98

551(?) éve született Rotterdami Erasmus, a kiváló német tudós, humanista

Nagy Mária írása

rotterdami-erasmus

Rotterdami Erasmus (eredeti nevén Erasmus Gerrit Gerritszoon vagy Herasmus Gerritszoon) 1466. vagy 1469. október 27-én (egyes források szerint október 28-án) látta meg a napvilágot. Születési helye sem egyértelmű: Rotterdam vagy Gouda. Vélhetőleg törvénytelen gyermek volt, Erasmus Desiderius nevét ő maga fabrikálta.

Apja, Roger Gerard később pap lett. Édesanyjáról mindössze annyit tudunk, hogy Margaretnek hívták és egy orvos lánya volt. Törvénytelen volta ellenére 1483-ig szülei viselték a gondját. Sajnos azonban ők korán, pestis miatt meghaltak. Utána is a legjobb nevelést kapta, kolostori iskolák sorát járta végig. Miközben 1487 körül Steynben (Gouda) egy Ágoston-rendi kolostorban tanult, közeli kapcsolatba került egyik szerzetestársával, Servatius Rogerusszal.

1492-ben belépett az Ágoston-rendbe. Egy évvel később feloldozták szerzetesi fogadalma alól, amikor a latin nyelvben való jártasságának és tudós hírnevének köszönhetően Cambrai püspöke, Bergeni Henrik titkára lett. Itt érezte először, hogy intellektusa szabadon szárnyalhat, ekkor írta Hat könyv a latin nyelv ékességéről című művét, szót emelve a skolasztika nyelvrontása ellen.

1495-től Párizsban teológiát tanult, az itt összeállított Közmondás-gyűjteményét később a latin oktatásához használták. Angliai látogatása sorsfordító hatással volt rá, ekkor kötött barátságot az angol humanistákkal, John Colettel és Morus Tamással. Hatásukra a görög nyelv és az egyházatyák felé fordult, Szent Pált, Origenészt olvasott, Euripidészt fordított. A Cambridge-i Egyetemen a hittudomány professzora lett, és posztját akár élete végéig is megtarthatta volna. A Queens’ College-ban élt, melynek valószínűleg öregdiákja is volt. Szabad szelleme azonban nem tűrte a megkötéseket és a korlátozásokat, így öregdiákként szinte állandóan úton volt. Nem véletlen, hogy az Európai Unió egyik legnépszerűbb egyetemi ösztöndíjprogramjának éppen ő lett a névadója.

Főművét, A balgaság dicséretét Morus vendégeként Angliában írta 1509-ben. Ez Morus Utópiájának a párja, a semmittevő gazdagokat Lukianosz éles nyelvén ítéli el. Mivel a függetlenségre törekedett, egész életében került minden kötöttséggel járó állást, hivatalt, még akkor is, ha busás javadalmazást kapott volna. Mindet visszautasította, és inkább a bizonytalan, de megfelelő megélhetést nyújtó független irodalmi pályát választotta. 1506 és 1509 között Itáliában járt, és hosszabb időt töltött Velencében, Aldus Manutius nyomdájában, de ettől eltekintve nemigen tartott kapcsolatot az olasz tudósokkal.

Brabantban V. Károly tiszteletbeli tanácsosa lett, és felkérték A keresztény fejedelem neveltetése megírására. Elismerte a királyok isteni jogát, de kötelességükké tette, hogy cselekedjenek a nép jólétéért. Leuvenben egyetemet alapított. Az igazi teológia értelme című művében kiemelte a latin, a görög és a héber nyelv fontosságát.

1516-ban adta ki az Újszövetség tudományosan átdolgozott kiadását, rögzítve a máig érvényes ógörög és latin kiejtést, magyarázatai azonban szemben álltak az egyházi felfogással. Később Baselben telepedett le, itt keresték fel az Európa minden részéről érkező tisztelői. Erasmus a becsületesség alapján kívánta elérni a vallási és irodalmi megújulást, bírálta a skolasztikát és az egyház merevségét, ő tekinthető az egyik utolsó nagy latin stilisztának. Évtizedeken keresztül levelek ezrei érkeztek hozzá, melyekben egyaránt kikérték véleményét politikai, művészeti és vallási kérdésekben is. Igazi megtiszteltetés volt, ha valaki Rotterdami Erasmussal levelezhetett. Mária magyar királynénak írta A keresztény özvegyet, ebben elismerte a nőknek a művelődéshez való jogát.

Luther fellépésekor egyetértett az egyházat illető kritikájával, irtózott mindenfajta tanításbeli változtatástól, és a reformot az egyház keretei között képzelte el. Nézetkülönbségeik a szabad akarattal kapcsolatos vitájuk során váltak nyilvánvalóvá, melynek során Luther egészen odáig ment, hogy megkérdőjelezte Erasmus kereszténységét.

1529-ben Baselből a katolikus Freiburgba költözött, de ekkor már betegeskedett, testi és lelki fájdalmak gyötörték, végül 1536. július 12-én halt meg. Baselben, egy református felekezet számára „átkeresztelt” székesegyházban helyezték őt végső nyugalomra.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, rubicon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.10.27
35