1008

Kortársasjáték újratöltve

Drámaíró verseny a XVII. Győri Könyvszalonon

054

2017-ben immáron harmadik alkalommal rendezték meg a Kortársasjáték című drámaíró versenyt a XVII. Győri Könyvszalon keretein belül a Győri Nemzeti Színházban. A verseny két évvel ezelőtt Forgács Péternek, a Győri Nemzeti Színház igazgatójának kezdeményezésére debütált óriási sikerrel.

A szabályok ugyanazok maradtak: három drámaírónak, ez alkalommal Szálinger Balázsnak, Pozsgai Zsoltnak (az első győztesnek) és Zalán Tibornak (a tavalyi nyertesnek) nem egészen 24 óra alatt kellett megírnia egy-egy színdarabot a 2017. november 17-én megjelent Kisalföld szalagcímei közül kisorsolt téma alapján. Ez alkalommal is hét különböző cím került a kehelybe, amelyből Sándor György, az idei Művészeti Díjas humorista húzta ki a drámák alapjául szolgáló „Nyerésre áll a saját csatájában” címet. A cikk arról a pozitív gondolkodású jánossomorjai fiatalemberről, név szerint Hegedüs Béláról szól, aki egy szörnyű balesetben elvesztette lábát. Mindezek ellenére azonban végtelenül pozitívan áll megváltozott életéhez, körülményeihez. A szervezők meghívták a premierre Hegedüs Bélát is, aki mindhárom előadást megtekintette.

Az írók maguk sorsoltak, hogy melyik rendező (Gábor Sylvie, Háda János, Kszel Attila) kinek a darabját kapja, és melyik – immáron hattagú – színészcsapattal (Balogh Fanni, Bányoczky Nóra, Bende Ildikó, Dunai Csenge, Fehér Ákos, Fejszés Attila, Jáger András, Kisfaludy Zsófi, Klinga Péter, Koppány Zoltán, Kovács Gergely, Maszlay István, Menczel Andrea, Molnár Erik, Molnár Zsolt, Nagy Johanna, Rupnik Károly, Ungvári István) dolgozhat. Azaz a szerzők pontosan tudták, hogy kire írják szerepeiket, ők maguk pedig szabadon dönthettek arról, mennyire ragaszkodnak a cikkben leírtakhoz, vagy mennyire távolodnak el az eredeti történettől, ennek megfelelően végül három nagyon különböző megoldás született. A közönség számára ez alkalommal is csak az eredményhirdetés előtt derült ki, hogy melyik szerző melyik színművet írta.

Az őrült tempó csomópontjai: az íróknak új színdarabjaikat szombaton délelőtt 10 órakor kellett leadniuk, 11-től indulhattak a próbák a színház különböző próbatermeiben, 16 órától egy kb. 40 perces „főpróbára” volt lehetőségük a mini társulatoknak a nagyszínpadon, és este 19 órától pedig egymást követően lezajlott a három premier.

Elsőként Zalán Tibor Nyerésre áll a saját csatájában című, fekete humort sem nélkülöző drámáját láthatták a nézők Kszel Attila rendezésében. Zalán Tibor azt a témából szinte önkéntelenül is adódó megoldást választotta, hogy eltávolodva a cikk konkrét történetétől és főhősétől, ír egy morbid, fekete humorral, filozófiai tartalmakkal átszőtt történetet. Ugyan a színpadon megjelent egy kvázi üvegcsontú, szinte minden végtagján, testtáján gipszet viselő alak (Molnár Zsolt), aki azonban csak mellékszereplője lett a cselekménynek. A helyszín újra egy ismeretlen falu volt, ahol Korsós néven él a falu koporsókészítője (Maszlay István), aki a dráma kiindulópontjaként azon filozofál, hogy mennyire pang az üzlet, mert nem hal meg senki sem abban a faluban, ahol Korsós állandó segítője Misa (Koppány Zoltán), felesége, Anna (Bányoczky Nóra), lánya, úgyszólván a tavalyi Irina testvére, Johanna (Dunai Csenge) élnek. A teljesen kétségbeesett Korsós az Égtől kér segítséget, hogy végre „az ÖSSZES koporsója megteljen”. Az ég egy keresztes lovagot, név szerint „Bendzsámint” (Fejszés Attila) küldi segítségül, aki teljesíti Korsós kérését, és kiírtja a falu szinte teljes lakosságát, emiatt már nem működik sem a bolt, sem a kocsma, temetni is maga Korsós temet, Misa ministrál ezeken, a két nőből áll a gyászdalokat éneklő kórus. „Bendzsámin” így joggal mondhatja el, hogy „Nyerésre áll saját csatájában”. Azonban az igazi tragédia – mivel „tragédia nélkül minden dráma nulla” – akkor indul útjára, mikor már csak öten élnek a faluban, de az udvaron még öt üres koporsó áll, így Korsóst és családtagjait is ki kell végezni a küldetés sikeres teljesítése végett. A lovag azonban végül elbukik, mert utolsó áldozata, a kissé ütődött, a lovag iránt rajongó, őt rózsákkal fel is ékesítő Johanna életösztöntől vezérelve maga szúrja le „Bendzsámint”, aki így veszíti el végül csatáját, ezáltal Johanna a falu egyetlen túlélőjeként végzi be apja kérésének teljesítését, azaz az utolsó koporsó sem marad üresen.

Zalán Tibor kevésbé cselekményes, filozófiai tartalommal, morbid és fekete verbális humorral vastagon átitatott, olykor rímes szöveget alkotott. Talán a nézők számára a legkevésbé befogadható előadásnak ez bizonyult, itt-ott kellett volna talán egy kicsit szorosabbra húzni a szövegkönyvet.

A következő, Pozsgai Zsolt Nyerésre állsz Béla című alkotását Gábor Sylvie állította színpadra, aki idén debütál rendezőként a Győri Nemzeti Színházban Ránki György Pomádé király új ruhája című operájának színrevitelével. Pozsgai Zsolt volt az egyetlen a három szerző közül, aki a legrealistább, az eredeti cikkhez leginkább kapcsolódó történetet írta. A dráma azzal indul, hogy Bélát (Jáger András), a főhőst épp amputációs műtétje kezdetén elaltatják. A színdarab cselekménye a főhős műtét közbeni álma, amelyben megjelenik maga Béla, a felesége (Menczel Andrea), a pszichológusnő (Kisfaludy Zsófi), gimnazista gyermeke (Kovács Gergely), leendő menye (Nagy Johanna), továbbá edzője, főnöke és a biztosító ügynöke (mindhárom szerepben Rupnik Károly).

Béla álmában először felesége tűnik fel, aki épp a húspult mögül ugrott be az álomba, és inkább ott kellene lennie, mint itt. Mérhetetlenül felháborodik, hogy férje az idegen pszichológus hölgy női bájaival van elfoglalva. A pszichológusnő az álom folyamán többször is azon ötletel, hogy milyen gyerekkori vagy mostani frusztrációk befolyásolják Béla életét. Végül azonban főhősünk segít a pszichológusnő igazi énjét megtalálni, mivel csak édesanyja akarata miatt dolgozik ezen a pályán, ő maga valójában musical-színésznő akart lenni. Béla fel is ajánlja segítségét, mivel „Ismerem a győri színház igazgatóját. Minden héten kijár a Jánossomorja meccseire, ott szotyolázik az első sorban, és köpködi a szotyola héját a pályát körülvevő forgácsra”. A még gimnazista fiú jövőjéről is álmodik műtét közben Béla, egyetemi tanulmányok helyett óriásdaru kezelő lesz, itthon és külföldön. Megjelenik a valóságban épp a gimnázium WC-jében dohányzó, leendő meny is. A fiú és a lány még nehezen tudják elképzelni, hogy valaha ők egy pár lesznek. Antiromantikus történetüket is elmeséli az Apa, hogyan lesz prostituált a lányból, a totális lelki és testi kínok után hogyan találnak egymásra a fiatalok, és még az is kiderül, hogy három gyermekük fog születni. Megjelenik a korábban focizó főhős álmában edzője is, aki biztatja őt, hogy fél lábbal is lehet focizni, mivel „Ahogy most a magyar futball áll, fél lábbal is segíthetsz rajta”. No meg létre lehet hozni egy futballcsapatot az amputáltakból, már kilencen vannak, maximum a „fül-orr-gégészeten is amputálják valaki lábát, csak hogy meglegyen a csapatlétszám”. A biztosító ügynöke pedig arra szeretné rávenni főhősünket, hogy a műtét során önként vagy műhiba következtében távozzon az élők sorából, mert a biztosítónak nagyobb a költsége, ha életben marad, mintha meghal, és ő maga is, aki nehézségekkel küzd, rosszabbul jár. Végül azonban főhősünk nem adja fel a küzdelmet, és felébred az altatásból. A közönség az előadás végén óriási ovációval fogadta a darab szereplőit.

Szálinger Balázs Tudomány című drámáját Háda János, a győri Félőlény és A padlás rendezője állította színpadra. A fiatal író távolodott el leginkább az eredeti újságcikk tartalmától, ezt erősítette már a címválasztás is. A történet a Szuperdurva című magazin szerkesztőségében, konkrétan a főszerkesztő szobájában és titkárnőjének irodájában játszódik, ahol a színdarab kezdetén épp őrültek háza van, egyfolytában cseng a telefon, teljesen felbolydult a világ és a titkárnő (Balogh Fanni) megszokott munkanapjainak rendje. Ezen a forró délutánon érkezik épp egy „klímakutató” (Molnár Erik) a szerkesztőségbe, aki a cikkét szeretné megjelentetni a folyóiratban. Visszatér a főszerkesztő (Ungvári István) is, aki összehívja a teljes szerkesztőséget: Ildikó nénit, azaz Ezo Terit, a jósnőt (Bende Ildikó), a két újságírót, Petit és Ákost (Klinga Péter és Fehér Ákos). A főszerkesztő szenzációs bejelentést tesz: „Nyerésre állunk a saját csatánkban”, mivel az Akadémia közleményt adott ki, amelyből az derül ki, hogy ettől a naptól kezdve a vallást, az asztrológiát, az ezotériát és a homeopátiát tudománynak tekinti. Ezáltal a Szuperdurva is szaklappá alakulhat át: a jósnő jövőkutatóvá válik, az eddig is komolyabb témákat megjelentető újságíró pedig régészeti szakíróvá avanzsál. Így a klímakutató, Okos Erik, akinek szlogene, „Minden, ami klíma” szintén illik a lap új koncepciójához, sőt rögtön főszerkesztő-helyettessé lép elő. Miután a főszerkesztő, aki azt hihette, hogy immáron ő is nyerésre áll, lelép nyaralni a Karib-tengerre, Okos Erik első döntéseként megrendeli, természetesen súlyos összegért, a teljes szerkesztőség klimatizálását…

Számomra ez a dráma és ez a színrevitel bizonyult az est fénypontjának. Nem volt benne egy üres másodperc sem, remek színészi alakításokkal tarkított végtelenül szórakoztató előadást láthattunk.

A Kortársasjáték zsűrijének tagjai Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója, valamint Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház direktora voltak, akik az előadásokat követően négy kategóriában döntöttek: a legjobb színész Ungvári István (Tudomány), a legjobb színésznő Balogh Fanni (Tudomány), a legjobb rendező Gábor Sylvie (Nyerésre állsz Béla) lett. A legjobb dráma kategóriában, immáron másodszor, Pozsgai Zsoltot díjazták Nyerésre állsz Béla című alkotásáért, amelynek előadása kapta a nézők által megszavazott Közönségdíjat is.

Miközben a színészek valamennyien óriási teljesítményt nyújtottak mind a három darabban, a két díjazott teljesítményét külön ki kell emelni. Balogh Fanni nevét biztosan mindannyian megjegyeztük, akik részt vettünk ezen az előadáson. Zseniálisan játszotta el a kicsit butuska, ámde nagyon a kor gyermekének tűnő titkárnő szerepét. Ungvári István főszerkesztő alakítására csupa elcsépelt jelzőt lehet csak leírni, mindent elsöprő, lenyűgöző, felülmúlhatatlan, stb., stb. Mindenképp kiemelendő az is, hogy immáron másodszor esett le az állunk attól, hogy az előadás során szövegét 90%-ban fejből mondta.

A díjazottak mellett külön kiemelném még Kisfaludy Zsófi, Jáger András, Fejszés Attila, Molnár Erik, Rupnik Károly alakításait is, ők is nagyon emlékezetesen jelenítették meg az általuk játszott szereplőket.

Pozsgai Zsolt amellett, hogy nem félt a közbeszédet napjainkban uraló témákra utaló mondatokat is bevetni színdarabjában, nagyon jól ismeri azokat a színészeket, akik drámáját előadták. Például nem véletlen, hogy a pszichológusnő musical-színésznői karrierre vágyik, hiszen Kisfaludy Zsófi Budapesten és vidéki városokban számos musical jelentős női főszerepét elénekelte már, és néhány sort most is dalolt egy musicalből. Az sem véletlen, hogy a németül kiválóan tudó Rupnik Károly lépett színre német főnökként, németül beszélve.

Kocsis Rozi a Vaskakas Bábszínház igazgatójaként külön kihangsúlyozta, hogy a Nyerésre állsz Béla színre vitelében kvázi bábszínházi megoldások is szerepeltek a legóból összerakott toronydaru, a gyerekeket illusztráló plüss figurák révén. Az első előadás virtuóz, filozofikus szövegét, a második szellemes rendezését, a harmadik virtuóz színészi játékát szintén kiemelte.

A díjátadás során Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója nyomatékosította a nézőkben, hogy a színdarabok előadásában milyen komoly szerep jutott a teátrum műszaki stábjának is. A kellékesek, a díszletezők, a világosítók, stb. heroikus munkája is kellett azt este sikeréhez. Azt is kiemelte, hogy a színészek számára mennyire nehéz műfaj a drámaíróverseny, mivel ez a feladat mind fizikálisan, mind mentálisan rendkívül megterhelő. Olyannyira nehéz, hogy bizony nem is képes minden színész ezt megcsinálni. Elmondta, hogy ennek tudatában különösen elképesztő, hogy a zsűri és a nézőközönség tagjai igazi csodákat is láthattak a 2017. évi Kortársasjáték előadásaiban.

Ősze Mária
Fotók: Vas Balázs

2017.11.20
562