A térség nagyhatalmú uralkodói hazánkban gyűltek egybe, hogy nézeteltéréseiket rendezzék és közös ellenségeik ellen összefogjanak. A nyilván lovagi játékokkal, vacsorákkal terhelt hosszú tanácskozáson részt vett a házigazdán kívül III. Kázmér lengyel király (balról a második), a később a Crécy-i csatatéren életét veszítő (Luxemburgi) János cseh király (jobbról a második) és fia, Károly herceg (Zsigmond királyunk későbbi édesapja) mint főszereplők (jobbról az első).

A konferencia legfontosabb napjának november 19-e, Erzsébet napja tekinthető, ami aligha véletlen, hiszen ez volt Károly Róbert feleségének névnapja, aki ráadásul a lengyel király nővére is volt egyben. Ekkor került sor a legfontosabb külpolitikai szöveg ratifikálására, a cseh-lengyel békeszerződésre. Csehországé lett Szilézia, amelyre Lengyelország is igényt formált, míg János király lemondott lengyel trónigényéről, s cserébe 20 ezer márka ezüstöt kapott. Lengyelország a porosz területeket uralma alá hajtó Német Lovagrenddel is hadban állt, míg 1334-ben a felek megegyeztek, hogy döntőbírák elé viszi a viszályt, s Kázmér király sógorát, Károly Róbertet, a lovagrend pedig Luxemburgi Jánost kérte fel döntnöknek. A két király hosszas tárgyalás után, november 26-án hozott döntést, és a vitás területek felosztását javasolták.

A magyar történelmi tankönyvek állításaival ellentétben tehát a visegrádi csúcs elsősorban nem gazdasági, hanem diplomáciai aktus volt. A jól ismert tény, hogy a cseh és magyar király megegyeztek, miszerint Bécset elkerülő utakat állapítanak meg a kereskedelemhez, valójában már a királytalálkozó után született meg, 1336. január 6-án, bár bizonyára már a novemberi megbeszélések eredményeit rögzítette írásban. A két ország ugyanis már szeptemberben védelmi szövetséget kötött az osztrák herceg ellen, és 1336-ban hadat is vezettek Ausztria ellen. A hangulatos visegrádi vacsorák során tehát alighanem a közös hadműveletek megbeszélése is lezajlott.

Sajnos a királytalálkozó dokumentumainak nagyja elpusztult, mikor a magyar királyok levéltára a mohácsi vészt követően török kézre került, így csak a ma Prágában, Boroszlóban és Berlinben lévő oklevelek alapján nyerhetünk képet annak volumenéről és eredményeiről. Thuróczi János, Mátyás király történetírója, aki még olvashatta a levéltár anyagait, a követezőként írt a csúcstalálkozóról:

„Az Úr ezerháromszázharmincötödik évében, szent Márton ünnepe körül János cseh király és fia, Károly, meg a lengyelek királya Magyarországra, Visegrád várába jött Károly királyhoz, hogy ott örök békeegyezséget kössenek. Ez meg is történt. A cseh király ebédjére Magyarország királyának bőkezűségéből mindennap kétezerötszáz kenyeret adtak, és a királyi étekből is bőségesen; a lovaknak pedig egy-egy napra huszonöt mérő abrakot. A lengyel király ebédjére pedig ezerötszáz kenyeret és élelmiszert bőségesen; borból száznyolcvan hordót mértek ki. Magyarország királya különböző drága ékszerekkel is megajándékozta a csehek királyát, úgymint ötven ezüstkorsóval, két tegezzel, két övvel, egy csodálatos sakktáblával, két felbecsülhetetlen értékű nyereggel, egy szíjas tőrrel, amely kétszáz ezüst márkát ért, meg egy csodálatos munkával kidolgozott gyöngykagylóval. Mivel Lengyelország királya adófizetője volt a csehek királyának, s mivel Károly, Magyarország királya feleségül bírta a lengyel király nővérét: Magyarország királya, Károly, ötszáz márka legfinomabb aranyat adott neki, hogy megváltsa őt a cseh királynak fizetendő adózástól. Elhatározták itt azt is, hogy ha e királyok közül bármelyiket vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötelesek segítségére sietni. És ezt egymás között nagy eskükötéssel is megerősítették.”

Történelmi érdekesség, hogy Luxemburgi Károly, János király fia, aki később maga is cseh király, majd német-római császár lett, önéletrajzában – amely az első ilyen jellegű király által írt írás! – maga is visszaemlékezik a Magyarországon töltött kellemes hetekre. Ma már csak elképzelni tudjuk a mérhetetlen pompát és a résztvevő előkelő hölgyek és lovagok százait, akik mintegy megelőlegezték a három ország mai együttműködését.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: mnl.gov.hu, napitortenelmiforras.blog.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.