340

… s Júlia - Szabadhegyi Találkozások Nagy-Kálózy Eszterrel

Bárány Zsolt írása Szabó Béla fotóival

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér József Attila Művelődési Házában már sok-sok éve zajlik a méltán népszerű Szabadhegyi Találkozások című beszélgetés-sorozat. Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő jó érzékkel hív meg olyan művészeket, tudósokat, közéleti személyiségeket, akikre kíváncsiak vagyunk. Legutóbbi vendége szeptember 27-én Nagy-Kálózy Eszter színművész volt.

Ő az a színésznő, akinél egyértelmű volt a pályaválasztás, hiszen ötéves korától készült rá, hogy majd mások bőrébe bújva sorsokat, személyiségeket, élethelyzeteket jelenítsen meg. Olyannyira elkönyvelte ezt magában, hogy mikor az érettségi után felvételizett a színművészetire - ami akkor még főiskola volt -, az anyukájának minden különösebb ujjongás nélkül jelentette: na, megvolt a felvételi. Erre édesanyja vigasztalni kezdte, hogy nem baj, majd legközelebb... Mire Eszter indignálódva mondta: De anya, hiszen felvettek! Huszti Péter és Kerényi Imre osztályába járt, s már másodévesen filmszerepet kapott, amit már csak azért is engedélyeztek a számára, mert Huszti játszotta az egyik főszerepet.

Tagja volt a Madáchnak, a kaposvári Csíky Gergely Színháznak, a Radnótinak és a Tháliának, majd sok évig szabadúszóként játszott több helyen is, leginkább a Centrál Színházban. 2013-tól a Nemzeti Színház tagja. Pályafutása során a díjak sem kerülték el. A Jászai Mari-díjat viszonylag korán, már 1992-ben megkapta, aztán jött az Érdemes Művész, majd a Kiváló Művész cím, mígnem a tavalyi évben Kossuth-díjjal jutalmazták jelentős alakításokban bővelkedő pályáját.

A filmes és a színházi szerepek mellett szinkronizálni is nagyon szeret, s egy ilyen alkalomnak köszönheti mostani férjét, Rudolf Pétert is, akivel már vagy húsz éve együtt él. Három gyermeket neveltek fel, akik már saját lábukra álltak, és bár kezdetben igyekeztek kerülni a szülői példát, mára mindegyikük a színház és a film világában találta meg hivatását. Mint megtudtuk, a művész-házaspároknak nem családi vacsoráik, hanem családi reggelijeik vannak, mert csak ilyenkor tud együtt asztalhoz ülni mindenki.

Férjével van egy közös, kétszereplős darabjuk, az És Rómeó, és Júlia, melyet már tizenhárom éve játszanak, és fogadalmuk ellenére nem tudták abbahagyni a négyszázadik előadás után sem. Különösebb szerepálma ugyan nincs a művésznőnek, de szívesen játszana a következő években komoly, érzelemgazdag, elgondolkodtató szerepeket, például Csehov- vagy Ibsen-darabokban, mert fontos számára, hogy a színház ne csak szórakoztassa a közönséget, hanem ráirányítsa a figyelmüket olyan tartalmakra, melyek a saját életük problémáival kapcsolatban is kapaszkodót nyújthatnak számukra.

Bárány Zsolt
Fotók: Szabó Béla

2017.09.29
40