69

Munkát bőven adó szeptember


vorsi-parasztasszony-manda

Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amelyek meghatározták a falusi ember életét akkoriban.

Nézzük akkor meg a falusi ember egyik legdolgosabb hónapját. A szeptember falun a termények betakarításának a főideje. Mert akárhogy is vesszük, az árpa, a búza vagy a rozs learatása és kicséplése mellett a paraszti gazdaságokban hasonló fontosságú volt a kukorica, a krumpli, a takarmányrépa betakarítása is, igaz, ez utóbbival akár meg is várhatták az októbert. A falusi háziasszonynak a betakarításban való aktív részvétel mellett ott voltak még a befőzéssel, a savanyúságok elrakásával kapcsolatos teendők is. No meg szeptemberre érettek meg általában a különféle babok és a mák is. Aztán kevés olyan falu volt az országban, ahol a portákon ne lett volna jelen valamilyen formában a szőlő. Sőt, a legtöbb település külterületén „szőlőhegy” volt, még ha éppen csak egy déli irányba ereszkedő domboldalról beszélhetünk is. Ahol a karózott szőlősorok között kis, fából, vályogból, kőből vagy éppen téglából épített pincék is meghúzódtak. Errefelé is szeptemberben, októberben volt a legnagyobb mozgás a szürettel és a szőlő feldolgozásával kapcsolatos munkálatok miatt.

Volt tehát bőven mit tennie a falusi embernek szeptemberben, dolgozhatott reggeltől estig a képen a háza bejáratánál látható vörsi asszony is. A mostanság a rekorder betleheméről híres somogyi kis faluban, Keszthelytől 12 kilométerre a Festeticsek voltak a birtokosok a két világháború között, de persze a falu zöme saját kisebb-nagyobb földjén gazdálkodott. Ugyanazt vetették, ültették és takarították be, mint az ország más vidékein. Így ugyanazok voltak az idénymunkák is. Tehát a most illusztrációképpen kiválasztott, alighanem a negyvenes évei elején járó asszonynak a kisebb gyerekek ellátása, a főzés és más aktuális háztartási munkák mellett még helyt kellett állnia szeptemberben a földeken is. Ha nem volt elég férfi, akkor neki is szedni kellett a krumplit, letörni a száráról a kukoricát, kihúzkodni és a zöldjétől megszabadítani a répát. Dolgozhatott a szekér megrakásánál és a termények tárlókba való pakolásánál is. Rászignált feladat volt a kukoricafosztás, és ahol megtermett, a takarmánytökök feldolgozása. S ahogyan a tökmagot, úgy a különféle, hüvelyüktől megszabadított babokat és a mákot is szárítani kellett, ami szintén felügyeletet igényelt. Sokszor szeptemberre esett aztán a paradicsom befőzése is, aminek még manapság is fellelhetőek a nyomai. Ekkor is kellett dolgozni a fűszerpaprikával, no és a szeptember a savanyítás hónapja is volt. Mindezek mellett gondosodni kellett az aprójószágról és végül, de nem utolsósorban szeptemberben kezdődött az iskola. Oda pedig elő kellett teremteni a megfelelő ruházatot, a közelgő hidegek miatt pedig lassan a lábbeliket is.

Így aztán már elhihetjük, hogy ennek a vörsi asszonynak sem volt szeptemberben megállása. Majd talán az ősz végén, télen jön el az az idő, amikor elővehet valami kézimunkát, rokonokat látogathat.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.11.02
20