154

Felrobbant csillag, kísértő szellem, vérszomjas cápa

Szöllősi Mátyás, Miklya-Luzsányi Mónika és Benedek Szabolcs a XVII. Győri Könyvszalonon

szollosi-matyas-szb

Panaszhangok a szépprózai felhozatallal szemben sem érkezhettek a XVII. Győri Könyvszalonon, én például három olyan könyvbemutatót hallgattam kíváncsisággal, ahol csillag, szellem és cápa háromszögében egyesült a fikció a valósághűséggel. Szöllősi Mátyás, Miklya-Luzsányi Mónika és Benedek Szabolcs látogatásán túl azonban ráadásként essen néhány szó „gyerekszerzőről”, ifjú költőnőről, valamint egy fotóművész egyedi lencséjéről is.

Szöllősi Mátyás: Váltóáram

Remek rivaldafénybe állító apropó volt a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár legjobb első prózakötetért járó Margó-díja Szöllősi Mátyásnak, aki pénteken kora délután mutatkozhatott be „új” oldaláról a közönségnek, hiszen eddig verseiről és fotós munkáiról lehetett többnyire ismert. A Váltóáram megjelenéséről Szalai Zsolt beszélgetett (illetve eléggé elítélhető módon többnyire mintegy „monologizált”) a szerzővel. Szerencsére azonban nagyjából átfogó képet kaphattunk a 9 novellát (néhány majdnem kisregényt) tartalmazó kötetről.

„A prózaírás egészen másfajta képalkotásra és történetmondásra ad lehetőséget, mint a fotózás” – utalt talán legismertebb munkájára, a Budapest katalógus portréfotókat és rövid interjúkat tartalmazó, más jellegű történeteket magában foglaló kötetére a vendég. A Váltóáram fiktív sztorijainak fő keretmotívumát Szöllősi Mátyás tudományos érdeklődése erősen befolyásolta (nagyon érdekli a csillagászat ugyanis). A könyvben olvasható 9 történetben ezen a váratlan és példátlan természeti jelenségen keresztül erősödik fel az az emberek mindennapi létében meglévő statikusság, amelyből még így is nehéz kirobbanni. A szereplők saját életük rabjai, ahol az egymásra figyelés is majdhogynem lehetetlen teljes mértékben.

Az egyes novellák kézzelfogható képszerűsége, leírásai mellett mindenhol egyben belső lelki utazáson vehetünk részt, amely többször egy spirálszerű cselekménysorozatban testesül meg. Szöllősi Mátyás a szövegekben a modern technikai, kommunikációs eszközök kidomborítására is törekedett az időbeli és döntésbeli választások defektusainak érzékeltetésére. A történetek tulajdonképpen szeletek, több egymáshoz kapcsolódási pontot is megmutatnak, nem is véglegesen lezártak, így előbbi miatt akár regényként is olvasható a kötet, utóbbi pedig megadja a továbbgondolás lehetőségét.

Szöllősi Mátyással a Könyvszalon előtt beszélgettünk a novellákon túl többek között népszerűségről, a versek nyújtotta kifejezési lehetőségekről, az írásbeli manipulációról, valamint a képszerű látásmódról.

Miklya-Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Miklya-Luzsányi Mónika eddigi életművében oktatási segédanyagok, munkatankönyvek, pedagógiai programok, gyerekkönyvek, ifjúsági regények, felnőtteknek szóló regények, novellák, szépirodalmi publikációk, életrajzi regények és egyéb dokumentumkötetek szerepelnek, a Könyvszalonra pénteken délután a nyár elején megjelent Cília árnyai című, kamaszoknak szóló regénnyel érkezett. Beszélgetőtársa, Dóka Péter, a Móra Kiadó irodalmi szerkesztője úgy határozta meg a kötetet, mint kísértethistória, sportregény, iskolai történet, szerelmi sztori és még társadalmi szatíra is.

A Cília árnyai a mostani, dívó trendnek megfelelően főhősként egy lányt állít a középpontba, eltérően az emancipáció hétköznapokba való beépülése előtti megszokásokkal. Miklya-Luzsányi Mónika erősen és igaz módon érvelt a gyengé(de)bbik nemmel kapcsolatban, hiszen korábban is léteztek női hősök, csak éppen az előtérben lévő férfiak mögött, sajnos megnevezetlenül. A sokfelé futó történetszálakat a regényben egy iskolabezárási kerettörténet fogja egybe: két rivális sportiskolát és egy roma tagintézményt vonnak össze, ráadásul elveszik tőlük a népszerű, vízilabdaedző igazgatót is, hogy az iskola helyén egy wellness hotelt hozzanak létre. Ezt megakadályozandó fognak össze a gyerekek, és ebben a harcban lesz majd segítségükre az Akarattyán nevű kísértet.

A Cília árnyai így egyszerre szórakoztató kísértethistória, a gyerekek saját világának háromdimenziós lenyomata és az oktatás keretébe helyezett társadalmi problémák felvázolása. Miklya-Luzsányi Mónikát a Könyvszalon előtt egy interjú keretein belül többek között arról faggattuk, milyen irányultsággal kell megszólítani ma az ifjúságot, mennyire nyitott ez a korosztály a hagyományosnak vallott értékekre, és hogyan kellene ideálisan szerveződnie a 21. századi oktatásnak.

Benedek Szabolcs: A fiumei cápa

Vasárnap délután vérszomjas ragadozót hozott magával Benedek Szabolcs legújabb regénye képében. A fiumei cápa egy rijekai ösztöndíjnak köszönheti a témáját, melynek ideje alatt a szerző annyira megszerette ezt a várost, a helyszínt, hogy megpróbálta mind történelmileg, mind pedig kulturálisan teljesen megismerni, hazatérvén pedig rögtön neki is kezdett a róla szóló regénynek.

Az egy évszázaddal ezelőtt játszódó cselekmény főhőse a Budapestről Fiumébe érkező újságíró, Kovács Richárd, hogy leleplezze a cápáról szóló híradásokat. Akkoriban nyáron pedig tényleg rendre megjelent a ragadozó, s mivel ez egybeesett a szokásos uborkaszezonnal, remek témát szolgáltatott az újságoknak. „Aki ott él, számára mind a mai napig realitás ez a cápa.” Benedek Szabolcs maga is megfürdött Fiumében ott, ahol a fenevad embert öl a regényben, méghozzá november tájékán, és nem is egyszer. A szerző különben ugyanúgy indult neki a könyvnek, mint főhőse: hogy ez az állat nem is létezik. A kutatómunka azonban számára is bebizonyította, hogy mindez realitás volt. A regény cselekménye így nagyrészt igaz eseményekre épül, a kulisszákat adó miliő pedig teljességgel a valóság alapjain nyugszik.

A cápa mintegy előszimbóluma az elkövetkező politikai és társadalmi eseményeknek (szarajevói merénylet, világháború, a monarchia felbomlása). Benedek Szabolcs a regény kezdetekor még nem látta előre a sztori teljességét, de egyszer csak elérkezett számára az a pont, amikor a könyv „elkezdte magát írni”. A történet előrehaladtával a nézőpont és a szereplők a végére mintegy dimenzióváltáson esnek át: senki nem az, akinek elsőre látszik, s még az is kiderül, nem is biztos, hogy a fiumei tengerben megjelenő ragadozó az igazi cápa.

A regény magyar, horvát, olasz nemzetiségű alakjai tudatosan lettek összeválogatva, hogy a város társadalmi összetétele, a három nemzetiség egymás mellett élése megfelelően demonstrálva legyen perszonális kapcsolataik révén. A zárszó pedig a beszélgetést végig izgalmas mederben tartó moderátor, dr. Horváth Sándor Domonkos felvetésére reagálva így hangzott: „Ha a regényben kiolvasható a történeten túl némi spiritualitás, azért lehet, mert mindez megvan a való életben is, csak meg kell találni.” Mit lehet erre mondani? Aki talán nem hiszi, ússzon utána…

Czirák Viktória: A hibrid

Pénteken pontosan délben „korelnököt” köszönthetett a Könyvszalon Pódiumszínpadát zsúfolásig megtöltő közönség – csakhogy ellentétes értelemben! A dobogóra ugyanis egy 13 éves lány állhatott fel, aki bemutatkozó regényével került a reflektorfénybe. Czirák Viktória kezei (és fantáziája) közül olyan fantasy került ki, amely egy elképzelt, angyalokkal és tündérekkel benépesített világ mélyére vezeti el az olvasókat.

A hibrid című regény bemutatóján a bájos szerzőhölgyet nem túlzás, rajongók hada vette körül, amely méltán bizonyítja a teljesítmény egyáltalán nem hétköznapi voltát. Hogy mi indította az iskolapad hétköznapjaiból a felnőtt íróság felé, mennyire bújtatható ő maga főhőse bőrébe, „gyermeki” szeme miként tekint jóra, rosszra, igazra és hamisra, valamint magáról a fantasy könyvről is beszélgettünk vele még a Könyvszalon előtt.

Horváth Veronika: Minden átjárható

A győri születésű szerző első kötetét több helyen megrendítő, kifejezetten erős indításnak minősítik. Horváth Veronika versei a műsorfüzet felvezetése szerint „a láthatatlant gyűjtik”, a költemények – fiktív – világában családtörténet, gyerekkori vizek és mezők egymásra montírozásában egy kislány szerepel, aki traumákon átkelve és traumákon erősödve érik nővé.

„A versek kapuk az ismeretlenbe” – mondta el nekünk a szerzőnő a Könyvszalon előtt vele készített interjúban, ahol többek között beszélt a versek sűrített pillanatairól, az írásban megnyilvánuló őszinteség ingoványos területéről, valamint a fikciós lírai én esetleges átveréseiről. A Minden átjárható címet kapott verseskötet nem ígér kevesebbet annál, mint amit valójában nyújt: egy formálódó tehetség karakteres lírai megnyilatkozását.

Szabó Béla – Juhász Attila: Tenger csend

Szabó Béla talán a legismertebb győri, illetve Győr környéki hivatásos fotográfus és fotóművész. Számára a fotózás életforma. Több mint 100 önálló kiállítása volt már Magyarországon, Európában, sőt még Kínába is eljutott nemrég, amelynek képi megörökítéséből nyílt a Könyvszalon mínusz egyedik napján kiállítás a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében Egy kis Kína címmel.

Sokrétű munkássága elsősorban a kultúra és a természet területén mutatkozik meg. Eddig negyedszáz könyve jelent meg, melyekben bemutatja a nyugat-magyarországi régió kulturális, szakrális és természeti értékeit. A vasárnap a színház Kisfaludy Termében bemutatásra került kötet a Balti-tenger, az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger fotókba transzformált csodáit gyűjtötte egyetlen kiadványba, melyeket Juhász Attila költő, kritikus, a győri Révai Miklós Gimnázium magyartanára a képek által sugallt, benne ébredt gondolatokkal, versekkel „illusztrált” – természetesen szavakkal. Aki tehát végiglapozza a Tenger csend című albumot, nem kevesebb, mint a végtelen tárul a szeme elé.

Szilvási Krisztián
Fotók: Szabó Béla (1. és 6. kép), Vas Balázs, Simonné Horváth Éva, Hatvaniné Ragány Klára

2017.11.22
89