Az 1568-as esztendő nagy változásokat hozott Cervantes életében. Máig tisztázatlan okokból megsebezte a királyi udvar egyik emberét, Antonio de Siguérot, és ezért a cselekedetéért tíz év száműzetésre, valamint jobb kezének levágására ítélték. A döntést azonban nem tudták végrehajtani, mert Cervantes előbb Sevillába, majd Rómába menekült. Itt Acquaviva kardinális asztali felszolgálója lett, ebben a minőségében járta be egész Itáliát. Ekkor fedezte fel Boccaccio novelláit, melyek nagy hatást gyakoroltak rá.

1570-ben katonának állt, és egy év múlva részt vett a lepantói csatában a Marquesa nevű gálya katonájaként. A harc során két helyen is megsebesült: „két muskétalövés által a mellkasán és a bal kezén”. Ennek következtében bal keze lebénult. Cervantes nagyon büszke volt a dicsőséges győzelemben vállalt szerepére, innen kapta ragadványnevét: el Manco de Lepanto (Lepanto rokkantja). A csata több művében is szerepel. 1572 áprilisáig Mesinában lábadozott, majd újra katonának állt. 1573-ban a Nápolyban állomásozó Don Manuel Ponce de León századában szolgált.

1575-ben úgy döntött, hogy visszatér Spanyolországba, de hazafelé tartva kalózok fogságába esett, akik eladták rabszolgának Algírba. Családja többször megpróbálta őt kiváltani. Több szökést kísérelt meg eredménytelenül, míg végül 1580-ban, ötévi rabság után a trinitárius atyáknak sikerült kiváltaniuk. Fogsága ideje alatt több elbeszélést írt.

1582-ben visszatért a Spanyol Királyságba, figyelme az irodalom és a színház felé fordult. 1584-ben feleségül vette a nála 18 évvel fiatalabb Catalina de Salazar y Palaciost, egy jómódú paraszt leányát. A frigy gyermektelen maradt, de Cervantesnek már volt egy Isabel de Savedra nevű lánya. Még ebben az évben, Esquiviasban ismerkedett meg Alonso de Salazar történeteivel, amelyek a Don Quijote megírására inspirálták. Ezután Cervantes üzleti pályára lépett, a Győzhetetlen Armada ellátási biztosa lett, amely 1588-ban megsemmisült, így új munka után kellett néznie.

Adószedőként dolgozott hosszú éveken keresztül, Simón Freire kereskedőnél helyezte letétbe a beszedett adókat, aki hamarosan csődbe ment. Ez után megvádolták, hogy ellopta a beszedett pénzt, és a hatóságok 1597-ben börtönbüntetésre ítélték. Itt kezdte írni a Don Quijotét (teljes címén: Az elmés nemes Don Quijote de La Mancha), melyet aztán 1604-ben fejezett be. 1605-ben Gaspar de Expeleta meggyilkolásával vádolták meg, ismét bebörtönözték, de aztán végül szabadon engedték. Ez év márciusában adták ki a regényt Portugáliában és Aragóniában, majd nem sokkal később Kasztíliában is. Még a Nyugat-Indiákon is volt érdeklődés iránta, az álarcosbálokon az emberek Don Quijoténak és Sancho Panzának öltöztek. 1612-ben Thomas Shelton angolul jelentette meg a regényt. 1607-ben kezdett bele a Don Quijote második részének írásába, amely 1615-ben látott napvilágot.

Cervantes 1608 februárjában visszatért Madridba, sok családi tragédia érte. Ez után határozta el, hogy vallásos életet fog élni. 1609-ben tagja lett a Congregación de los Esclavos del Santísimo Sacramento szervezetnek, annak ellenére, hogy eleinte semmit sem tudott arról, hogy milyen kötelezettségei vannak a tagoknak (napi lelki gyakorlatok, énekek, kórházi gyógyítások). 1613 júliusában, néhány évvel a halála előtt novícius lett. Három évvel később, 1616. április 23-án halt meg Madridban.

Miguel de Cervantes költő, drámaíró és prózaíró volt egy személyben. Egyik legjelentősebb verses alkotása az Utazás a Parnasszusra című allegória, amelyben jóindulatú, ám meglehetősen unalmas áttekintést nyújtott kortársai művészetéről. Emellett színpadi műveket is írt.

Fő művében, a Don Quijote-ben írói szándéka az volt, hogy minél egyszerűbb nyelvezettel adjon képet kora társadalmáról. Témája és formája lovagregény, amelyet pikareszk, szerelmes, pásztor és olasz regény elemeivel ötvözött. A több évszázados korábbi művekben, tanulmányokban Don Quijote alakja csak mellékszereplő volt, Cervantes regényében azonban főszereplőként jelenik meg, ezáltal teljesen új értelmet kapott. Több mint 700 kiadást élt meg, rengeteg nyelven.

A műből Dale Wassermann 1959-ben olyan televíziós filmet forgatott Én, Don Quijote címmel, amely megragadta Joe Darion dalszövegíró és Mitch Leigh zeneszerző figyelmét. A La Mancha lovagja című musicalt 1965-ben mutatták be a Broadway-n, öt Tony-díjat is kapott. 1972-ben film is készült belőle.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, Világirodalmi Lexikon. 2. köt. Cam.E. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1972.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.