222

De gyönyörű ez a dal!

Hazai újdonságok

de-gyonyoru-ez-a-dal

Palya Bea, Bérczesi Robi és Szűcs Krisztián is szerepel a Lángoló Gitárok legújabb dalmegosztásában, de talán nem úgy, ahogy számítanátok rá, az első kettő ugyanis egy közös dalban, Szűcs pedig a Rühös Foxi nevű formáció tagjaként hallható alább. Rajtuk kívül is érdemes szétnézni ám, több friss előadó is legelső klipjét mutatja meg nektek.

Néhány napja tartotta lemezbemutató koncertjét az ország állítólag legfeloszlóbb zenekara, a Rühös Foxi. Ezt azért mondják magukról, mert a tagok közül többen is kiléptek már a zenekarból, aztán meg visszaléptek. Ebből persze még nem derült ki, hogy mi ez az egész, abból a történetből viszont már lehet sejteni, hogy az előbb említett tagok, köztük Szűcs Krisztián, Takács Zoltán Jappán és Baksa-Soós Attila úgy készítette el a lent hallható Minőségi Üzenet című lemezt, hogy előre csak a számcímek voltak meg, és minden mást a stúdióban találtak ki, ahonnan persze elkéstek, ezért nem huszonnégy szám került rá az első oldalra, csak kilenc. Szóval itt igazából kedves ismerősök elborult és eklektikus közös baromkodásáról van szó, amit egyébként időnként egész jó hallgatni, és alkalmanként még vicces is, a Lány című dal pedig gyönyörű, legalábbis Szűcs Krisztián szerint biztosan.

Legelső klipjét készítette el a budapesti Laciék zenekar, aminek nem tudom, hogy miért ez a neve, hiszen a facebook alapján egyik tagját sem Lacinak hívják. Azt viszont lehet róluk tudni, hogy idén februárban egy nagyon ígéretes, zeneileg kreatív, szövegileg meg eléggé igényes bemutatkozó EP-t hoztak ki, ezen található a most klipet kapott Méz című szám is. Ami szerintem nem a lemez legjobbja, sőt, az EP erényei annyira nem is jellemzőek rá, de ez most mindegy. A lényeg, hogy már van klip is, amiben amúgy a zenekar tagjait látjuk valami alagsorban mászkálni meg zenélni, úgyhogy most kell írni egy jobb albumot, mint a bemutatkozó, és akkor akár még lehet is valami a Laciékból.

Bérczesi Robi visszatérése óta nem csak a hiperkarmával foglalkozik, hanem Én meg az ének elnevezésű szólóprojekjével is, aminek keretében mindenféle feldolgozásokat játszik a népdaloktól a Bikiniig saját stílusára formálva, és amivel tök hangulatos, amolyan jóleső koncerteket szokott adni. A hamarosan megjelenő második lemez előfutáraként néhány napja klipet kapott az Én meg az ének talán legjobb dala, a Szelidecske, ami eredetileg egy nagyon szép szövegű erdélyi népdal, de annyira passzol Robihoz, hogy időnként még hiperkarma-koncerteken is előkerül. A dalt Bérczesi Palya Beával vette fel, és az élőben tényleg szuggesztív egyszálgitár helyett alárakott egy dobgépet is, ami szerintem nagyon nem illik hozzá, és főleg akkor vesz el a Szelidecske hangulatából, amikor drum and bass-es ritmus jön belőle. A klipről amúgy nem tudtam hirtelen, hogy hol játszódik, a homokos partról külföldre gondoltam, de közben olyan magyarnak is tűnt, és hát nem véletlenül, ez bizony a Gerendai Károly által nemrég felújított Lupa-tó.

Mesébe illő módon alakult meg a Szupercella, legalábbis az nem tűnik túl szokványos dolognak, hogy olyan emberek alapítanak zenekart, akik egyáltalán nem ismerték egymást, amíg a Fishing On Orfűn az egyik jövőbeli tag el nem kezdte játszani későbbi társa kedvenc dalát a gitárján. A szándék már ezen a délutánon létrejött a zenekaralapításra, de csak évekkel később lett belőle valami, az alapítástól számítva pedig további két év telt el az első háromdalos EP, a Pileus megjelenéséig, aminek amúgy a Képek a legjobb dala. A lemez egy olyan felhőtípusról kapta a nevét, ami előre jelzi a vihar közeledtét, maga az album viszont csak egy nyári záport jelez előre, legalábbis egyelőre egy kicsit jellegtelennek tűnik a csapat alterrockja. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer lesz ebből szupercella is.

Siklósi Bence eddig háromszor szerepelt a dalmegosztásban, de mindig teljesen más stílusú dallal. Kezdésnek egy rádióbarát popszámot hozott, aztán egy keményebb, társadalomkritikus számot, legutóbb pedig egy eléggé beteg elektrót hallhattunk tőle. Ezek után reméltem, hogy most egy bolgár népdal jön, de úgy néz ki, hogy az elektronikus zene egy kicsit hosszabb ideig kötötte le a budapesti zenész figyelmét, a nemrég megjelent HWKNG ugyanis ezen a vonalon megy tovább. Az őrültség viszont már nem jellemző rá, sokkal konszolidáltabb dal ez, ami nagyjából úgy szól, ahogy a 2010-es években egy ilyen számnak kell, és pont annyira vartyogós, hogy még az is meg tudja hallgatni, akinek egyébként egyáltalán nem ez a kedvenc műfaja.

Élete első videóklipjét készítette el az énekes-dalszerző Barkóczi Noémi, amiben kilenc lány mesél a kamerának korábbi szerelmeiről, persze nem véletlenül, hasonló témát dolgoz fel a kliphez tartozó dal, a Köd a nappaliban is. A koncepcióval egy nagy baj van, hogy mivel mégiscsak klipről van szó, a lányok mondandóját csak feliratozva tudjuk elolvasni, és így sem a zene, sem ez nem tud igazán érvényesülni – felváltva vagy a dal szövegéről maradunk le, vagy egy sztoriról. Ezt jobban is át lehetett volna gondolni, főleg azért, mert amúgy a dalra abszolút érdemes lenne figyelni, nekem leginkább a világzenés hangulatú refrén tetszik, amihez mondjuk egy kicsit szürke és szomorú road movie-t simán el tudnék képzelni az alább látható klip helyett.

Október végén jelenik meg a Dreamgrave következő anyaga, a Monuments I. – The Anxious, ami egy kilenc-tíz havonta jelentkező EP-trilógia első darabja lesz. „A három kislemez az egyéniséget porlasztó egységesülés tendenciájáról szól, mely a megfelelés önként választott kényszerébe taszít minket, elkerülhetetlenül” – mondja a zenekar, nekem meg önkénytelenül is az egyetemi filozófia óra jut eszembe, legutóbb ott hallottam hasonlóan bonyolult mondatokat, még ha ez nem is szól túl bonyolult jelenségről. Mindenesetre az egyéniséget porlasztó egységesülés azért szép kifejezés lenne egy szociológiai tanulmányban, ahogy az EP beharangozó dala, a Drop the Curtain is szép, főleg az első két versszak, na meg a közepén kezdődő gitárszóló is.

Negyedik albumánál tart már a címlapképen látható Flexible Juice, illetve még nem tart, október 24-én jelenik majd meg az Egy ideiglenes égen át. A lemezről a teliholdat. Majd kapott borongós, misztikus, David Lynch és az új Twin Peaks által inspirált klipet, és ez nem véletlen, maga a dal is elég borús, és egy olyan helyzetről szól, amikor az ember szerelme belebonyolódik mindenféle okkult és ezoterikus dologba. Ez persze akkor igazán rossz, hogyha annyira ő kell nekünk, hogy nem tudunk kilépni ebből a szituációból, és igazán javítani sem rajta, mint ahogy szerintem a dalban is ez a helyzet, ami sötétségével az új album hangulatát is előrevetíti. A lemezbemutató egyébként november 10-én lesz az Aurórában, ahol Hó Márton és a Meteo is fellép majd.

M.ADI
Fotó: ateheszter
Forrás: langologitarok.blog.hu

2017.10.12
59