Egy Somogy megyei kis községben, Csokonyán (ma Csokonyavisonta) született 1825. október 5-én. Görög ősei a 15. században telepedtek le Erdélyben, onnan költözött a család a Dunántúlra. A vezetékneve is az idegen eredetre utal, a Santhos vezetéknév latinosításából származik. Apja, Xántus Ignác a Széchenyi-család jogtanácsosa, majd Somogy vármegye főügyésze volt, Wunderlich Teréziát vette feleségül, akitől három gyermeke született.

János középfokú tanulmányait a győri bencés gimnáziumban kezdte, utána Pécsre került a püspöki líceumba, majd jogot hallgatott, és 1847-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. Harcolt az 1848-as forradalom- és szabadságharcban, valamint a győztes pákozdi csatában is, a komáromi erődvárban tüzér főhadnagyként szolgált. 1849 februárjában azonban elfogták, és a világosi fegyverletétel után büntetésként besorozták a császári hadseregbe, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Londonba ment, de olyan kilátástalan helyzetben volt, hogy 1852-ben továbbhajózott szerencsét próbálni Amerikába, ahol alkalmi munkákból tengette életét: újságkihordóként, matrózként, könyvkereskedőként, zongoratanárként, gyógyszerészként, nyelvtanárként és kubikosként is dolgozott. Amíg Kossuth Lajost, a forradalmárt és szabadsághőst nagy örömmel fogadták az „Újvilág”-ban, az egyszerű politikai menekültekre megélhetési gondok vártak.

1855-től a Riley-erődben szolgált egészségügyi őrmesterként, eljutott a Sziklás-hegységen túlra, részt vett a transzkontinentális vasút nyomvonalának kijelölésében, Kansasben először találkozott indiánokkal. Ezután meglátogatta a New Orleans-i magyarokat, valamint a New Buda környékén élőket. Fáradhatatlanul gyűjtötte az állatokat és a növényeket, majd meteorológiai és tengeráramlási megfigyeléseket végzett a Csendes-óceánon. Munkája során lehetősége nyílt a tengeri élővilág tanulmányozására is. Amerikában vált szenvedélyes természetrajzi gyűjtővé: kutatásai során hatalmas mennyiségű állattani és növénytani anyagot gyűjtött, mely később a Magyar Nemzeti Múzeumot, valamint a Magyar Természettudományi Múzeumot gyarapította. Természetszeretete már kisgyermek korában kialakult, és egész életében elkísérte.

Családja 1856-ban Csokonyáról Győrbe költözött, ezért Amerikából ide küldte leveleit, melyeket Levelek Észak-Amerikából címmel adtak ki. Karl May is nagyon tisztelte, és a legenda szerint róla mintázta indiántörténeteinek egyik hősét, Winnetou sápadtarcú barátját, Old Shatterhandet. Ma a győri múzeum őrzi azt a legendás Henry-karabélyt, melynek zárborító lemezébe a John Xantus nevet vésték, valószínűleg ez lehetett a prototípusa. Az ismétlőfegyvert a déliek „átkozott jenki puskának” hívták, mert „csak vasárnap töltötték meg, és egész héten lőttek vele”. Megismerkedett az indiánok vadászati szokásaival, akik ekkor még főleg ebből éltek, és az elejtett állatokat konzerválva juttatta el Washingtonba. Xántus gyűjteménye 2000 madarat, 200 emlőst, sok száz madárfészket, hüllőt, halat, rovart, növényt, koponyát és csontvázat tartalmazott. Hammon így dicsérte munkáját: „Aligha akad párja földrészünkön, ha megfontoljuk, hogy 16 hónapi munka árán egyetlen személy alkotta meg, ezenkívül még különböző nehézségeket is le kellett küzdenie”. Legalább 20 alkalommal indultak útnak ládák hazánk felé. Frivadszki János, a természettudományi osztály őre így értékelte a Xántus által küldött anyagot: „Páratlan tevékenysége által 72 emlős, 1267 madár, 294 madártojás, 105 madárfészek, 116 hüllő, 3783 csiga és kagyló, 28 polip, 1608 példány rovar és számos becses könyv jutott nemzeti intézetünknek”.

Xántus János munkásságát egyre nagyobb elismerés övezte, ezért a Magyar Tudományos Akadémia 1859 végén levelező tagjává választotta. A politikai helyzet enyhülése után, 1861-ben érkezett haza Győrbe, az egész országban nemzeti hősként fogadták. Barabás Miklóst bízták meg portréja elkészítésével (a címlapképen), mely amerikai tengerésztiszti egyenruhában ábrázolja (bár valójában nem tengerész katona volt az amerikai hadseregben és az amerikai polgárháborúban).

1862-ben újra Amerikába utazott, ekkor kinevezték amerikai konzulnak Mexikó egyik kikötővárosába. A Győri Közlönyben jelentek meg mexikói utazásairól írott levelei. Rómer Flóristól értesült arról, hogy megválasztották a pesti állatkertet szervező bizottság elnökének. 1864-ben tért végleg haza, de megromlott egészségi állapota miatt Ótátrafüredre utazott gyógykezelésre, ahol egy forrást is elneveztek róla.

1865-ben Pestre költözött, a következő évben pedig kinevezték a budapesti állatkert első igazgatójának. A terveket Xántus készítette, létrehozásában nagy szerepet játszott, nem véletlen, hogy az állatkert egész életében a kedvence maradt. Az alapítóknak nem volt könnyű feladata, mert az osztrák hivatalnokok hátráltatták a munkát: a szükséges pénzt úgy teremtették elő, hogy részvénytársaságot alapítottak a működtetésére. Sokat vitatkoztak arról, ki legyen az állatkert igazgatója, és Xántus János volt erre a feladatra a legalkalmasabb, s bár – negyvennyolcas huszár főhadnagyként – nem is pályázott, mégis őt nevezték ki. Így 1866 nyarán megnyitották Magyarország első állatkertjét Budapesten, a Városligetben. Ferenc József ajándékként 34 különböző állatfajt küldött a schönbrunni állatkertből, Erzsébet királyné egy zsiráfot adományozott. Néhány érdekes állat sajnos nem érkezett meg Amerikából, mert először a Hamburgi Állatkertbe kerültek, aztán ott is maradtak. Ekkoriban a látogatók 500 különféle állatot nézhettek meg a pesti állatkertben.

Xántus 1868-ban indult egy magyar-osztrák expedíció tagjaként kelet-ázsiai útjára, ahonnan hihetetlenül gazdag gyűjteménnyel érkezett vissza; ezzel a Nemzeti Múzeum néprajzi anyagát gyarapította, és megalapozta a későbbi Néprajzi Múzeumot. Európában egyedülálló gyűjteményt hozott létre, egyik leghíresebb darabja egy preparált orangután. A Bécsi Világkiállításra készülve 2500 tárgyat gyűjtött össze az országban Rómer Flórissal, ez lett az első magyar néprajzi gyűjtemény. A Néprajzi Múzeum alapításának 1872. március 5-ét tekinthetjük, amikor Xántust kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Etnográfiai Osztályának őrévé. Ezen a napon rendezik meg ennek emlékére minden évben a Néprajzi Múzeum napját. Az épület a Kossuth téren található, és kiválóan mutatja be a magyar parasztság életének tárgyi emlékeit.

Xántus János kiemelkedő szerepet játszott a Magyar Természettudományi Múzeum létrejöttében is. 20 éven át több tudományos intézetben dolgozott, részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, melynek alelnöke, valamint a Néprajzi Társaság elnöke volt.

1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át, majd december 13-án elhunyt. Számos tisztelője kísérte utolsó útjára a nagy vándort Budapesten, a Kerepesi temetőben. A budapesti állatkert első igazgatójának az 1960-as végén állítottak szobrot, mely az állatkert főbejáratának közelében látható. 1951-ben Győrött múzeumot neveztek el róla, 2000-ben a nevét viselő budapesti középiskolában felavatták a mellszobrát.

Xántus János nagyon gazdag életutat járt be, amíg kalandos utazóból nemzetközi hírű tudós lett. Mindig tanítani akart írásaival és gyűjtött anyagaival, átadni a tudományos ismereteket az akkor különlegesnek számító vadnyugati világról. Könyvei sok ember számára nyújtottak élvezetes ismeretszerzést. A 19. századi utazók jelentős alakja, etnográfus, természettudós, a magyar néprajzi muzeológia megteremtője, akinek sokoldalúsága ma is tiszteletet ébreszt minden emberben. Őrizzük meg emlékét!

Sulyok Attiláné

Források: mult-kor.hu, sk-szeged.hu, rubicon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.