416

I. (Nagy) Lajos magyar királyt lengyel királlyá koronázzák – Ezen a napon történt

Horváth Gábor írása

nagy-lajos-magyar-kiraly

A középkori Magyar Királyság talán Nagy Lajos alatt élte fénykorát, hiszen hosszú, 40 éves uralkodása alatt az ország határait semminemű veszély nem fenyegette, sőt a magyar állam terjeszkedett a szélrózsa minden irányába, s mondhatnók: „nyögte Lajos bús hadát Nápoly büszke vára.” Lajos király, de már édesapja, Károly Róbert is igazi politikacsinálók voltak Európában, melynek legismertebb eseménye az 1335-ös visegrádi királytalálkozó. Az esemény igazi nemzetközi csúcs volt, ahol a cseh, lengyel és magyar királyokon kívül a térség vezetői nagy számban jelentek meg, s ahol valóban fontos döntések születtek. Ezek közül az egyik pont a lengyel trón kérdése volt.

A találkozón megjelenő III. Kázmér nem pusztán szövetségese volt Károly Róbertnek, hanem rokona is, hiszen a magyar uralkodó Kázmér nővérét, Lokietek Erzsébetet vette feleségül. Így kettejük közös gyermekének, Lajosnak III. Kázmér a nagybátyja volt. A lengyelek Kázmérban jelentős uralkodót tiszteltek, aki igyekezett országa belső békéjét megszilárdítani, és határait is kitágítani. Utóbbiban Nagy Lajos jelentős támogatója volt, mikor az akkor még pogány litvánok elleni háborúiban rendszeresen megsegítette, olykor személyesen vezetve magyar harcosokat ellenük. Kázmér azonban egy dologban kudarcot vallott: nem született gyermeke. Ő lévén a lengyel Piast-ház utolsó sarja, ahogy idősödött (1310-ben született), egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy rendezni kell az utódlás kérdését.

Mivel Nagy Lajos édesanyja révén nőágon Piast volt, adódott a helyzet, hogy utódja a magyar király legyen. 1339-ben Károly Róbert már megegyezett Kázmérral (akinek felesége akkor halt meg), hogy Lajos örökli a lengyel trónt, cserébe az visszaszerzi a csehek által megszállt és korábban Lengyelországhoz tartozó Sziléziát, s a német lovagrend által elhódított Pomerániát. Noha Kázmér háromszor nősült még meg, egyik házasságból sem született fia, s így mikor 1370. november 5-én a lengyel uralkodó lovasbalesetben életét vesztette, Nagy Lajos azonnal cselekedett. Két hét sem telt el, s már Krakkóban volt népes kísérettel, és megkoronáztatta magát.

Birodalmát ugyan ekkor nem határolta három tenger (ellentétben azon időszakkal, mikor a Nápolyi Királyság a kezén volt, mert akkor bizony igen!) – mert Lengyelországot ekkor elzárta a Balti-tenger elől a Német Lovagrend állama –, de igen jelentős birodalom felett uralkodott. Ez az első lengyel-magyar perszonálunió területileg a keresztény világ legnagyobb területű állama volt, amelyhez vazallusként hozzátartozott a Balkán-félsziget északi sávja, valamint Moldva és Havasalföld is. Lengyelország Nagy Lajos uralkodása idejére lemondott a vörösorosz (ilyen is volt, nem csak fehér!) részekről, azaz Halicsról és Lodomériáról, mivel részben magyar fegyverek hódították meg, s magyar kormányzó igazgatta 1387-ig. Nagy Lajos lengyel uralkodóhoz és keresztény lovaghoz méltóan folytatta a litvánok elleni hadjáratokat, növelve Lengyelország területét. Ennek ellenére a lengyel emlékezetben csak magyar Lajosként megmaradt uralkodó nem volt éppen népszerű új országában.

A hatalmas tekintélyű király ritkán járt lengyel földön, többnyire Magyarországon tartózkodott, s nem kívánkozott a rengeteg kis államocskából 50 éve összerakott és belső viszályokkal teli országba. Az egy uralkodó által amúgy is nagyon nehezen ellenőrizhető Lengyelország kormányzására végül édesanyját küldte, gondolván, hogy őt jobban elfogadják majd az ottani főnemesek. 1380-as haláláig így Erzsébet özvegy királyné intézte szülőföldje dolgait. Problémát okozott ismét az örökösödés is. Nagy Lajos már nem volt fiatal, mikor lengyel király lett (1326-ban született), és testét erősen megviselték a sorozatos hadjáratok. Emellett neki sem született fia, s két lányának elfogadtatása nem tűnt egyszerű feladatnak. Eredetileg Hedviget magyar és Máriát lengyel királynőnek szánta, de végül felcserélődtek a dolgok. Ha Nagy Lajos nem is lett népszerű a polákok körében, Hedvig végül elérte ezt, s Jadviga néven a lengyel történelem kiemelkedő alakja és katolikus szentje lett.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: rubicon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.11.17
257