„Hogy hol van Kimméria és kik a lakói? Persze, hogy mindenki ezt akarja tudni! Először akkor, amikor szelleme rányílik a teremtett világra, utoljára pedig, amikor végső leheletével elfordul tőle. Kimméria azért kell, hogy legyünk.
„Amióta a csillagok lehullottak az égről, és legmagasztosabb szimbólumaink elhalványultak, titokzatos élet uralja a tudattalant… Az ég fizikai világűrré silányult számunkra, a csillagos isteni menny pedig szép emlékké: hogy is volt egykor. De szívünk izzik, és nyugtalanság rágja titkon létünk gyökereit.” Írta egykor Kimméria földjének tudós kapuőre. Ezért kell, hogy megnyíljanak előttünk bűvölő tájai.
De itt van: ő maga a Hely és lakója, a Lény. Női Lény, azt mondják, a világ legszebb látványa. „Eloldja biciklijének láncát a lámpaoszloptól. Megállok mellette. Szó nélkül állok… Már-már megszólalna, hogy miért nem mondok valamit, amikor rájön, itt nincs helye a szavaknak.”
Okos, aki ezt tudja. Mert akkor már azt is tudja, mi van ott a szavak helyén. Égen és földön Kimméria, a létezés felső foka.” (Sári László)