hogy a lánya nem válogatós, mindig az volt az ennivaló, amit készített. Az étkezés idejében is rendszert vezetett be, a kislánya ezt szokta meg. Sok szülő elrontja gyermekének az étkezési szokásait, mely kihat egész életére. Még a halat is megszerettette vele, pedig először nem volt az ínyére. Több mint 40 recept szerepel a könyvben, ezek közül beszélgettek néhány konkrét étel történetéről. Először a humusz és a pita került terítékre. Előbbi a közel-keleti konyha egyik népszerű mártogatós fogása. Néhányszor járt a Szentföldön, és kinyomozta, hogyan készül az egyik kedvenc étele, leírta és kipróbálta. Elsősorban a húsvét előtti böjti időszakban szokta elkészíteni csicseriborsóból

A nagyszüleit idézte meg a padlizsánkrém – vinetta – kapcsán, mert a felmenői Erdélyből származtak. Nagyapja akkor menekült át Magyarországra, mikor Erdélyt elcsatolták, zokogott, mikor meghallotta a székely Himnuszt. Nagyanyja pedig palóc lány volt, gyermekkori élményeket idézett fel benne ez az étel. Az almás muffint mindenki szereti, mert praktikus, gyorsan elkészíthető, egészséges, ráadásul finom is. A gombás kagylótésztához bort is ajánl – alaposan ismeri és szereti a borokat, sokat tud róluk. Egyszer Egerben még borbíró is volt, Villányban borlovag, a Törley-nél pedig pezsgőlovaggá választották. A mai napig a magyar konyhát és a világszínvonalú magyar borokat szereti, a finom ételeket, italokat és az édességeket. Saját maga vásárol a piacon, onnan szerzi be a nyersanyagokat. Ott ő is háziasszony, aki kóstolgat, beszélget az emberekkel. Elmesélte azt is, hogyan készíti a paradicsomlevest vagy más néven gazpachót, mely különösen kánikulában – hidegen – üdítő hatású, nem véletlen, hogy a spanyolok is szeretik.

Közelegnek az ünnepek. Megtudhattuk, hogy a művésznő bejglit és marcipántortát is szívesen süt, olyan dolgokat – édességeket, italokat – szeret ajándékba adni, amiket saját maga készített. Az ilyen ajándék a lelkünkből jön. A szenteste a szűk családé, de karácsonykor két koncertje is lesz, Egerben és Hévízen. A Macaron – édes sütemény – kalandos történetét is elmondta: először a barátnőjével két napon át próbálták elkészíteni, mire végre jól sikerült, de most már kiválóan megy. Mindenkit sajnos nem tud vendégül látni, de jövőbeli tervei között szerepel egy étterem nyitása, ahol ő maga készítené az ételeket a vendégek számára. A mostani élete olyan, mint egy álom, de felkészül arra, ha már nem lesz színpadon, valami hasznos dolgot csináljon, olyat, amellyel másnak is örömöt szerez.

Szulák Andrea könyve a napokban jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában.


Koltai Róbert: Lerajzolom percek alatt

Még soha nem fordult meg a győri színházban, ezért Koltai Róbert színművész, filmrendező és érdemes művész ősbemutatót tartott az idei Könyvszalonon vasárnap kora délután a Nagyszínpadon. Pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte, majd később több teátrumban játszott (Pécs, Budapest, Veszprém). Rendkívül sokoldalú művész, számos szerepben nyújtott emlékezetes alakítást filmen és színpadon egyaránt.

Egy közismert dallal, a Sose halunk meg-ből ismert Nagy utazással indított. A műsor kezdetén elárulta, kicsit nehezen lendül bele, de a végén majd nem akarunk hazamenni. Tényleg valahogy így történt! Először műsorának címére adott magyarázatot: egyáltalán nem állt szándékában rajzolni, mert gyermekkorában sem tudott valami jól. Elmesélte Feri bácsi történetét, aki miatt ezt a címet választotta. Valamikor réges-régen Budapesten, az Erzsébet sörözőben különös figurákkal találkozott, ide járt Feri bá, aki érdekes fazon volt. Mindenkit gyorsan lerajzolt, bár ezek az alkotások nagyon hasonlítottak egymásra. Aztán kiderült róla, hogy korábban az Operaházban játszott, a nép fiaként.

Koltai Róbert hatéves kora óta szórakoztatja az embereket, már kisiskolásként beírást kapott azért, mert „gúnyosan nézett”. Darvas Szilárd versével folytatta (Legenda a Nő teremtéséről), melyből megtudhattuk, mennyire „áldott és átkozott” a férfi számára a nő, igazi „se veled, se nélküled” állapot. Az se jó, ha van, az se jó, ha nincs, de akkor hiányzik… Fiatal színészként szerelmes szerepekre vágyott, erre a vizsgaelőadáson megkapta Lőrinc barát szerepét. Soha sem volt az a kimondott Rómeó-alkat, jelentette ki.

Több dalt énekelt a ’90-es évek közkedvelt Patika-sorozatából, amit ő rendezett: felhangzott a Vigyázz rám és a Gatyadal – utóbbi heteken át a 2. helyen állt a magyar slágerlistán. Koltai szerint egykori énektanárai valószínűleg forogtak a sírjukban, vagy talán büszkék voltak rá. Dés László zeneszerző 20 évvel ezelőtt nem engedte neki elénekelni a Vigyázz rám-ot, mert szerinte még nem érett meg hozzá, két évtizedet kellett várni hozzá. Rövid időre megszólalt az Illetékes elvtárs figurája is, felvette a jól ismert arckifejezést. Régen, amikor ezt játszotta, csak egyetlen ember sértődött meg rajta, viszont kiderült, hogy jól tud improvizálni, rögtönözni.

Nem változott hirtelen Devecseri Gábor műfordítóvá, de a magyar irodalom legnépszerűbb verseit fordította „németre”, amely nagy sikert aratott a közönség körében. Olyan versek kerültek „feldolgozásra”, mint az Anyám tyúkja, a Mama, a Falu végén kurta kocsma és a Nemzeti dal. Újra egy ének következett: Olyan szépek voltunk, melyet a Patikában a nemrég elhunyt Somló Tamás vitt sikerre.

Koltai Róbert elmesélte, hogy a kaposvári színházban egy vállalkozókról szóló darabban milyen hatalmas baki történt. Sajnos már senki sem él a csapatból rajta kívül, pedig nagyon jó társaság volt, állandóan ugratták egymást, sokat tréfálkoztak. Nemrég a budapesti Madách Gimnáziumban díszvendégnek hívták – ki hitte volna, amikor egyáltalán nem volt jó tanuló, most pedig ennyi év után ő lehet a kitüntetett vendég. Diákkorában nagyon szívesen utánozta a tanárokat, a testnevelés- és a földrajztanár volt a kedvence, akiket kifigurázott. Utoljára a Sose halunk meg c. musicalből énekelt el egy régi slágert.

A fellépés estéjén a Művész úr a Katona József Színházban játszott, Haumann Péter szerepét vette át egy évvel ezelőtt. Elárulta, azt szereti, ha látja a nézőkön, hogy biztatják, hogy tetszik nekik, amit tesz vagy mond a színpadon. A másfél órás, zenével, dalokkal színesített műsort a nagyérdemű vastapssal jutalmazta, így még ráadást is adott, Heltai Jenő egyik versét adta elő.


Stipsits Ibolya – St. Martin: Képes spirituálé

St. Martin kitűnő zenész, zeneszerző, szaxofon- és pánsípművész, akivel a XVII. Győri Könyvszalonon Forgács Péter, a győri Nemzeti Színház igazgatója beszélgetett, melynek során egy nagyon sokoldalú művésszel találkozhattunk. A világ hét legjobb szaxofonosa közé tartozik, 24 önálló lemeze alapján a magyar instrumentális zene első számú előadójának számít. A másik vendég Stipsits Ibolya fotóművész volt, aki nemcsak hazánkban elismert, hanem a nagyvilágban is, ezt számos díja bizonyítja. Két kiváló, rendkívül tehetséges művészt ismerhettünk meg, akik külön-külön is fantasztikusak, most pedig összekapcsolja őket egy gyönyörű, közös album, a Képes spirituálé. St. Martin a kötetben szereplő minden kép mellé írt egy verset, melyek teljes harmóniába kerültek egymással. Így választottak közös utat, egy könyvbe álmodták kettejük művészetét.

Szentmártoni Imre tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszakán végezte. Kiváló művelője a legkülönbözőbb hangszereknek, tíz évig trombitán játszott, majd a basszusgitár, a zongora, a dob következett, utána váltott szaxofonra. Eleinte különböző együttesekben próbálta ki magát, míg 1994-ben St. Martin művésznéven szólókarrierbe kezdett. Sok helyre hívják itthon és külföldön, fellépett többek között Erdélyben, Szlovákiában, Angliában, Franciaországban, Svájcban, Portugáliában, Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban. Kiemelkedő zenei pályafutása és jótékonysági tevékenysége elismeréseként számos díjban és kitüntetésben részesült.

Szereti a különleges koncerthelyszíneket, lemezbemutatóihoz hangulatos helyszíneket választ, mint például az Aggteleki cseppkőbarlang, az Esztergomi Vár vagy a Kiscelli Múzeum. Közülük a cseppkőbarlanggal kapcsolatos élményeiről mesélt, a jövő nyáron ott lesz a 25. évfordulós koncertje.

Stipsits Ibolya olyan fantasztikus fotókat készít, amelyeket látni kell. Kínában bronzdíjat kapott egy pályázaton, de más országokban is begyűjtötte az elismeréseket, EFIAP kiváló fotóművész! Elsősorban portréfotósnak tartja magát, főleg emberekről készít csodálatos felvételeket, a tájképek kevésbé izgatják. Szerencsére könnyen barátkozik, ez szükséges is a jó portrékhoz. A képek között látható volt az az afrikai hölgy is, aki 40 évesen 100 évesnek tűnik. Érdekli a mai digitális technika is. Gyakran előfordul, hogy egy kép hónapokig készül, mivel nagyon sok munka és komoly technikai tudás szükséges a minőséghez. A technikát ugyan meg lehet tanítani az iskolában, de a többit a fotósnak kell hozzátenni. Az álomkép számára a Pitypangok a fényben c. felvétel. Ibolya hívta meg St. Martint az első győri fotókiállítására, melyre nagyon sokan voltak kíváncsiak.

Bejárta az egész világot, rengeteg helyen megfordult: Afrikában, Indiában, Tibetben, általában a véletlen hozta ezeket az utakat. Sok karitatív munkát is végez, Afrikába egy alapítvány által jutott ki. Még a busmanoknál is járt, ahol visszacsöppent az időben: az ottaniak íjjal-nyílvesszővel vadásznak, és ma is nyersen eszik a húst. Ibolya elmesélte, hogy úgy futottak, mint a vadászkutyák, ezért nagy bánatára sajnos nem tudta őket szemből fotózni. Szerencsére semmilyen egészségi problémája nem volt még utazásai során, mert nagyon meggondolja, mit eszik, vegetáriánus, de sokat fogy egy ilyen út alkalmával.

St. Martin korábban a barátoknak, ismerősöknek írt verseket, sokat ajándékba, 13 éves kora óta születnek költeményei, főleg szerelmi témában. Olyan jól sikerült ez a verses udvarlás, hogy az egykori barátnője (felesége) most is itt volt vele. Nevéhez fűződik három verseskötet, egy fotóalbum és számtalan fotókiállítás. A szaxofonművész olajfestményeket is fest, kiállításokon is bemutatkozott, sőt hat éve megrendezésre kerülő művésztelepet alapított, ahova külföldről érkeznek vendégek. Több olyan rendezvényt szervezett már, ahol a vers és zene elválaszthatatlan volt. Szabadidejében a festésen és a versíráson kívül, sokat sportol és olvas. Győrben tartotta élete leghosszabb koncertjét, amely három és fél óráig tartott. Ez a város a szíve csücske, élete első lemezét itt szerették meg elsőként. Idén nyáron már a 24. albumát készítette el, ezenkívül zenés színdarabok zeneszerzője és zenei rendezője.

Forgács Péter felolvasta az egyik versét az albumból, a Bátorító lélek címűt, s bár ez nagyon meghatóra sikeredett, az egész beszélgetés végig könnyed, szórakoztató, humorral fűszerezett hangulatban telt. A bemutató során több gyönyörű dalt is meghallgathattunk St. Martintól, szaxofonon vagy pánsípon. Képek és zene fantasztikus egységet alkotott, így egy páratlan találkozás részesei lehettünk!


Reformáció 500 – Sándor József Péter Alkotász és a Forrás Waldorf Iskola diákjainak kiállítása

A színházban, a Kisfaludy Terem előterében nyílt a XVII. Győri Könyvszalonon a Reformáció 500 kiállítás, melyet Sándor József Péter Alkotász, valamint a Forrás Waldorf Iskola diákjai készítettek.

Sándor József Péter iparművész már 15 éve Tényőn él keramikus feleségével, egyben alkotótársával, Samu Eszterrel és három gyermekükkel. Alkalmazott művészeti tevékenységet folytat, számos kiállításon vett már részt, és sok szép alkotással gazdagította a várost. Győrben 25 éve találkozhatunk köztéri munkáival, melyek sajátos technikával készülnek, főleg fagyálló csempére, porcelánfestékkel készített képek. Olyan neves személyiségeket örökített meg ezeken a csempeképeken, mint pl. Széchenyi István, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, Bisinger József, Tihanyi Árpád, Földes Gábor, ez utóbbi portré az egyik kedvence. 2017 májusában új kinccsel gazdagodott Nádorvárosban a Szent Imre-templom, melynek homlokzatán gyönyörű kerámiakép örökíti meg a templom felszentelésének pillanatát, jelenleg ez a legkedvesebb a szívének.

Minden érdekli, ami a művészettel kapcsolatos, a barlangrajzoktól kezdve a kortárs művészetig. Rogyasztott üveggel is foglalkozik, ebből különleges, egyedi díjtárgyakat, ajándéktárgyakat, burkolati elemeket készít, melyekből már a világ minden tájára került. A győri Forrás Waldorf Iskolával nyolc éve áll kapcsolatban, ez a harmadik kiállítási anyag, amit együtt készítettek a gyerekekkel. Az első a Liszt Ferenc paravánsorozat volt, de Cseh Tamásról és Pingiczer Csabáról is készült portrékiállítás közösen az iskolásokkal.

A reformációra az aktualitása, az 500 éves évforduló miatt esett a választás. Ez a kiállítás a Forrás Iskola 6. osztályával (tanítójuk Kovács Júlia) és a művész saját gyerekei (Ármin, Ráhel és Mirjam) közreműködésével készült, vegyes technikával. Az elsődleges szempont az volt, hogy mindenki számára érthető legyen, és minden fontos eseményt megjelenítsenek rajta, ami a témához tartozik. Sikerült egy rendkívül színes, érdekes anyagot készíteni, mely felhívja a figyelmet a reformáció kialakulására és történeti hátterére. A művész úr és felesége megtervezte és megrajzolta előtte azt, amit a gyerekek kifestettek. A konzulens Kretzné Budaker Dóra volt. Az egyik paravánon pedig bepillantást nyerhetünk az alkotómunka folyamatába is.

A Waldorf Iskola egyaránt hangsúlyt fektet az érzelmi, az akarati és a gondolati képességek fejlesztésére, ezért nevezik a „kéz, a szív és a fej iskolájá”-nak. Célja, hogy a gyermek életkoronként változó testi, lelki és szellemi szükségleteit kielégítse úgy, hogy ezek egymással összhangban fejlődhessenek. Különös gondot fordítanak a szociális érzékenység és az alkotóképesség ápolására. A művészetekkel való foglalkozás az egész oktatást átszövi. Tanulóik a hagyományostól eltérő művészi technikákkal ismerkednek meg rajz- és festésórákon. A kézimunka- és a kézműves órákon végzett bonyolult kézügyességet igénylő munkák alapvető fontosságúak az intelligencia fejlődésében. Az iskola célja megteremteni a művészeti, gyakorlati és intellektuális tartalom egyensúlyát a tananyagban, különös tekintettel a szocializációs képességekre és a lelki-szellemi értékekre. A gyerekek így megtanulják saját szemükkel nézni a világot.

E színes paravánokból álló kiállítást Bognár Ákos történelemtanár nyitotta meg, aki még egy szép saját verset is felolvasott. A megnyitón rengeteg gyermek vett részt.

Sulyok Attiláné
Fotók: Szabó Béla (1-4. és 6. kép), Simonné Horváth Éva

2017.11.22
103