A kiállított fotók alkotói ezúttal: Csapó Balázs, Csejtei Anita, Erdős László, Havasi Melinda, Hegedűs Péter, Horváth Ádám, Laukó Tünde, Liziczai Miklós, Mészáros Mátyás, Molnár László, Nemes Zoltán ’mettor’, Németh Gyula, Németh Mihály, Roll Péter, Smuck László, Tálos Péter, Vehofsics Erzsébet és Zsoldos Lászlóné voltak.

Vehofsics Erzsébet és Gergó András megnyitóbeszéde után Liziczai Miklós elnök és Gergó András alelnök elismerő okleveleket osztottak ki az arra érdemes klubtagoknak.

A megnyitóünnepség Vehofsics Erzsébet – aki (nem mellesleg!) a Győri Antológiaközösség megbecsült költő/írója is – ráadás-gondolataival és az alkalomra illő versével ért véget:

„Sokáig gondolkoztam azon, mit is adhatnék útravalóul. Valami nagyon szép gondolatot szerettem volna a tarisznyátokba tenni, de aztán rájöttem, hogy az életet nem a nagy gondolatok határozzák meg, hanem azok a mindennapi, parányi pillanatok, amikről nem is gondolnánk, hogy olyan nagy jelentőséggel bírnak.

A pillanatok elraktározódnak valahova nagyon mélyre, a tudat legmélyére, hogy aztán valami aprócska dolog a felszínre hozza őket.

Egy utazás, egy mosoly, egy elsuhanó autó, egy mozdulat, egy hang, valami, ami látszólag nem is fontos, mégis jelentőséggel bír. Időnként megállunk, mintha ez vagy az a dolog egyszer, valamikor nagyon régen éppen ugyanígy megtörtént volna már velünk. Kicsit csodálkozunk, de aztán hamar tovább lépünk.

Lépünk a következő pillanat felé, mert a pillanatok nem állnak meg, folyton mozgásban vannak, peregnek, forognak, sietnek, szaladnak, hogy aztán beléjük akadjunk, és lefényképezzük őket, hiszen a fotózás a pillanat művészete. Nem folyamat, hanem az idő egy szelete. Minden fénykép egy kitüntetett pillanat, amely azon túl, hogy érzelmeket ébreszt bennünk, eltehetjük, hogy újra elővegyük, megcsodáljuk, megnézhessük. Mert fényképezni annyi, mint részévé válni a változékonyságnak.

Szóval, ne várjatok tőlem szép szavakat. Én csak ünnepre hívlak benneteket, élvezzük ezeket a csodás pillanatokat. Vigyük őket magunkkal a tarisznyánkban. Kívánom, hogy ilyen sok szép ünneppillanat kísérje a munkásságotokat.

Ősz

Szivárvány-sárgában érkezett.
Szék támlájára terítve
elázott rongyait,
ködszín pongyolában kuporodott
a kandalló elé.
– tálkában gesztenye, bögrében forralt bor –
–
A házak közt, az út kövén
hallgatag, kövér esőcseppek
járnak
delíriumtáncot.”

Molnár György
a Győri Fotóklub Egyesület és a GYAK tagja

Fotógaléria: Esszencia XI. – A Győri Fotóklub Egyesület kiállítása az ETO Parkban

34 kép