Tutanhamon IV. Amenhotep fáraó (ur. Kr. e. 1355-1337) fia volt, aki uralkodása során Aton tiszteletére nevét Ehnatonra változtatta, legfontosabb istenét, Amont „lecserélte” Atonra, székhelyét pedig Thébából Ahet-Atonba tette át. Fia 8 éves koráig Tutanhaton néven élt, valószínűleg 9 évesen került trónra, apja halála után. A 18. dinasztia utolsó sarja nevelői hatására hamarosan visszaállította Amon isten – és vele az Amon-papság – régi uralmát, és a Tutanhamon nevet vette fel. Egy évtizeden át uralkodott feleségével, egyben leánytestvérével. Nagyon fiatalon, örökös nélkül fejezte be életét, váratlan halálát sokáig gyilkosságnak gondolták. Egy orvosi vizsgálat viszont a halál okát egy csonttörésből eredő fertőzésre és üszkösödésre vezette vissza, de állítólag maláriától is szenvedett.

Halálának időpontját nem lehet évszámra pontosan megállapítani, csak azt, hogy melyik évszakban halt meg. A sírban búzát is találtak, mely március-április táján érik be, tehát a fáraó januárban halhatott meg, és a 70 napig tartó mumifikálási munkálatok után helyezték a sírba, melynek során papok és balzsamozók foglalkoztak a holttesttel. Első lépésként eltávolították a halott agyvelejét az orrlyukakon keresztül, majd oldalt felnyitották a testet, és kivették a belső szerveket. Ezután kimosták a hasüreget pálmaborral, és illatos fűszerekkel töltötték meg. Miután elvégezték a legfontosabb feladatokat, megborotválták a holttestet, és hetven napra száraz nátronba fektették, amely kivont minden nedvet a halottból. A 70 nap leteltével lemosták a tetemet, és egy ágyra fektették száradni.

A balzsamozók két anyaggal dolgoztak: kenőcsökkel és pólyákkal. Először az ujjakat tekerték körül finom lenvászonnal, aztán külön-külön a végtagokat, végül az egész testet, így a fáraón több száz méter vászon volt körülcsavarva. Pólyázás közben állandóan használták az értékes kenőcsöket, gyakran túl sokat. Emiatt a holttest szinte teljesen elszenesedett, csak a maszk által védett arc és az ujjak maradtak többé-kevésbé épségben. Végül az egész testet elborították különböző kincsekkel.

Miután a Királyok Völgyének sírkamrája lezárult Tutanhamon felett, Egyiptomra zűrzavaros évek köszöntöttek. A Ramszeszek korára a „gyermek” fáraó már teljesen feledésbe merült, annyira, hogy VI. Ramszesz síremlékének építésekor Tutanhamon sírkamrájának bejáratához hordták a sok törmeléket, melynek pozitív és negatív következményei egyaránt voltak. Így a sír megmenekült a kincsvadászoktól: csak kétszer, nem sokkal a temetés után törtek be, másrészt azonban a XX. század archeológusainak keményen meg kellett dolgozniuk azért, hogy felfedezzék Tutanhamon sírját.

Korábban már sokan folytattak ásatásokat a Királyok Völgyében, de Tutanhamont sokáig nem sikerült megtalálni. A régészeti feltáráshoz sok pénzre volt szükség, mely végül Lord George Herbert de Carnarvonnak, egy művelt és széles látókörű angol arisztokratának köszönhető, aki hatalmas vagyonát nemes célokra akarta fordítani, így végül az egyiptológia mecénása lett. 1907-ben Howard Carter brit régészt bízta meg az ásatás vezetésével, aki miután a 18. dinasztia szinte összes fáraójának a sírját feltárta már, 8 éven át fáradozott, hogy megtalálja Tutanhamont. A többéves eredménytelen munka következtében azonban Lord Carnarvon türelme egyre fogyott, míg az utolsó pillanatban, mindössze néhány héttel az ásatási engedély lejárta előtt, 1922. november 4-én végül megtörtént a nagy felfedezés: a legsértetlenebb állapotban fennmaradt egyiptomi királysírt végül éppen száz évvel Champollion felfedezése – a hieroglifák megfejtése – után sikerült meglelni.

Ezen a napon találták meg a bejárathoz vezető első lépcsőfokot, melyet megtisztítva hamarosan lépcsősor tárult a kutatók szeme elé, majd egy Tutanhamon pecsétjével díszített, befalazott ajtó. Carter azonnal értesítette Carnarvont a felfedezésről, majd a lord jelenlétében – november 25-én – lebontotta az ajtót, és bejutott a sírkamra folyosójára. Az átjáró végül egy 8 méter hosszú és 3,6 méter széles szobába torkollt, amit a régészek déli szobának vagy előtérnek neveztek el. 171 tárgyat, bútort találtak ebben a helyiségben, például egy csatajelenetekkel díszített festett faládában Tutanhamon saruit és más híres tárgyakat. Itt állt az az aranylemezekkel bevont trón is, melynek támláján a királyi pár látható. Négy fából készült aranyozott kocsi is előkerült, mellettük egy baldachin maradványai. Egy kis, fából készült és aranyozott szentély is előkerült. Két aranyszobor állhatott itt, valószínűleg Tutanhamon és felesége szobrai. A sok ritka kincs nemcsak koruk, de anyaguk miatt is igen értékes, hiszen a tárgyak alapanyaga főleg alabástrom, arany, ezüst, ébenfa és elefántcsont.

A déli szoba északi falában találták meg a régészek azt az elfalazott ajtót, amely a sírkamrába vezetett, mellette két feketére lakkozott fából készült szobor állt, melyeket a királyról mintáztak. A sírkamrát csak a következő évben tárták fel, miután az előtérben talált tárgyakat már lefotózták, és gondosan felkészítették a továbbszállításra. 1923. február 27-én lépett be először Carter a sírkamrába, ez kisebb volt, mint az előtér, de a helyiséget majdnem teljesen betöltötte egy kápolna, mely egy második kápolnát rejtett magában. Ajtaján sértetlenek voltak a pecsétek, végre szűz területre értek, 3400 év óta ők léptek be először ide! A második kápolnában egy harmadikra bukkantak, ahol különböző fegyvereket, íjakat, nyílvesszőket találtak, ebben a szentélyben helyezkedett el a negyedik, szintén aranyozott fából készült kápolna, ahol a vörös homokkő szarkofág állt.

A koporsók felnyitása is hosszú ideig tartott, mert három – a szarkofágban elhelyezett – múmia alakú koporsót kellett felnyitni, melyek pontosan illeszkedtek egymásba. Az elsőt aranyozott fából készítették, vászonlepelbe burkolták, a másodikat virágdíszekkel ékesítették. A harmadik, színarany halottas ládát vörös vászonnal csavarták körül. Az utolsó koporsó felnyitása után került napvilágra maga a múmia, a fáraó bebalzsamozott holtteste és az ötvösművészet kiemelkedő alkotása, az uralkodó arcára helyezett arany halotti maszk, mely azóta a sírlelet leghíresebb és legismertebb darabja (a címlapképen). A múmia meglehetősen rossz állapotban volt, a sok rákent balzsam miatt elszenesedett, de azért az arcvonások kivehetőek: a fiatal fáraó jóképű ifjú lehetett és a számítások alapján 1,63 m magas. A maszk anyagát tekintve is rendkívül értékes: az arany alapanyagot féldrágakő és színes üvegpaszta berakások díszítik, a szem és a szemöldök lazúrkőből készült. A múmiára 101 ponton helyeztek ékszereket, pontosan 143, aranyból készült darabot. A három koporsó együttes súlya meghaladja az 1375 kg-ot, egyedül a legbelső, aranykoporsó súlya 1110 kg.

Miután a koporsókat és a szarkofágot elszállították, a régészek végre tanulmányozhatták a sírkamra falfestményeit. Sötét okkersárga alapon emberalakokat láthattak, egykor lefestették a temetési menetet. A sírkamrából egy másik ajtó vezetett a kincstárba, ide tették a temetési rituáléhoz szükséges legértékesebb tárgyakat: először egy aranyozott faládát pillantottak meg a kutatók, melyen Anubisz kutya fekete szobra feküdt. Az itt talált legfontosabb tárgy azonban egy aranyozott faláda volt, mely a négy kanópusz urnát rejtette, ezek a király belső testrészeit őrizték. A szentélyre négy istennő vigyázott, itt helyezkedett el egy másik, alabástromból készült szekrényszerű kápolna, melyet vászonba csomagoltak. A szekrénynek négy kisebb teteje volt, mindegyiken Tutanhamon arca, homlokán a fáraói hatalmat jelképező kígyóval. A négy fedőlap alatt négy rekeszt találtak, bennük a négy urnával. Mindegyik urna egy kis aranykoporsót rejtett magában, ezekben helyezték el a fáraó legfontosabb belső részeit. A szoba egyik sarkában találtak még egy hosszúkás dobozt is, mely a Nílus áradása után visszamaradt iszapot tartalmazta, belevetett gabonával, amely a sötétben is kisarjadt, ezzel mintegy jelképezve az újjászületést.

A kincstárban rengeteg ékszerre bukkantak: fülbevalók, karperecek, medalionok, amulettek, gyűrűk, melltűk, jogarok, lábperecek kerültek elő nagy mennyiségben, anyagukat tekintve arany, ezüst, lazúrkő, obszidián, üvegpaszta, ametiszt, karneol, türkiz, vörös jáspis és gyöngy, a legtöbb ékszert skarabeuszokkal díszítették. A gazdag sírlelethez tartoztak az usébtik, a fáraóról mintázott kis szolga-szobrocskák is, melyeknek fontos szerepük volt a túlvilágon, hiszen nekik kellett elvégezni azokat a munkákat, amelyek a királyra vártak a Holtak Birodalmában. 113 usébtit találtak, és minden szolgával előkerült egy vagy több szerszám is, amelyre majd szüksége lesz a munkavégzésben, így 1866 miniatűr szerszám is előkerült. Nagy meglepetésre találtak még egy olyan fadobozt, mely két kis koporsót tartalmazott két mumifikált magzattal, az archeológusok szerint ezek Tutanhamon koraszülött gyermekei lehettek.

Az utoljára feltárt helyiség a keletre néző mellékszoba volt, ahol szörnyű zűrzavar fogadta a régészeket. A tolvajok valószínűleg ide dobáltak be mindent, amire nem volt szükségük. Az egyik fosztogató itt hagyta a lábnyomát, a másik pedig egy olajat tartalmazó kancsón az ujjlenyomatát.

A sír alapos feltárása nagyon óvatos és körültekintő munkát igényelt, ezért a munkálatok sokáig elhúzódtak. Carter csak 1927 novemberében – pontosan a sír felfedezése után öt évvel – kezdte meg a munkát a mellékszobában. Innen került elő Tutanhamon csodálatos papi trónusa és egy komoly fegyvergyűjtemény, 278 íj és nyíl volt ezen a helyen. Érdekesség, hogy itt találták meg a világ legrégebbi játék-leletét, amely valószínűleg a mai „malom” játékhoz állhatott közel. Ez az ún. szenet: a harminc négyzetből álló táblához tartozott néhány báb, dobócsontocskák és pálcikák, anyaguk pedig ébenfa, elefántcsont és arany.

Az ásatás végül 1928-ban fejeződött be, tehát hat évig tartott a sír feltárása és a kincsek helyszínen való restaurálása, elszállítása. Az első kiállítást e fantasztikus lelet anyagából a Kairói Múzeumban rendezték, Tutanhamon kincsei teljes szépségükben tekinthetők meg ma is Egyiptom fővárosában. Döbbenetes adat, hogy Carter kutatásai alapján a sír kincseinek 60%-át elvitték a sírrablók. Sokáig az a veszély fenyegetett, hogy a teljes gyűjteményt szétosztják különböző országok múzeumaiba, de szerencsére ez nem történt meg, mert Lord Carnarvon özvegyének az ásatás minden kiadását megtérítették. Tutanhamon sírja a kézzelfogható értékeken túl a tudományt is felbecsülhetetlen értékű kincsekkel gazdagította, rengeteg információt szolgáltatott az egyiptomi temetkezési szokásokról és a kor eseményeiről. A pompás leletek dokumentációját Carter három kötetben, 10 évi munka után adta ki.

A felfedezés gyorsan világszenzációvá vált, a sajtónak köszönhetően a régészek és Tutanhamon sírja az érdeklődés középpontjába kerültek. Özönlöttek a látogatók, akik így megnehezítették a kutatók munkáját. Később a Tutanhamon-lelet azonban sok embert rémülettel töltött el. A felfedezés után Lord Carnarvon – egy elfertőződő moszkitócsípés következtében – hamarosan életét vesztette, az újságokban pedig rögtön megjelentek „A múmia bosszúja”, „A fáraó átka” című cikkek. Egy neves francia régész szélütést kapott és meghalt, miután kijött a sírból, és többen – rövid időn belül – szintén életüket vesztették. A kincs iránt érdeklődők ezután úgy gondolták, hogy jobb a halott uralkodót nem háborgatni. Elterjedt a legenda a fáraó átkáról, mely valószínűleg nem létezik, hiszen Carter még 16 évet élt, a múmiát felboncoló orvos pedig egészen 86 éves koráig.

Sulyok Attiláné

Forrás: mult-kor.hu, rubicon.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.