Az 1950-es évek elején zongoristaként vett részt egy koncertturnén Jacques Pillsszel, itt ismerkedett meg Édith Piaffal, aki akkor Pills felesége volt. Piaf javaslatára kezdett el énekelni 1953-ban, első ismertebb számai szólóénekes előadóként a Mes mains (Kezeim) és a Les croix (Keresztek) voltak, színpadi debütálására a következő évben került sor. Karrierjét a párizsi Olympia színpadán kezdte nem sokkal a második világháború után. Élete végéig tagja maradt a neves párizsi társulatnak: 1966-ban ő avatta fel az újjáépített színházat, és 1991-ben itt tartotta utolsó koncertjeit.

1952-ben vette fel a Gilbert Bécaud nevet, és világszerte ezen lett aztán ismert. Piaf mutatta be őt Charles Aznavournak is. Első olyan dala, amely Franciaországon kívül is népszerű lett, a Le jour où la pluie viendra (Esőballada) angol nyelvű verziója, a Jane Morgan által 1958-ban sikerre vitt The Days the Rains Came volt, melynek angol szövegét Carl Sigman írta. Nem sokkal később az Everly Brothers növelte tovább Bécaud népszerűségét, a Je t’appartiens (Hozzád tartozom) című számának világszerte sikeres, angol verziójával, a Let It Be Me című dallal – e számot később Bob Dylan, Nina Simone, Elvis Presley, Willie Nelson Nelson, Jerry Butler, Sam & Dave, James Brown és mások is felvették a repertoárjukba. Ismertebb dalai voltak még az 1950-es évtized második feléből a La Corrida (1956) és a C’est merveilleux l’amour (Csodálatos szerelem, 1958).

1966-ban hatalmas sikert aratott a Broadway-n, amikor három hétig turnézott New Yorkban. Kék öltönye, fehér inge és pöttyös nyakkendője egy generáció számára marad feledhetetlen. Többször járt Budapesten is, először 1968. április 21-22-én, az Erkel Színházban tartott előadásaira minden jegy elkelt. Bécaud körbeturnézta Európát, fénykorában évente kétszázötvennél is több fellépést vállalt. A hetvenes évektől egyre több filmben kapott szerepet, 1974-ben a Francia Lovagrend tagja címmel tüntették ki. 1975-ben szerepelt „saját jogán” a külföldi slágerlistákon, Nagy-Britanniában a top 10-be került az A Little Love and Understanding című dalával.

Az 1970-es és 1980-as évek születtek a magyarul Szeptemberben, Magány nem létezik, Közönyösség, Egy kis szerelem és barátság, Desiree vagy L, a szerelem meghalt című dalai. 1993-ban együtt dolgozott Mick Lanaro-val. Híres számai még a Nathalie, a L’important c’est la rose, a Je reviens te chercher. Az Et maintenant sanzonjának angol fordítását Frank Sinatra és Barbara Streisand is énekelte. Nemcsak a francia sanzon nagykövete volt, hanem operákat, zenés darabokat és filmzenéket is írt.

Bécaud kétszer házasodott. 1952-ben feleségül vette Monique Nicolas-t, tőle három gyermeke született: Gaya, Philippe és Anne. Ez a kapcsolat azonban nem tartott sokáig. 1976-ban Kitty St Johnnal kötött házasságot, tőle született Emily nevű kislánya. A pár 1993-ban örökbe fogadott egy laoszi gyermeket Noi-t. A láncdohányos hírében álló Gilbert Bécaud egy hajón lakott a Szajnán, 2001. december 18-án tüdőrákban halt meg. Párizsban, a Pére Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomra.

2002-ben jelent meg az utolsó dalt is tartalmazó posztumusz albuma, amely nem sokkal a megjelenése után az eladási listák harmadik helyére lépett. 2010 óta Kitty Bécaud kezeli a még férje által létrehozott Nouvelles éditions Rideau Rouge produkciós és zenei kiadó céget, amely gondoskodik férjének emlékezetéről és munkájáról.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, magyarvagyok.hu, mno.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.