Wren a Wiltshire megyei East Knoyle-ban született. Édesapja, idősebb Christopher Wren az East Knoyle akkori rektora, később pedig Windsor Dékánja. Ő volt fia első tanítója. Ifjabb Christopher Wren a források szerint erős latin alapműveltséget kapott, és tanult rajzolni is. 1650. június 25-én iratkozott be az oxfordi Wadham College-ba, ahol Arisztotelész tanaira és a latin nyelv művelésére alapoztak. 1651-ben kapott főiskolai diplomát, három évvel később pedig egyetemit. Majd az All Souls College tagjának választották, és rögtön aktív kutató- és kísérletező munkába kezdett Oxfordban. Többek között megalkotott egy átlátszó méhkast, tudományos megfigyelés céljából. A távcsővel végezhető precíziós méréseket lehetővé tevő mikrométerek feltalálása után elkezdte a Hold megfigyelését. Kísérletezett a földi mágnesességgel, és részt vett orvosi kísérletekben is.

1657-ben kinevezték a londoni Gresham College asztronómia professzorának. Saját kutató helyet és ösztöndíjat biztosítottak számára. Több témában folytatott tudományos munkát, érdekelte az asztronómia, az optika, a hosszúsági körök megtalálásának tengerészeti problémája, a kozmológia, a mechanika, a mikroszkópia, a földmérés, a gyógyítás és a meteorológia. Megfigyeléseket és méréseket folytatott, elemezte a kapott eredményeket, modelleket épített, és számos különböző eszközt talált fel. Ugyanekkor fordult figyelme az építészet felé.

Christopher Wren követte az ókori példát, ő is polihisztor volt, akárcsak Marcus Vitruvius Pollio (Kr. e. 80/70 körül – Kr. e. 15 után), római építész, hadmérnök. Ő teremtette meg az ideális építész mintáját, jól értett a történelemhez és a filozófiához, a zenéhez és a színházhoz. A művét Augustus császárnak ajánló Vitruvius könyve az egyetlen antikvitásból ránkmaradt átfogó építészeti írás, amelynek elvei a reneszánsztól kezdve számos nagy művész, például Leonardo da Vinci vagy Albrecht Dürer érdeklődését is felkeltették. Az antik épületek helyes arányainak máig csodált kialakítását is tartalmazó Tíz könyv az építészetről napjainkig az építészet egyik fontos alapját jelenti. Egyszerre ad filozófiai, esztétikai hátteret, ugyanakkor praktikus kézikönyv is. Wren oxfordi diákévei során nemcsak megismerte Vitruvius művét, hanem elmélyülten tanulmányozta, és el is sajátította az építészeti tervezés abban leírt alapjait.

Még 1661-ben Wren nem hivatalos tanácsot adott a régi, két évtizede elhanyagolt Szent Pál-székesegyház felújítására. Két évvel később Párizsban és az Île-de-France vidékén járt, és első kézből tanulmányozta a tervezés és építés részleteit. Ekkor már tökéletesen értette az építészet csínját-bínját, sőt, mestere volt. Számos kollégájával ellentétben ő nem tervezési szabályok és képletek gyűjteményeként tekintett erre a tudományra, hanem szelleme és képzelete kibontakozási terepeként. Amint visszatért külföldi útjáról, megbízták az általa javasolt helyreállítási munkálatok egyik felügyelőbiztosává. 1667-ben, a nagy londoni tűzvész után pedig a Szent Pál-székesegyház teljes újjáépítését is ő vezette királyi biztosként, további 51 leégett templom megújítása mellett.

Egy érdekesség, hogy a székesegyház kupolájának átmérője 31 méter, 11 méterrel kevesebb, mint a Szent Péter-székesegyházé. A 30 méter magasan húzódó belső körfolyosó az úgynevezett Suttogó-folyosó (Whispering Gallery). A név arra utal, hogy a kupola alatt a korlát egyik felén elsuttogott szó a túloldalon is tisztán érthető.

Nagy kihívást jelentett, hogy a székesegyházat gyenge agyagos talajra alapozták, vagyis egy nagyobb, nehezebb kupola alatt már lehet, hogy besüllyedt volna az épület. Ezért Sir Christopher szokatlan megoldáshoz folyamodott. Kúp formát építtetett a templomra, amely szerkezetileg könnyű volt, ráadásul jóval kevesebb építőanyag kellett hozzá, mint egy hagyományos kupolához. Erre a kúp formára helyeztek rá azután kívül és belül egy-egy réteget, hogy úgy nézzen ki, mintha kupola lenne.

Számos figyelemre méltó alkotása közül mindenképp fontos kiemelni még a nagy londoni tűzvész után emelt emlékművet és a greenwichi Királyi Obszervatóriumot is, valamint a később róla elnevezett könyvtárat, a Cambridge-i Trinity College-ban. Építészi munkái mellett a Magyar Tudományos Akadémia mintájául szolgáló Királyi társaság, a Royal Society egyik alapítója, 1680-82 között pedig elnöke is volt.

Igazi polihisztorként sok tudományágban elmélyedt, méghozzá eredményesen. Optikai kutatásai nyomán megjelentette egy perspektivikus rajzokat készítő gép leírását, és foglalkozott a konkáv lencsék és tükrök csiszolásának kérdésével. Ebből a munkából jött létre Wren egyik fontos matematikai felfedezése, miszerint a hiperbola egyfajta kúpszelet.

Egyéb területeken is tevékenykedett a mezőgazdaságtól kezdve a ballisztikáig, vizsgálta a vizet és a fagyást, a fényt és a fénytörést. Thomas Birch History of the Royal Society (A Királyi Társaság története) című műve nemcsak az egyik legfontosabb forrás a tudományos társaság létrejöttéről, hanem napi tevékenységének nyomon követéséhez is hasznos adalékokkal szolgál.

Sir Christopher Wren életműve jelentős befolyást gyakorolt a késő 17. századi és kora 18. századi brit építészetre. A 20. század során kevesebb lehetősége volt hatni, de a benne rejlő, követendő példák kimeríthetetlen kincsesbányáját a századvég újra felfedezte.

Jelentős építészeti alkotásai:
Cambridge: Trinity College könyvtára (1676-84)
Cambridge: Pembroke College kápolnája. (1665-66)
Oxford: Christ Church Tom-tornya (1681-82)
Oxford: Sheldonian Theatre (1664-69)
Greenwich: Royal Hospital (1696-1707)
Chelsea: Royal Hospital (1682-91)
London: St Mary-le-Bov-templom (1670-1677)
London: St Bride-templom (1670-1684)
London: St James-templom (1680-1684)
London: St Stephen-Walbrook-templom (1672-1687)
London: Szent Pál-székesegyház második terve (1703)
London: Szent Pál-székesegyház újjáépítése (1675-1710)
London: Westminsteri apátság rekonstrukciós munkái

„Az építészet célja az örökkévalóság” (Christopher Wren)

1723. február 25-én hunyt el, 91 éves korában. Földi maradványait a Szent Pál-székesegyház kriptájának délkeleti sarkába helyezték örök nyugalomra.

Sírfelirata így hangzik: Itt nyugszik Christopher Wren, ennek a templomnak és a városnak építője, aki több mint kilencven évig élt, de nem önmagáért hanem a köz javára. – Olvasó, ha emlékét keresed, nézz körül.

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, irodalmiradio.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.