Ezek a homokbányák azért szolgálnak néha meglepetésekkel, olyanokkal is, mint a Polgárdi mellett megtalált Seuso-kincs. Azért persze Rezinél nem ástak ki hasonló volumenű leleteket, de hát a késői vaskor embere még nem is volt képes olyan ötvösművészeti remekművek előállítására, mint a római császárkorban. Itt vélhetően előbb egy markológép, majd pedig rögtön ezután a régészek ásója az urnasírok szerény mellékleteit, jobbára edényeket és néhány bronzból készült egyszerű ékszert hozott csak a napvilágra. Rezi Zala megyéhez tartozik, ezért a nagykanizsai Thury Györgyről elnevezett múzeum régészei dolgoztak itt.

Az ő munkájuknak köszönhetően került leltárba ez az 5,2 centiméter magas és 13,7 centiméter széles kis tálka, amit valószínűleg az étkezéseknél használtak. Amúgy szép, majdnem teljesen szabályos a formája, látszik, hogy hozzáértő ember készítette, mégpedig fazekaskorongot használva. A Rezi melletti homokbányából előkerülő sírmellékletek egykori gazdái letelepedett földművelő, állattartó, kézműveskedő emberek voltak, azoknak a Rajna vidékéről a Krisztus előtti 4. században ide érkező harcias keltáknak a leszármazottai, akiket a rómaiak is itt találtak Pannónia első századi meghódítása során. Akik aztán nagyon hamar rómaiakká lettek, romanizálódtak, majd pedig a birodalom alkonyán sokan közülük el is mentek innen a kivonuló katonasággal.

Aztán az eme cikket inspiráló, a tárgy leírásában szereplő „omphalosz” ebben az esetben egy régészeti szakkifejezés, azt a kis kör alakú bemélyedést takarja, ami az edény alján látható. A görög szó amúgy köldököt jelent, az ókori görögök úgy tartották, hogy a világ közepe Delphoi szentélyénél van. Egészen pontosan egy tojás alakú kő az, amire leszállt a Zeusz parancsára a világ köldökét kereső két sas.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu