91

Barátság hideg időkben

Reisinger Attila: Út nyugatra – könyvkritika

reisinger-attila-ut-nyugatra

Reisinger Attila Út nyugatra című, két kisregényt tartalmazó kötetét mintegy „kikövetelte” az előző könyve, A Lajta menti forradalom. A címadó kisregény hősei azok az emberek, akik segítenek régi, világháborús bajtársuk fián, akit „forró nyomon” üldöznek a pufajkások, mivel Maléter Pál katonájaként a forradalom ügyéért harcolt.

Megfáradt, a kortól, a deportálástól megrokkant öregek, de ismerik a határt, ismerik a tájat, ismerik az embereket. Különösen a gátőr, aki mellett mi is ott cuppogunk a sárban, bőrünkre tapad a hideg, nyirkos köd, bennünket is távcsővel fürkésznek gyanakvó szemek. A menekülés, a visszaemlékezés, az itthon maradt apa által megélt magány mély és fájó, miközben az öregember egy omladozó tanyán éldegél, és bár célszerű lenne barátságosabb helyre költöznie, ezt nem teszi meg, mert csak itt találják meg a távolban is rejtőzködő fiának feladó nélküli képeslapjai.

A Száraz árok című másik kisregény (amely korábban önállóan is megjelent) az érem másik oldalát mutatja meg. Évtizedek messzeségéből tér haza a férfi, akit házának megszerzése érdekében koncepciós perben elítéltek. Deportált szülei a nyomorgók betegségébe haltak bele a Hortobágyon. Tizenkét évet kapott annak idején, a forradalom szabadította ki. Mielőtt külföldre kényszerült, mert bizony őt is név szerint keresték, még szeretett volna az életüket tönkretevő ÁVH-s szemébe nézni. Sikertelenül. Most, hogy hazalátogatott, kereste régi leventetársát, akinek az életét a világháború utolsó heteiben az ő szemfülessége mentette meg. Laci már nem élt, viszont hagyott számára üzenetet: nevében és helyette leszámolt az ávéhás bűnözővel, Hídvégivel. A Száraz árok egy meghatározott részén, a hajdanvolt menekülési útvonalon földelte el.

Mindkét történet szép és szívbemarkoló, meg lehetett volna írni akár rosszul is, de Reisinger Attila képtelen rosszul írni, amiről mesél, az igaz történet, ő pedig jó ismerője a tájnak és az embereknek. A drámaiság alig enged arra figyelnünk, mennyire érzékletes a természeti környezet bemutatása. Reisinger Attila nagy és mély átéléssel dolgozik, és ez átüt sorain.

A két kisregény egy egész regényt képez, egymás mellett van a helyük. Emberi sorsok a történelemben, amely cibálhatja őket, az igazi, mély barátságok szövetét nem gyengítheti meg. A könyvtárosbácsi egyaránt ajánlja a közelmúlt története iránt érdeklődőknek, a romantikus lelkeknek és mindazoknak, akik szeretik a jó könyveket.

(Reisinger Attila: Út nyugatra. Budapest, Magyar Napló, 2017. 155 oldal.)

Győry Domonkos

Az írás a Könyvtárosbácsi blogjáról származik.

2017.11.22
28