155

Rosszul öltözött sírásók kora


siraso-manda01

Még a rendszerváltást megelőző időben minden valamirevaló falunak volt sírásója is. Nem számított éppen nagy tekintélynek, de szerepe – lássuk be – meglehetősen fontos volt akkoriban. A MaNDa archívumában kutatva megint csak Keszthelyre utazunk, ahol néhány fotográfia is készült a hetvenes-nyolcvanas években ezekről az emberekről.

Majd ha az Illés rálép a melledre, akkor leszel igazán bajban, mondogatták Gasztonyban, a Vas megyei falucskában. Ahol történetesen évtizedeken át egy Illés nevű ember volt a sírásó, aki talán kicsit kegyeletsértő módon is, de az akkori falusi divat szerint visszahajtott szárú gumicsizmájában (a keszthelyi képeken is ott van ez a lábbeli) bizony közvetlenül az elhunyt felett is forgolódott a sírgödör betemetése közben. A gasztonyi sírásó következetes ember volt, a gumicsizmából és a kék munkásruhából soha nem engedett, az előbbi még a legnagyobb nyárban is ott volt a lábán. Mint ahogyan a megfakult svájcisapka (az évek során hol kék, hol pedig barna színekben) is ott maradt a fején, nem mutatott tehát a halottak felé különösebb tiszteletet. Csak megásta a sírgödröt, és aztán be is temette.

A modern, szocialista Magyarország „gyermeke” volt, pontosabban az új világé, ahol a beteg, a haldokló és a halott már képletesen és valójában is eltávolodott a családtól. Az otthoni ápolás helyett gyorsan a kórházba dugták, és csak legjobb esetben voltak vele az utolsó, mindenki által nehéznek gondolt, tartott pillanatokban. Végül testének lemosását, méltó felöltöztetését is mással végeztették el, és így a felravatalozás, a tisztelet és kegyelet lerovása is csak a temetés háromnegyed órájára korlátozódott.

A halott a kórházból a falu temetőjének hullaházába érkezett meg eltemetésre készen, majd eme sírásó közreműködésével, jobb esetben egyházi szertartás keretében rövidesen a föld alá is került. Városon természetesen egy-egy ilyen „szakember” nem győzte volna el a munkát, ezért, ahogyan ez a képeken is látszik, az állami kézben lévő megyei temetkezési vállalat városi fiókszervezetei végezték el a munkát. S ha megnézzük a képeket, megállapíthatjuk, hogy a gasztonyi sírásóhoz hasonlatosan, itt sem adtak nagyon az öltözködésre.

A változást ebben a kérdésben a rendszerváltás hozta meg, amikor a temetkezési vállalkozók már valamiféle egyenkonfekcióba bújtatták a minimálbéren bejelentett embereiket. De ennek meg is kérték az árát, a temetési költségek a csillagos égig emelkedtek, a gyászoló hozzátartozók pedig szó nélkül fizettek.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.10.08
89