451

Alulnézetből világunk dolgai

tmoni interjúja Győry Domonkossal új regényéről

gyory-domonkos

A XVII. Győri Könyvszalon szombati napján ismerkedhet meg a közönség Győry Domonkos második kötetével, mely a kissé frivol Hölgy alulnézetből címet viseli. Ennek apropóján beszélgettünk a szerzővel a könyvről, írói fejlődéséről, az alkotási folyamatról és jövőbeli terveiről.

Éppen egy évvel ezelőtt beszélgettünk tavaly megjelent prózakötetedről, a Profánról, és már is itt van az új könyv, egy regény, a Hölgy alulnézetből, amely az idei Győri Könyvszalonon kerül bemutatásra. Mi az alapvető különbség a két mű között a nyilvánvaló műfaji eltérésen kívül? Miben más? Miben új?

A Profán szövegeinek túlnyomó része a 90-es évek első felében keletkezett, nyilvánvalóan szereztem némi élettapasztalatot azóta, és a szövegekhez való viszonyom is árnyaltabbá vált. Ha a két kötet összefüggéseit nézem, talán igaza volt az egyik kritikusomnak, aki szerint az első kötet inkább előtanulmány a másodikhoz. Akkoriban drámákkal is kísérleteztem, mára ilyen ambícióim nincsenek, bár némi meglepetéssel szaladtam bele egy híradásba, miszerint a Szivaros c. egyfelvonásost 2008-ban amatőr színházi vetélkedő keretében előadták.

A Profánban megjelent Megbecstelenítő hét több szereplőjével is találkozhatunk a regény lapjain: Ficsúrral, dr. Talán Ipollyal és dr. Gyomorfekéllyel. Ez nyilván nem véletlen. Mi a terved? Saját szerzői univerzumot építesz, és a jövőbeli írásaidban is meg-megjelennek majd előző könyveid alakjai? Esetleg más okai (is) vannak?

Valaki azt mondta, az a baja az első kötettel, hogy nyitva maradt számára a meghatározó szereplők sorsa. Ez adta az ötletet, hogy néhány karaktert felhasználjak közülük. Nem hiszem, hogy ebből univerzum lenne, ráadásul a téma is nagyon erős ahhoz, hogy szerves folytatása lehessen, de azért nem zárom ki, hogy valaki még előbukkan a jövőben.

Már a könyv címe is pikáns, a borítóval együtt jelzi, hogy ebben a könyvben felnőtt tartalmak is helyet kaptak, és így is van. Nemcsak a történet tekintetében, hanem a stílusban is. A közönséges, némi trágárságot sem nélkülöző, kissé „profán” stílus – mely eredeti módon integrálódik az analitikus-szintetizáló narrációval – a szereplők sajátja és a jellemzés eszköze, de az olvasó úgy érzi, jóval több annál. Milyen egyéb célokat szolgál?

A stílus valóban erőteljesen szókimondó, ez nem kimódolt, hanem a téma hozta. Kicsit aggasztott is, hiszen akik a Facebookon közölt kedves, jópofa, mondhatni cuki szövegeimet várták, várják vissza nagyobb terjedelemben, azoknak csalódniuk kell. Egy prosti történetét, amely valójában nem egy prosti története, hanem olyan figuráké, akik folyamatosan használják és kihasználják egymást, akik számára szinte tárgy a másik ember, nos ezt nem lehet finomkodva elmesélni, ahogyan könyökünk beverésekor se azt mondjuk, hogy „irgumburgum, no de ilyet”. Aki olvasott mondjuk Henry Millert, az tudja, hogy mire gondolok. Természetesen ezzel nem Miller mesterhez hasonlítgatom magam, mert az igencsak szerénytelen lenne.

A megbecstelenítő hét a rendszerváltás utáni hivatali bürokráciát, a Hölgy alulnézetből viszont a piaci szférát, annak működését mutatja be – a megfigyelői látásmódnak, a naturalisztikus ábrázolásmódnak és a finom iróniának köszönhetően – roppant plasztikusan. De mivel a két világ alig-alig különbözik egymástól, a szereplők is átjárnak egyikből a másikba, ráadásul állandóan felbukkan az előző rendszer, az ember hajlamos arra gondolni, hogy talán nagyobb perspektívában gondolkodsz. Ez valóban így van?

Ez a történetből adódik, illetve azokból a típusokból, akik végigbábozzák az eseményeket. Nemrégiben valaki rám írt a Facebookon, hogy az egész tetszik neki, de az egyik szereplőnél túlságosan elszabadult a fantáziám. Nem válaszoltam erre, de most megteszem: a fiktív szereplőket különféle, évtizedek során megismert jelenségekből gyúrtam össze, de a leghihetetlenebb, a valóságtól leginkább elrugaszkodott figurát létező, általam ismert személyről mintáztam. Akinek kiléte természetesen titok, csak remélem, hogy a könyvet nem olvassa el.

A regény története eléggé izgalmasra sikeredett, van benne minden: múltját titkoló volt prosti, zsarolás, titkos szervezet, intrika, gyilkosság, luxus és szex; mégis több egyszerű kalandregénynél. Mi a titka, mivel tudtad ezt elérni?

Ez úgy megy, hogy az ember leül esténként egy kicsit a számítógép elé, és különösebb morfondírozás nélkül nekilát gépelni. Később persze támadnak ötletei, ami miatt visszamenőleg igazítania kell a történeten. Szándékom nem kalandregény megírására irányult, valójában a történet sem igazán fontos a számomra, emberi viszonyokat és működésmódokat szerettem volna bemutatni. Mondhatni, egyfajta hangulatot, ami harminc év különös tapasztalatot tükröz némi túlzással. Illusztrációként elmondom, hogy a kilencvenes évek végén joghallgatóként egy nehéz vizsga után bróker évfolyamtársam gépkocsijában utaztam Szegedtől Budapestig. Csodáltam a luxusjárművet, száguldottunk, beszélgettünk, közben megszomjaztam, és letekertem egy szénsavas ásványvíz kupakját, a víz nagy része azonnal kiszaladt az ingemre. Mondja erre a srác, hogy van törlőkendő a kesztyűtartóban. Kiment a fejéből, hogy egy hatalmas revolver is volt ugyanott, de nem zavartatta magát, megvonta a vállát, és megjegyezte, hogy nehéz emberek is vannak az ügyfelei között. Ezt követően kevésbé irigyeltem a BMW-jét. De mesélhetnék ennél döbbenetesebb élményekről is. Nem ezeket írtam le, de az ezekhez kapcsolódó érzések nyilvánvalóan dolgoztak, dolgoznak bennem.

Biztosan sokan mondták, hogy a névadási szokásaid meglehetősen merészek. Ebben a könyvben is ugyanolyan furcsa, már-már morbid neveket adtál a szereplőidnek, mint az előzményregényben (pl. Bőrösvirsli), ráadásul mindenkinek van beceneve (Ficsi, Bőri, Exi, Töppedt, stb.). Csak Mari lóg ki a sorból, a „kivakaródott” escortlány, ma sikeres, diplomás üzletasszony, aki belekeveredik a „nagyok” játszmáiba. Hogyan lettek ezek a meglepő nevek?

A Bőrösvirslit egy barátomtól kölcsönöztem, aki kabbalatanulóként az embert mint vágykielégítésre beszűkült ösztönlényt általában és általánosságban nevezte bőrösvirslinek, ezt én szégyentelenül átvettem tőle, pláne, hogy egy szexmániás fickó névadásához kellett. De az eredeti jelentése emelkedettebb volt. Mari azért kapott rendes nevet, mert paradox módon, bár a múltban prostituálta magát, és ebből a szerepből fejlődése magasabb fokán sem tudott teljesen kilépni, alapvetően tisztességesebbnek bizonyult, bizonyul, mint a többi, ilyen nehéz múlttal nem rendelkező szereplő.

Hogyan tovább? Vannak már terveid a következő könyvedre? Esetleg már neki is kezdtél valaminek, vagy most tartasz egy kis pihenőt?

Először úgy gondoltam, hogy egy kedves, romantikus történetet írok, egyfelől játékból, másfelől, hogy megmutassam a környezetemnek, hogy karcos sorok mellett bársonyosan is tudok fogalmazni. A vége az lett az ötletelésnek, hogy a regényben szereplő, borzalmasságában is sajnálatra méltó pártállami kivégzőember korábbi életéből emelek ki egy keresztmetszetet. Ez egy egyes szám első személyben megírt, nagy átéléstörténet lesz, amely a rendszerváltást megelőző évben zajlik, amikor már látszik, hogy a régi dolgok nem folytatódhatnak, azonban mindenki teli van bizonytalansággal. A látszólag gyalulatlan-deszka cizelláltságú lény érzelmeit, a jóra, szépre és az igazra vágyódását szeretném feldolgozni, patetikusan fogalmazva: a szív küzdelmét azért, hogy keresztültörje magát a rárakódott szennyen. A hangsúlyt ezúttal a szívre teszem.

Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből című kötetének bemutatójára november 18-án, szombaton, 11.00 órakor kerül sor a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében.

tmoni

2017.11.13
325