140

Hitvitázó művek a reformáció szolgálatában – Érdekességek a győri könyvtár muzeális gyűjteményéből 29. rész

Ősze Mária írása

czegledi-istvan-muzealis

A reformáció kezdetétől fogva jelentős szerepük volt a hitterjesztésben, a hitvédelemben, a hitkifejtésben az ún. vitairatoknak. „Magyarországon a reformáció kezdetétől fogva az 1670-es évek elejéig egyik meghatározó műfaja magának a reformációnak és a reformációhoz tapadó irodalmi folyamatoknak.” A katolikus egyház és a különböző protestáns felekezetek tagjai „az eltérő nézetekhez viszonyítva fejtették ki támadó, vitázó és/vagy védelmező szándékkal saját tanításukat”. A vitairatok közös jellemzője, hogy „a racionális, logikai érvelést gyakran emocionális, propagandisztikus, ironikus, humoros, nem ritkán durva nyelvi, retorikai eszközökkel vegyítik”.

A reformáció kezdetén a vitairatokkal a protestáns szerzők legfőbb célja az volt, hogy a katolikus egyház tekintélyét lerombolják, intézményeit, szokásait támadják és kigúnyolják, valamint az általuk tévesnek tartott tanításait bírálják. Egyúttal mindezekkel szembeállították „a valóban krisztusi egyházat, az igazán jámbor, keresztyéni élet eszményét és a tiszta, helyes, igaz tanítást”. A későbbiek során „főként a reformáció különböző irányai közötti, valamint a protestáns és időközben a korábbinál szilárdabban kodifikált katolikus tanítások közötti különbségek kifejtésére, az ellenkező nézetek cáfolására és a saját tanítás védelmére” szolgált a vitairat műfaja.

A 17. század első évtizedeitől kezdődően Magyarországon már inkább katolikus-protestáns hitviták zajlottak három okból kifolyólag. Egyrészt megerősödtek az ellenreformációs törekvések, másrészt a protestánsok kivívták a szabad vallásgyakorlás jogát, harmadrészt „a nagy európai vallásháború, a harmincéves háború ideológiai, szellemi előkészítése és a vallási gondolkodásban való hullámverése”.

1659-ben Sárospatakon a Fejedelmi Nyomdában Siralmas szarándoki járásból, csak nem régen haza érkezet Malach doctornak néhai napkor el-hagyot, s kicsinységében véle egygyüt oskoláztatott, Melach tudos baráttyával való paj-társi szo beszede, melyben ... sápit azon, hogy az ütöle ő időben el-botsuzot, ... Jonathánnya; csekély elmét kezdet viselni; egy Cálvinistánac a nagy-penteki ostorozás felöl valo castigalasaban címmel jelent meg egy református vitairat a szerző feltüntetése nélkül. Az írás tartalma és stílusa miatt szerzőjének Czeglédi István (1619-1671) református lelkészt, szónokot és egyházi írót tartják, aki maga is utal erre egy másik írásában. Czeglédi tanulmányait Váradon, Debrecenben, Sárospatakon végezte. 1644-től Franekerben, Utrechtben, Leidenben, 1645-től Deventerben folytatott egyetemi tanulmányokat, amelynek során „kitünően elsajátította a polemica theologiát”, azaz a hitvitázás „művészetét”. 1648-tól kezdődően több városban működött lelkészként. „1670-től többször zaklatta az ellenreformáció, börtönbe került, hamis vádakkal illették, majd a Wesselényi-összeesküvésben való részvétellel vádolták”. 1671-ben Pozsonyba idézték, már betegen indult el, útközben, Nagyszombatban hunyt el.

Czeglédinek 1659 húsvétja környékén jelenhetett meg vitairata Kassán, Egy katolikus embernek egy más igaz evangyéliom tején felneveltetett kalvinista emberrel való beszélgetése címmel. Ebben „a nagypénteki vezeklő önkorbácsolás vagy ostorozás szokása ellen írt”. Erre válaszként született katolikus vitairat, Egy kálvinistának a nagypénteki ostorozás felől való castigálása címmel ugyanezen évben jelent meg ismeretlen helyen és ismeretlen szerző tollából. A polémiát Czeglédi a Sárospatakon megjelent művével folytatta, „e fiktív párbeszédként megírt viszontválaszában a tudósabb és felkészültebb, de szintén katolikus Malach doktor kizárólag katolikus teológusoktól származó idézetekkel cáfolja, hogy az önkorbácsolásnak szerepe volna vagy lehetne a bűnbánatban és megigazulásban. Ennek során természetesen számos más pontját is érinti a katolikusok és protestánsok közötti vitáknak”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Magyar művelődéstörténeti lexikon II. kötet; Heltai János: Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601-1655); Régi magyarországi nyomtatványok 4. kötet 1656-1670.

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül
- 3. rész: A magyarok krónikája 1488-ból
- 4. rész: Titkos nyomdahelyű könyvek
- 5. rész: Nemzetkarakterológia a 19. század közepéről
- 6. rész: Orvosbotanikai könyvek a 18. század utolsó negyedéből
- 7. rész: A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére
- 8. rész: Az egészségről közérthetően a 18. század végén
- 9. rész: Az egészségről közérthetően - prózában és versben - a 19. század elején
- 10. rész: Magyar tudósok az északi sarkkörön túl
- 11. rész: II. Pius pápa nyomtatott levelei 1481-ből
- 12. rész: Gyógyítás és orvosi tanácsok a 16. század legelején
- 13. rész: A magyar jakobinus mozgalom ítéletei
- 14. rész: Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 1.
- 15. rész: Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 2.
- 16. rész: Ecker János színházi naplói (1841-1849)
- 17. rész: Az Aurora irodalmi almanach (1822-1837) és az Aurora-pör (1833-1834)
- 18. rész: A Viczay-család hédervári éremgyűjteményének katalógusai
- 19. rész: A Pesti Nemzeti Teátrom felépítésének szükségességéről – hexameterben
- 20. rész: A fertődi Esterházy-kastély leírása 1784-ből
- 21. rész: Az oktatás szabályozása 1806-ban, azaz a II. Ratio Educationis
- 22. rész: Pezsgő a „szőlő égi nedve”, avagy pezsgőreklám 1830-ból
- 23. rész: II. József büntető törvénykönyve

- 24. rész: Protestáns Bibliák
- 25. rész: Protestáns segédkönyvek a Biblia tanulmányozásához
- 26. rész: A vallásgyakorlás könyvei: protestáns imádságoskönyvek
- 27. rész: A vallásgyakorlás könyvei: protestáns énekeskönyvek
- 28. rész: Győri és soproni nyomdák a reformáció szolgálatában

2017.11.02
39