Szerednyei György neve kevéssé ismert a magyar olvasóközönség előtt. Miután ez az első magyar nyelven megjelent kötete, hadd kérjek egy rövid bemutatkozást! Talán kezdjük az írói névvel!

Íróként édesanyám családnevét választottam, így kerülve közvetlen kapcsolatba Győrrel, hiszen Szerednyei Kintis István dédapám 1889-ben házasodott be a Mayer famíliába, vette feleségül Jolánt, s 1890 szeptemberében Győrben született meg első fiuk, Szerednyei István, a nagyapám.
Lukács György István vagyok, s az elmúlt évtizedekben Párizsban, Koppenhágában, Rómában dolgoztam diplomataként. Olaszul jelent meg első két regényem Helios történetei – A Város, illetve Helios történetei – A tenger címmel – római séták és mediterrán nyaralások emlékeit feldolgozva – mozaikregény-formában, a Gangemi Editore gondozásában. A Hélios családregény már a harmadik könyvem.

Mi indította a családtörténeti kutatásokra? A családi legendárium, az ősök hagyatéka, a családi irattár, esetleg valami személyes emlék?

Egyszer mindenki elkezdi kutatni családjának történetét. Idős rokonok elbeszélései, a nagyszülők portréi, múlt századi fényképek, levelek, porcelánok. A római évek előtt (2001-2012) művészettörténeti tanulmányokat folytattam – firenzei reneszánsz, francia impresszionizmus, orosz romantika –, ezért regényhőseim sokat olvasnak, utaznak – miként én és barátaim is.

Amikor az ember elkezd kutakodni a családja eredetét illetően, bizony érhetik meglepetések. Volt ebben része?

A meglepetések sorozata anyai dédanyámmal, Mayer Jolánnal kezdődött – akiről csak azt tudtam, hogy győri volt. Nehezen jutottam adatokhoz, ezért 2013 nyarán beírtam a Google kereső programba, hogy „Mayer család Győr” – és már előttem is volt Tatai Zsuzsanna levéltáros asszony tanulmánya: KISALFÖLDI HISTÓRIÁK – A Mayer család rövid története.
„A család iratai 1953-ban kerültek az Állami Levéltárba a família Czuczor Gergely utcai házából. A győri Mayerek története 1810-ben kezdődött, amikor három katonaköteles fivér, Mihály (a szépapám), Konrád és György Bajorországból Magyarországra menekültek (a napóleoni háborúk viharos körülményei közt). Mihály a Fehér Bárány szállóban helyezkedett el pincérként, de néhány évvel később kereskedővállalkozást alapított, ami rendkívül sikeresnek bizonyult, hiszen a testvérek hamarosan házat vásároltak a „Majorokban” (Nádorváros). Mihály 1816 októberében vette feleségül Czech János lányát, Erzsébetet…”
Azonnal felhívtam a győri levéltárat, időpontot egyeztettem Zsuzsannával, s kezdődött a kaland. Emlékszem, a vonaton kezdtem el írni a regényt…

Ha példaképet kellene keresnie felmenői közül, kire esne a választása? Talán a vállalkozó szellemű Mayer Mihályra, aki megalapozta a család anyagi jólétét? Esetleg a belevaló görög tüzérhadnagyra, Georgiosz Kintisre? Az életmentésért kitüntetett Kintis Istvánra? A szabad szellemű Nellie-re, aki a kitelepítés során Dior és Chanel darabokat viselve szüretelt – tüntetve a történtek ellen?

Igen, Nellie az édesanyám... Kérdésére válaszolva hadd említsek három győri nevet a bonyolult családfáról: Czech János, Kozma Imre, Jerfy Adolf.
Mayer Mihályné (I.) Czech Erzsébet szépanyám unokatestvére volt Czech János (Győr, 1798. június 20. – Pest, 1854. november 1.) – nyelvész-régész-történész, aki városának közéletében is felelős szerepet vállalt – Győr országgyűlési képviselőjeként, polgármestereként, s akit 1832. március 10-én a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választottak.
Mayer Mihályné (II.) Kozma Erzsébet ükanyám testvére volt Kozma Imre (Győr, 1822. január 2. – Győr, 1907. április 20.) – a város híres patriótája – a Győri Királyi Tudomány-Akadémia hallgatója, a nemzetőrtoborzások lelkes szónoka 1848-ban, akit Windisch-Grätz győri bevonulásakor letartóztattak, majd Haynau katonái ismét börtönbe zártak. Néhány hónapos rabság után kiszabadult, majd emigrált. 1850 végén tért haza, de nem végezhetett ügyvédi munkát, s elkeseredésében fogadalmat tett: mindaddig nem lépi át lakása küszöbét, amíg önkényuralom lesz Magyarországon! 1860-ig nem hagyta el a lakását. Jókai Mór róla mintázta Az új földesúr című regényében Garamvölgyi Ádám alakját. 1861. március 7-én országgyűlési képviselővé, 1867-ben polgármesterré választották. 1872-ben vonult nyugalomba. A Függetlenségi és 48-as Párt győri elnöke volt.
Szerednyei Kintis Istvánné Mayer Jolán dédanyám unokaöccse volt Jerfy (II.) Adolf (1876-1940.) – aki a fonyódi uradalmak bérlőjeként, nagygazdaként irodalommal is foglalkozott – a XX. század elején magyarra fordította a híres francia író, Guy de Maupassant regényeit: Mont-Oriol, A kis Roque-lány, A Rondoli nővérek.

Mikor gondolt arra, hogy a família története másokat is érdekelhet, hogy érdemes lenne papírra vetnie?

Az írás ellenállhatatlan kényszere mindig akkor jelentkezik, amikor egy témában már több száz oldalnyi dokumentum összegyűlt, s amikor az adathalmazból kirajzolódnak olyan regényes életutak, amelyeket rögzíteni kell – mindenki számára. Emlékszem, egy reggel teázás közben leírtam egy új könyv első és utolsó mondatát – pontosan láttam a történet vázát, csak meg kellett írni, ami persze több hónapos munka volt…

A mű, ami végül megszületett, nem szakkönyv, hanem „történelmi mozaikregény”. Miért ezt a meglehetősen munkaigényes formát választotta, amikor papírra vetette ősei történetét? Mennyi teret kap a kötetben történeti hűség és mennyit a fantázia?

A regény szereplőinek adatai abszolút pontosak. A genealógiai koordináták tábláját persze meg kell tölteni élettel – korrajz, művészettörténet, történelem; szerelmek, házasságok, gyermekszületések. Déd-, ük- és szépszüleink pedig bizonyára olyanok voltak, mint mi – bennünk élnek; ők is szerettek utazni, koncertekre és színházba járni – s ebben a vonatkozásokban is precíz vagyok, csak megélt élményeket rögzítek: Bécs, Párizs, Velence… A mozaikszerkezetet az olasz nyelven megjelent regényeim írásakor alkalmaztam először: kifejezni az Örök Város hangulatát nagy kihívás – de egy család történetét érdekfeszítően megfogalmazni is az.

A kötet első része rendkívül olvasmányos. A gondolat-töredékekből, leírásokból, adomákból, eszmefuttatásokból, adatokból lassan-lassan összeáll a kép. De ez nem olyan, mint egy egyszerű mozaik, sokkal inkább a kaleidoszkóp forgatásakor feltűnő színes látványra hasonlít. Talán ezért érezhetjük ezt, mert a szöveg jó része egyes szám első személyben íródott, teljesen bevonva az olvasót. A könyv utolsó két fejezete – Sol Invictus és a címadó Hélios – azonban teljesen más. Ezek értelmezéséhez kérnénk segítséget!

A regény utolsó fejezeteit is egyes szám első személyben írtam meg. Hiszen egy családregény nem lehet teljes a jelen nélkül – a kor, amelyben élünk… Saját emlékképeket kevertem össze, valóban kaleidoszkóp-szerűen – Budapest, Eger, Szeged; gimnáziumok, egyetemek, nagykövetségek; London, Nápoly, Strasbourg… S remélem, az utolsó oldalra összeáll a kép: „…néhány pohár pezsgő után a túlélés bizonyosságával szeretkeztük át az első hajnalt – és megláttuk az új Napot – Hélios-t…”.

Szerednyei György könyvbemutatója a XVII. Győri Könyvszalon második napján, november 18-án, szombaton 15 órakor lesz a Kisfaludy Károly Könyvtár Muzeális Gyűjteményében.

Berente Erika