Azt a sok nehéz dolgot, amit bizony jó lenne feldolgoznunk, helyére tennünk, helyén kezelnünk, nos ezeket lehetséges, hogy ki lehet fejezni valamiféle matematikai vagy kémiai képlettel, borzongós eszmefuttatással, azonban egyértelmű, hogy ezek ábrázolására leginkább a művészet képes. Megtekintünk egy tragédiát, elolvasunk egy realista regényt, vagy akár a miérteket boncolgató publicisztikát, ha mindez magas színvonalon teremtődött meg, katarzist élhetünk át, esetleg feloldozást.

Azonban emlékezzünk a régiekre és a legendára, miszerint Caesart óvva intették a mosolytalan férfiaktól. És mint tudjuk, Cassius mosolytalan férfi volt. Vajh, ha humorérzékkel áldja meg az Isten, akkor a Római Birodalom története másként alakul? Bár sejthető, mégsem tudhatjuk, azt azonban igen, hogy a humor a művészet azon része és eszköze, amely soha nem csatára, hanem nevetésre hívott.

Virginia Satir szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a fejlődéshez. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ugyanez a nevetésre is igaz. A nevetésre, amely elfújja a gondok felhőit és a legfáradtabb szemekbe is csillogást költöztet.

A humor az emberiség egyetemes nyelve, a béke és a szeretet nyelve is. Hiszen nevetés közben még senkit nem láttak háborúzni. A humor egy csodálatos eszköz, egy olyan eszköz, amely értő kezekben gyógyító szike, ha viszont nem mester fogja kézbe, akkor sebző fegyver is lehet. Mert nem azonos a gúnnyal, nem azonos más kicsúfolásával, hanem olyan igaz és hiteles karikatúrája önmagunknak és egy adott szituációnak, vagy akár a társadalomnak, amely elfogadhatóan mondja ki az egyébként nehezen kimondhatót, és üzenete a szíven keresztül találja meg útját az észhez.

Sándor György humoralista, Kossuth-díjjal elismert előadóművész olyan ember, aki ezt az eszközt avatott kézzel, szívvel, lélekkel, mély átérzéssel és tehetséggel kezeli, úgy mutat rá az emberi mivoltunkból és társadalmi létünkből eredő ellentmondásainkra, hogy azzal nem a porba sújtja közönségét, hanem felemeli azt, és ekként méltán a nemzet művésze, akinek szívében ott van a közönség, a közösség és a nemzet szeretete, és ő is ott van a közönség szeretetében.

Sándor György a humor mestere, a stand up-ként ismert műfaj igaz és tényleges megteremtője. A morális és intellektuális humor művészi szintű művelése mellett rekeszizmaink trénere. Művészetét egész generációk rajongva becsülik, és a mai napon, a Győri Könyvszalon művészeti díjának átadásával a magunk részéről is kifejezésre juttatjuk elismerésünket.

Dr. Horváth Sándor Domonkos
Fotó: Szabó Béla