Sasvári Sándor Budapesten látta meg a napvilágot – Ferencvárosban, 1957 október 18-án, a Mérleg jegyében. Fontos a helyszín és az időpont is, mert épp a forradalom után egy évvel született. Szegény körülmények között éltek, édesapja mindennel megpróbálkozott, hogy eltartsa a családot, édesanyja is dolgozott.

A rajongók által „Sasi”-nak becézett művész alig volt négyéves, amikor a zenei szakemberek már felfigyeltek a tehetségére. Eleinte magától tanulgatott, ismerkedett a gitárral, majd szülei beíratták a Bakács téri Zenei Általános Iskola zene tagozatára, ahol nyolc éven át klasszikus gitárt tanult. Az osztályteremben volt egy zongora, melyen szünetekben Beatles-slágereket játszott a barátaival. Nyolcévesen megalapította első zenekarát, tízévesen pedig már saját dalokat szereztek Annamária nevű nővérével. Gyerekkora óta zenésznek készült, kedvenc stílusa a jazz és a jazz-rock, de a legkülönbözőbb zenei hatások együtt formálták, alakították ízlését. Zenei tehetségét édesanyjától örökölte, aki maga is énekelni tanult és színiiskolába járt, viszont 3 gyermeke miatt feláldozta karrierjét, és egész életét a családjának szentelte. A kis Sándort viszont a zene irányába terelgette, klasszikus gitárra járatta, első zongoráját is a mamától kapta ajándékba.

Apja földbirtokos családból származott, a csokoládégyárból ment nyugdíjba brigádvezetőként a hetvenes években. Filmrendező és színész volt, akinek 43 évesen kettétört a karrierje az elvei miatt. De később sem tagadta meg önmagát, színtársulatot szervezett, amellyel járták az országot, nem tudott létezni a színpad nélkül. Hatalmas tudású, különleges ember volt, Sándor példaképe, de sajnos 1987-ben meghalt. Ma is őt tartja a tanítómesterének.

Gimnazista korában az akkori sztároknak, Máté Péternek, Zoránnak, Cserháti Zsuzsának, a Vámosi-Zárai házaspárnak is kísérte a turnéit, koncerteken énekelt, gitározott, vokálozott. Pályafutását énekesként és basszusgitárosként kezdte, rockzenekarokban játszott. A hadseregben először harckocsizó volt, játszott a katonazenekarban, fellépett a Tisztiklubban. Ott fedezte fel Kerényi Miklós Gábor (az Operettszínház igazgatója 2001-2014 között), ő indította el a szólóénekesi pályán. Sándor a Honvéd Művészegyüttesben énekelt bariton szólamban, s amikor ott rendezett, kiemelte a kórusból – szólóénekesként akkor állt először színpadon.

Soha nem járt a Színművészeti Főiskolára, mégis 1982-ben jelentkezett a Rock Színház társulatához, ahova a kíváncsiság vitte, de az ott töltött évek (1993-ig volt a társulat tagja) meghatározóak az életében. 1982. március 21-én lépett fel először, és hamarosan komoly lehetőségeket kapott, a Sztárcsinálók című rockoperában aratta első sikerét. Ez csodálatos időszaka volt az életének, egyszeri és megismételhetetlen. A Jézus Krisztus Szupersztár 1986-os magyarországi ősbemutatóján, Szegeden Jézust alakította, ez a darab hozta meg számára az igazi kiugrási lehetőséget. Ez a darab is áll Szerepei közül a szívéhez legközelebb, melyet 11 évig énekelt több száz előadásban, azóta is boldogan gondol rá. Mélyen vallásos, római katolikus, de nem szereti azt a szót használni, hogy „eljátszottam” Jézust, hanem igyekezett átélni, hiszen rendkívüli hatással volt életére ez a szerep. Hívő emberként sohasem tett és tenne olyat, amit a hite és az emberi gondolkodása szerint elítél, nagyon fontos számára a hit, a remény és a szeretet.

Nem színészként képzelte el magát pályája kezdetén, de sorban jöttek a jobbnál jobb szerepek, ehhez viszont sok szorgalomra és kitartásra is szüksége volt. Nemcsak itthon, hanem számos darabbal vendégszerepelt külföldön, például Londonban és Németországban: Duisburgban éveken át játszotta Jean Valjean-t a Nyomorultakban, Che-t az Evitában, John-t a Miss Saigonban. Az Evitával végigturnézta Németországot, Ausztriát és Svájcot.

Kellemes énekhangja, mozgáskultúrája a zenés darabokban jól érvényesül. Számtalan híres karaktert jelenített meg a színpadon, világhírű darabokban nyújtott emlékezetes alakítást. Az operaház fantomját 2003 óta játsszák, a budapesti Madách Színházban évek óta az egyik címszereplője a Lloyd-Webber musicalnek. 1993 óta szabadfoglalkozású művész, 2014-től a Turay Ida Színház tagja. Jelenleg is számos darabban játszik, a fantom mellett például a Mamma Miában. A musicaleken kívül azonban más színészi területeken is kipróbálta magát: szerepelt operettben, operafilmen és filmen is – utóbbi területen Assisi Szent Ferencet alakította az 1993-ban készült Julianus barát című tévéfilmsorozatban. Tagja volt a legendás Színészzenekarnak és a Színész Öttusa Válogatottnak is.

Az elégedettség szerinte egyenlő a halállal, a munkájával kapcsolatban állandóan többre vágyik. Mostanában divatba jött, hogy irodalmi művekből írnak rockoperát, musicalt: például Anna Karenina, A nyomorultak. Az aktuálisan készülő darabokhoz többek közt úgy is felkészül, hogy elolvassa az alapművet, hiszen elengedhetetlen, hogy az ember ismerje az eredeti történetet. Szerepei között rengeteg a történelmi személyiség, főleg az utóbbi időben: Győrben az Egri csillagokban Dobó Istvánt, Szigetváron Zrínyi Miklóst jelenítette meg, de Bercsényi Miklóst, István királyt és Mátyás királyt is eljátszotta.

Rajongói legnagyobb örömére ma is gyakran lép színpadra. A közelmúltban a Turay Ida Színházban a prózai tudását is kipróbálhatta, de tervez lovas darabokat is. Vágya, dédelgetett álma egy Lovasszínház megteremtése. 1991-ben megkapta Az év musicalszínésze díjat, 1993-ban pedig a Magyar Rádió eMeRton-díjjal tüntette ki. 2010-ben Regionális Príma díjban részesült a Színház- és Filmművészet kategóriában. A Szent György lovagrend és a Vitézi rend tagja, 2013-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el pályafutását.

Későn érő típus, csupán 30 évesen költözött el otthonról, és 40 évesen nősült. Nagyon fontos számára a család, a családi harmónia. „Sasi” a természet fia, szereti a virágokat, az állatokat, az élővilág közelségét. Csodálatos környezetben él, egy mediterrán hangulatú házban laknak Csömörön (Bp. mellett), a település díszpolgárává is választotta. Egy nagy telket vásároltak ott testvérével, ahol először az istálló épült fel, majd a ház; miután hazajöttek Németországból, 2000-ben költöztek oda. Itt él családjával és a rengeteg kutyával, macskával és lóval körülvéve. Felesége, Ildikó sportgimnasztikázott, sportolóból lett táncművész, két lányuk van: Léna 1998-ban, Emília 2002-ben született. Elsősorban a tudás megbecsülésére szeretné nevelni gyermekeit, hogy szeressék a sportot, a tanulást, a zenét.

Rendkívül sokoldalú, három hobbija az éneklés, a színészet és a lovaglás. Nagy-nagy szerelme, a zene területén ma is rengeteg felkérésnek tesz eleget, illetve gitárokkal és billentyűs hangszerekkel gazdagon felszerelt házi stúdiójában dolgozik. Van egy 18 tagú nagyzenekara, és basszusgitározik is egy szegedi jazz kvartettben. Sasi-Teshow nevű zenekarát 2000-ben alapították családja egy részével és barátokkal. Testvére Sasvári Annamária (Zora) énekesnő, egy közös zenekar létrehozása már régóta vágyuk volt, de nem valósult meg. Gyerekkoruk óta rengeteget zenéltek együtt, közösen szerezték első dalaikat, és pályájuk kezdetén is sok zenekarban játszottak.

Sasvári Sándort elsősorban énekesként ismerik, de játszik hangszeren és klasszikus zenei képzettsége is van. Sasi főleg musical-színészi pályafutása révén vált ismertté itthon és külföldön. Nemcsak kiváló színész-énekes, de képzett zenész is, aki több zenei stílusban is otthonosan mozog, zenés szerepei révén ismerheti a közönség.

Életében a zene és a színpad szeretete mellett harmadik hobbijának, a lovaglásnak is nagyon fontos szerepe van, nem tudja elképzelni az életét lovak nélkül. A Mester utcában nőtt fel, ahol különös érdeklődéssel figyelt fel az ablak alatt elhaladó lovaskocsikra, és szerencsére szülei is korán észrevették, hogy vonzódik ezekhez az állatokhoz. Amikor két nővére elkezdett lovagolni, kérte, hogy velük járhasson, ma pedig szó szerint szenvedélye ez a sport. Saját lovasklubja van. 1987 óta minden hétvégén – amikor ideje engedi – díjugrató versenyeken indul, általában április és november között. Ha teheti, az egész szezont végigversenyzi. Megnyerte a Nemzeti Vágta sztárfutamát is, például a Bubik István Emlékfutamon, az Ügetőszilveszteren 1. helyezést ért el 2006-ban. Sajnos több barátja is fiatalon meghalt: Bubik István, Kaszás Attila, Szakácsi Sándor. Előfordult olyan is, hogy március 15-én, Szegeden a Móra Ferenc Múzeum előtt lóháton énekelte el a Nemzeti dalt.

Sasvári Sándor azt vallja, hogy az ember életenergiájának igazi forrása az, ha egész életében azzal foglalkozhat, amit igazán szívből szeret, és az is nagyon lényeges, hogy olyan társak és barátok vegyék körül, akik ebben támogatják, akikkel boldog tud lenni. Nem tartja magát se sztárnak, se különleges embernek, mindenkivel megtalálja a hangot. Úgy gondolja, hogy a mai világban jobban oda kellene figyelnünk egymásra, és azokra, akiket szeretünk. Ha egy picit elmélyülnénk, rájönnénk, hogy szeretettel mennyi válságot és gondot megoldhatnánk. Múltja és jelene egyaránt szerteágazó és sokrétű, a jövőben is szeretnénk hallani tőle régi és új dalokat. Éppen ezért további sok sikeres évet, a nézők szeretetétől övezett pályafutást és jó egészséget kívánunk Sasvári Sándornak!

Sulyok Attiláné

Forrás: sasvarisandor.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.