3207

A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József

Várostörténeti puzzle 98. rész – Vargáné Blága Borbála írása

01

A már jóformán feledésbe merült egykori Csillag Szanatórium alapítója és igazgató-főorvosa, dr. Csillag József 130 éve, 1887. október 28-án született Győrben. Édesapja Csillag Géza (1850?-1944?), édesanyja Goldberger Gizella (1859-1927). Az izraelita elemi iskolába járt, és a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában érettségizett 1907-ben. (A címlapképen a Csillag Szanatórium látható a győri Árpád utca 20. szám alatt – a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből)

A zsinagóga és az izraelita iskola (Glück József fotója a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből):

A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerzett diplomát 1912-ben. Ezután külföldön szerzett tapasztalatokat; 1913 és 1914 között Berlinben, Bécsben járt, a világhírű Theodor Billroth (1829-1894) sebész professzor munkáját tanulmányozta.

Az első világháborúban katonaorvosként a 10. tüzérezrednél 39 hónapon át teljesített frontszolgálatot. Főorvos ezredesi ranggal szerelt le. Helytállásáért több kitüntetést kapott: a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét, a Koronás Arany Érdemkeresztet, két Signum Laudist, a Károly Csapatkeresztet.

1917-től a budapesti Rókus Kórház sebészeti osztályán Hüttl professzor mellett dolgozott. Sokoldalúság jellemezte, nemcsak sebész, hanem nőgyógyász, gégész és urológus szakorvos is volt.

1920 elejétől újra Győrben élt. Megnősült, feleségül vette Korein Józsát (Jozefin) (1901-1944). Három gyermekük született: Antal, Hedvig (aki valószínűleg édesapja korán elhunyt nővére után kapta a nevét) és Ferenc Mátyás.

Mint orvos specialistát súlyosabb esetekben messze vidékről felkeresték. Amikor egy-egy beteg esetében szanatóriumi gyógykezelésre volt szükség, a betegek és családtagjaik nem szívesen váltak meg kezelőorvosuktól. Ezen a helyzeten is segített dr. Csillag József, amikor Győrben, az Árpád út 20. számú házban megnyitotta Csillag Szanatóriumát, melyet aztán igazgató-főorvosként működtetett. A szanatórium lehetővé tette azt is, hogy Felső- Dunántúl megyéiből és városaiból nem kellett Budapestre vinni a folyamatosan orvosi és ápolói felügyeletet igénylő betegeket, gyorsabban, olcsóbban hozzájuthattak így az egészségügyi ellátáshoz Győrben.

Az ünnepélyes megnyitóra 1924. január 15-én került sor, a szanatóriumot Győr és Győr-Moson-Pozsony Egyenlőre Egyesített Vármegye vezetői, valamint a tudományos élet kiválóságai jelenlétében adták át.

Dunántúli Hírlap, 1924. január 17.:

Ünnepi beszédében Csillag József üdvözölte a megjelenteket, megköszönte az illetékeseknek, hogy törekvésében támogatták, ezután pedig vázolta céljait, melyeket intézetével kíván megvalósítani. Hangsúlyozta, hogy a kórházzal együttműködve szeretné szolgálni a közegészségügyet, és szanatóriuma nem csupán egy szűk réteg, hanem mindenki előtt nyitva áll majd.

Csillag József ünnepi beszéde (Dunántúli Hírlap, 1924. január 17.):

Dr. Bánóczy Gyula városi főorvos szólt még, örömét és megelégedését fejezte ki Csillag törekvéseivel kapcsolatban. Ezután az összegyűlt társaság dr. Csillag vezetésével megtekintette az épület helyiségeit, modern berendezéseit.

A megnyitás idején a szanatórium 14 fekvőbeteg befogadását tette lehetővé, emellett voltak egy- és kétágyas szobái, ahol a betegek kísérői számára biztosítottak elhelyezést. A szobák berendezése és fekvése az akkori igények legmagasabb elvárásait is teljesítette.

A sebészeti és nőgyógyászati beavatkozások elvégzésére alkalmas műtő tetővilágítást kapott, és a kor legkiválóbb gépeivel, műszereivel látták el. Európai színvonalú felszereltség jellemezte a röntgenosztályt és laboratóriumot is.

A szanatórium leginkább szenzációt jelentő részlege, az ún. „testegyenészeti” (Zander) osztály volt, amely régi hiányt pótolt. Az országban akkor hét ilyen létezett, de ilyen korszerűen berendezett egyik sem volt. Az osztály harminc testegyenészeti géppel rendelkezett, valamennyi a wiesbadeni – akkor unikumnak számító – gyárból származott. A különböző testi fogyatkozásokat, örökölt vagy szerzett gerincferdüléseket, ízületi merevedéseket gyógyították itt, illetve elhízások megszüntetésével, „soványítással” is foglalkoztak. Minden egyes testrész kezelésére külön gép állt rendelkezésre. A testegyenészeti terem gépcsodái még az orvosi kart is meglepték, és a körút végén melegen gratuláltak a legmodernebbül felszerelt győri szanatórium tulajdonosának.

A szemle után Farkas Mátyás polgármester meleg szavakkal dicsérte a látottakat, illetve az intézet vezető orvosának komoly munkáját, amellyel ezt megvalósította. Az ünnepre összegyűlt társaság ezután még sokáig ott maradt a tulajdonos vendégeként, majd a legjobb hangulatban távoztak.

Farkas Mátyás:

Dr. Csillag József kijelentette, hogy a ragályos kórban szenvedők kivételével bármilyen beteget ellátnak intézményében, és a köztisztviselők, valamint a művezetők országos szövetségének tagjai 50 százalékos árkedvezményt élvezhetnek.

Ez a kedvezmény a Pápai Hírlap 1925. június 27-i számában megjelent hirdetésben is szerepelt:

A szanatóriumban a betegek ápolását kezdetben vöröskeresztes ápolónők végezték egy főnővér vezetésével, később evangélikus diakonisszák kapcsolódtak be a munkába.

A diakonisszák 1932. február 8-tól 1944. május 30-ig végeztek itt ápolói és műtősszolgálatot. Csillag József intézete és az Evangélikus Diakonissza Anyaház együttműködése gyümölcsöző volt. A szanatórium áldozatkész nővéreket nyert, az Anyaház pedig lehetőséget kapott diakonissza növendékei betegápolásban való kiképzésére. A diakonisszák közül Zsohár Lenke műtősnőként a főorvos állandó munkatársa volt, míg Marton Ágnes, Papp Sarolta, Schrődl Adél, Koczmann Jolán és más diakonissza nővérek egymást váltva vettek részt ápolónőként a szanatórium munkájában.

A főorvos és a diakonisszák munkakapcsolatát a kölcsönös megbecsülés jellemezte. Csillag József mindig a legnagyobb készséggel állt az Anyaház rendelkezésére akkor is, ha bárkinek szüksége volt sebészorvosi beavatkozásra.

A szanatórium emeletén lett elhelyezve az inspekciós ápolónő szobája, valamint az ételhordó lift és a tálaló.

Nővérszoba a szanatóriumban (a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből):

Csillag József felesége vezette a szanatóriumban az élelmezést, ő volt a konyhafőnök, illetve mindenben részt vett, ahol segítő kezére szükség volt. Valószínűsíthető, hogy idősebb fiuk, aki maga is sebészorvos lett, szintén részt vállalt a szanatórium munkájában. Alkalmaztak kisegítő személyzetet is, bentlakó mosónőt, bejáró takarítónőt és kifutófiút.

A Csillag-család a szanatóriumban lakott. Amikor súlyos beteg kezelése az éjszaka folyamán a főorvos szakértelmét követelte meg, Zsohár Lenke diakonissza – dr. Csillag József utasítása szerint – köteles volt bemenni a hálószobába, és felébreszteni.

Betegápolás a Csillag Szanatóriumban (a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből):

Szülészet és csecsemőgondozás (a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből):

Dr. Csillag József (balról a negyedik) műtét előtt (a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből):

Zsohár Lenke (1908-2011) diakonisszanővér hosszú éveken keresztül a győri Csillag Szanatórium műtősnővére volt. Az egykori betegek úgy emlékeztek meg róla, mint aki a „Csillag kórház csillaga volt a fájdalmas műtétek, szenvedések sötét éjszakájában”. Feladatköréhez tartozott az éjszakás nővérek munkájának koordinálása is; mielőtt hazament az Anyaházba, meghatározta a tennivalókat (pl. gézhajtogatás). Egyik diakonissza társának visszaemlékezése szerint fürge volt és katonás, „bárkit ledolgozott a placcról”. Megkövetelte a rendet, ugyanakkor aranyszíve volt: igazi vérbeli diakonissza. (1978-tól haláláig a győri Diakonissza Anyaház /Evangélikus Szeretetház/ Petőfi-téri otthonában élt. 2010-ben még itt ünnepelte 102. születésnapját.)

Zsohár Lenke:

A szanatóriumban kitűnő orvosokat alkalmaztak. Minden szakterületnek volt megbízott orvosa, aki azonban nem volt jelen állandóan a szanatóriumban, hanem a betegéhez járt be.

Az orvosi gárda tagja volt Csillag József sógora, dr. Korein Sándor (1899-1989) belgyógyászati főorvos, aki az általános konzíliumi tanácsadó szerepét is betöltötte. Az ún. szegények és idős egyedülállók otthonának önkéntes orvosaként is működött.

Visszaemlékezések szerint dr. Corradi Gyula (1905-1980) csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos is részt vett a szanatórium munkájában. Ő a szokásos gyermekgyógyászati tevékenységen túl fülészeti, gégészeti, bőrgyógyászati, kézsebészeti beavatkozásokat, valamint gerinccsapolást is végzett.

Az igazgató-főorvos Csillag József munkáját az orvosi hivatástudat mellett áthatotta az áldozatkész emberszeretet. Ez a hozzáállása – hasonlóan a diakonisszákhoz – mély istenhitében gyökerezett. Idősebbik fia egyik iskolatársának, Imre Bélának mondta egyszer az íróasztalán fekvő Szentírásra mutatva: „Tudod, fiam, minden munkanapomat a Biblia ide vonatkozó részének olvasásával kezdem. Az istenhitnek nincs alternatívája.

A szanatórium megnyitásakor elhangzott kijelentését, hogy intézete nem csupán egy szűk réteg, hanem egész Győr társadalmának rendelkezésére áll, a korabeli újsághírek is igazolják. Valóban a legkülönbözőbb életkorú, társadalmi helyzetű embert vették fel a szanatóriumba és tettek meg mindent a gyógyulásukért. Néhány példa.

Győri Hírlap, 1934. augusztus 8.:

Dunántúli Hírlap, 1927. február 18.:

Győri Hírlap, 1934. május 2.:

A szanatóriumon kívül dr. Csillag József a Győri Torna Egylet evezős osztályának orvosaként is működött.

A Győri Evezős és Torna Egylet csónakháza (1931, Fortepan on-line fotóarchívum gyűjteményéből, FOTO:FORTEPAN / SCHERMANN ÁKOS adományozó):

Tagja volt a Német Sebésztársaságnak, rendezvényeikre 1942-ig folyamatosan meghívták. Továbbképzésként évente 10-20 napot a budapesti Bakay és Ádám klinikákon is eltöltött, melyeknek névadó professzorai nemcsak kollégái, barátai is voltak. Az Orvosi Hetilapban is jelent meg szakcikke (1926. március 14.) az alábbi címen:

A szanatóriumok nemzetközi tanácskozásán is aktívan részt vett.

Budapesti Hírlap (1936. szeptember 18):

Tagja volt a Győri Izraelita Hitközség iskolaszékének az 1930-as években, valamint a győri törvényhatósági bizottságnak virilistaként 1942. január 8-ig. Tagságának végét a belügyminiszter rendelete jelentette (1113/1941. B.M.), mely szerint a zsidónak tekintendő személyek törvényhatósági bizottsági tagságát haladéktalanul meg kellett szüntetni. Ennek értelmében Győr igazoló választmánya 1942 januárjában a törvényhatósági bizottsági tagokhoz levélben felhívást intézett, hogy tegyenek eleget bejelentési kötelezettségüknek. Csillag József haladéktalanul és egyértelműen válaszolt.

A győri zsidóság története, különös tekintettel a holocaustra című dokumentumgyűjteményből:

A szanatóriumi munka tovább folytatódott, pincéjét 1943-ban légoltalmi mentőhellyé nyilvánították. A győri első bombatámadás idején úgyszólván megállás nélkül dolgoztak a szanatórium orvosai és nővérei.

Dunántúli Hírlap, 1944. április 29.:

A németek bevonulása, Győr 1944. március 19. (The Odyssey of John Chillag, a Hungarian Jew Born in Vienna című visszaemlékező kiadványból):

Amikor a város főútján katonákkal megrakva gördültek át egymás után a német tehergépkocsik, oldalkocsis motorkerékpárok, még nem tudta a győri zsidóság, hogy szavakkal ki nem fejezhető nyomorúságot hoznak el számukra. Az ezután kiadott rendeletek tovább szűkítették az izraelita származású emberek mozgásterét, míg eljött a nap a győri zsidóság gettóba tömörítésére.

Győri Nemzeti Hírlap, 1944. május 28.:

1944. május végén a Csillag Szanatórium bezárta kapuját, tulajdonosa családjával együtt a győrszigeti gettóba került. Közel 6000 elkülönített ember zsúfolódott össze abban a városrészben, amelyben korábban 1200-an laktak.

A gettó lakóit 1944. június 7. és 10. között a városszéli nyomortanyára, a Budai úti, igen rossz állapotban lévő barakkokba hajtották át a csendőrök és a német SS őrök. Június 11-én vasárnap a győri zsidók első csoportjával marhavagonba terelték dr. Csillag Józsefet és családját is. Néhány nap után a szerelvény megérkezett velük Auschwitz-Birkenauba.

A bezárt szanatóriumot a Polgármesteri Hivatal tanácsnoka, Horváth István hivatalosan „zsidómentesnek” nyilvánította.

Az épület hasznosítására a tulajdonos távozását követő hónapban a Győri Nemzeti Hírlapban megjelent egy javaslat (1944. július 9., részlet):

A Csillag Szanatórium épületét további egészségügyi munkára az Evangélikus Diakonissza Anyaház is igényelte, s ezzel kapcsolatban beadvánnyal fordultak a Belügyminisztériumhoz. Az orvosi munkaerők kormánybiztosa a szanatórium gyógyászati eszközeit, berendezéseit kiutalta az Anyaház részére. Az átvétel előkészítéseként megtörtént az intézet berendezésének, felszerelésének, anyagi készleteinek leltározása is. Közben a vármegye és város tiszti főorvosa a szanatóriumra vonatkozó igénylést a pénzügyminiszter úrhoz megfellebbezte.

Szeptember 20-án újabb súlyos bombatámadás érte a várost, ezúttal nagy tüzek is voltak. A szanatóriumot ismét találat érte (először 1944. július 2-án sérült meg), ezúttal is megrongálódott a tető és kitörtek az ablakok. Az épület most már felkeltette a tolvajok figyelmét, és sok ingóságot elvittek. A diakonissza nővérek szívesen megmentették volna a felszerelést, de nem tehettek semmit. A nővérszoba felszerelését elhozták, mivel ezt Csillag dr. nekik ajándékozta. Közben német katonaság helyezkedett el a szomszéd házban, és ők is felfedezték, hogy a szanatórium épületében akad elvinni való… A felszerelés fogyatkozása egy idő után feltűnt a pénzügyigazgatóságnak, ezért a megmaradt ingóságot haladék nélkül elárusította. Két nap alatt mindent széthordtak.

A szanatóriummal kapcsolatos tervek ezzel füstté váltak. 1944 októberében megérkezett a hivatalos véghatározat, melyben a szanatórium bérlőjének az Anyaházat jelölték meg, de már nem volt kívánatos az épületet átvenni. Az Anyaház akciója így a leltározással lezárult, ezután sem átvétel, sem üzembe helyezés nem történt. A diakonissza nővérek szomorú szívvel temették el lélekben a Csillag Szanatóriumot, mivel most már megszűnt minden lehetősége annak, hogy valaha is feltámadjon…

Pár hónappal később, 1945 március végén Győr városa felszabadult, az első zsidó munkaszolgálatosok és az auschwitzi deportáltak közül néhányan áprilisban megérkeztek. A szanatórium egykori tulajdonosa, dr. Csillag József is túlélte a koncentrációs tábort és visszatért szülővárosába. Győrszigetben talált otthonra, utolsó lakhelye a Kossuth u. 84. sz. alatti ház volt.

A Kossuth utca 84. sz. alatti ház 2017-ben:

Családjából két idősebb gyermeke vészelte át a holokausztot, legkisebb fia és felesége Auschwitzban életüket vesztették.

Csillag József legyengült szervezete a koncentrációs táborban kialakult tüdővészt nem tudta leküzdeni, a deportálástól számított egy év múlva, 1945. június 11-én, 58 évesen elhunyt. A győrszigeti izraelita temetőben (B1 parcella, 9. sor, 31. sír) helyezték örök nyugalomra.

A halála után megjelent nekrológban így emlékeztek meg róla (részlet): „Orvos volt. A legkisebb porcikájában is az. Kezében hosszú évtizedek során ott volt a gyógyító kés. Agyának, idegeinek legkisebb sejtjét is arra állította be, hogy segítsen. És segített. Kivétel nélkül mindenkin. Szegényen, gazdagon, keresztényen, zsidón egyaránt, mert mindig csak az embert látta.

Az egykori Csillag Szanatórium épületében (Győr, Árpád út 20.) ma lakások vannak.

A volt szanatórium felújított épülete 2017-ben:

Homlokzatán emléktábla hirdeti:

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom/forrás:
Biczó Zalán: Győri Orvoséletrajzi Lexikon. - Győr, 2006.
Buti Ella: A Győri Evangélikus Gyülekezet Szeretetházának és Diakonissza Anyaházának története. - Győr, 1970.
Domán István: A Győri Izraelita Hitközség története (1930-1947). - Budapest, 1979.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. - Budapest, 1942.
Győri Életrajzi Lexikon. - Győr, 2003.
A győri zsidóság története, különös tekintettel a holocaustra. - Győr, 2005.
Nagy István: Quiritatio = Sikoly : győri zsidó tragédia, 1938-1945. - Győr, 2010.
Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság Közkórházának multja és jelene : (1749-1928). - Győr, 1929.
The Odyssey of John Chillag, a Hungarian Jew Born in Vienna. - Laxton, cop. 2004.
Varga Júlia (1919-) diakonissza visszaemlékezései. 2017. - Interjú
Dr. Csillag József szanatóriuma [hirdetés] In: Pápai Hírlap, 22. évf. 26. sz. (1925. jún. 27.), p. 3.
Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér időszaki kiadványai
A szanatóriumok kongresszusának tanácskozásai In: Budapesti Hírlap, 56. évf. 213. sz. (1936. szept. 18.), p. 6.
I.B. [IMRE Béla]: Mindig az embert látta In: Kisalföld, 50. évf. 117. sz. (1995. máj. 20.), p. 16.
Sümeghy József: A győri volt Csillagh szanatórium kilencven éves csillaga In: Evangélikus Élet, 63. évf. 7. sz. (1998. febr. 15.), p. 3.
gyoriszalon.hu
gyorjewish.org
kisalfold.hu

A szanatóriumról készült régi fotókat a győri Evangélikus Szeretetház vezetőjének engedélyével adjuk közre. Az épületekről készült mai fotók a szerző felvételei.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából

- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész

- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)

- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után

- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes

- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)

2017.11.16