146

100 éve hunyt el Edgar Degas francia festő

Nagy Mária írása

edgar-degas01

Edgar Degas (teljes és eredeti nevén Edgar-Germain-Hilaire de Gas) 1834. július 19-én született Párizsban nemesi család sarjaként. Édesapja a nagyapa által alapított nápolyi bank párizsi fiókját vezette. Egy széles látókörű, művelt férfi volt, rendszeresen járt fiával a Louvre-ba. Degas 1845 és 1853 között a Lycée Louis-le Grand iskola növendéke volt, itt számos, életre szóló barátságot kötött. Már ekkor kitűnt különleges rajzkészsége.

Érettségije után először a jogi karra iratkozott be, de aztán hátat fordított a jognak, és minden erejét a művészetnek szentelte. Ebbéli tanulmányait Félix Barrias-nál kezdte, aki aztán beajánlotta őt Louis Lamothe műtermébe. Minden szabadidejét a Louvre-ban töltötte, Dürer, Mantegna és Rembrandt képeit másolta. 1854-ben megismerkedett Ingres-sel, aki nagy hatást gyakorolt rá. Egy évvel később beiratkozott az École des Beaux-Arts tanfolyamaira, ahol Bonnat-val és Fantin-Latourral együtt tanult. Ám ezek a tanulmányok sem tartottak sokáig.

1856-ban édesapja jóváhagyásával – aki mindenben támogatta őt – Itáliába, Nápolyba utazott, hogy találkozzon rokonaival és tanulmányozza az olasz festőket. Hosszú ideig tartózkodott Rómában, dolgozott a Villa Mediciben; járta a múzeumokat, galériákat, és sok vázlatot, másolatot készített. 1858-ban ismét Olaszországban időzött. Firenzében apai nagybátyjának házában élt, s először időtöltésképpen, majd utóbb egy csoport-arckép szerkesztésének gondolatával rajzokat, tanulmányokat készített a család tagjairól. Itt készült el A Bellelli család című festménye (2. kép), amely már a komponálás nagy mesterének mutatja Degast.

Párizsba visszatérve bizonytalan volt a témaválasztásban. Próbálkozott történelmi témákkal, az 1865-ös Salonon is historikus képpel jelentkezett: New Orleans város szenvedése, avagy Háborús jelenet a középkorban, de a képet mesterkéltnek találták. A hatvanas évek derekán további fejlődésének szándékai tisztázódtak. Sorsdöntő elhatározása volt, hogy szakít a múlttal, a történelemmel, és csakis a jelent, az őt körülvevő világ számára érdekes jelenségeit fogja megragadni.

Elsőnek a lóverseny világa felé fordult érdeklődése, majd két évvel később a színházra, közelebbről az Opera világára terelődött figyelme. Barátságot kötött az Operaház zenekarának egyik fagottosával. 1870 táján készült el Zenészek a zenekarban című kompozíciója, és ekkoriban készült a híressé vált Az Opera zenekara című festménye is (3. kép). Korai kísérletei még bizonytalanok voltak, egyelőre csak tapogatózva közeledett az új témakörhöz: első képe, amely egy balett-táncosnőt ábrázolt, még kissé esetlen.

Degas a családjával kapcsolatot tartó körökben talált rá az első festő barátra: Édouard Manet-ra, aki hozzá hasonlóan gazdag nagypolgár család fia volt, szintúgy nem gyötörték anyagi gondok, és akinek ugyancsak nem kellett a közönség kegyét keresnie, hogy alkotásai vevőkre találjanak. Ismeretségük 1862-ben kezdődött, és mivel a művészet kérdéseiben jól megértették egymást, Degas csakhamar megszokott körein kívül is keresni kezdte Manet társaságát. A híres festő akkortájt már mindennapos vendég volt egy csöndes és beszélgetésre kimondottan alkalmas kávéházban, a Café Guerbois-ban, s néhányan a Salon kiállításait ostromló fiatal festők közül rendszeresen felkeresték az asztalát. Ennek az asztalnak lett rendszeres vendége Degas is.

1870-ben azonban kirobbant a porosz-francia háború. Az asztaltársaság szétoszlott, mert tagjai vagy katonáskodtak, vagy külföldre bujdokoltak. Degas is katona volt, s bár nem került tűzvonalba, a háború és a katasztrófát követő időszak párizsi eseményei miatt sokáig nem festett. 1872-ben, közvetlenül leszerelése után Észak-Amerikába, New Orleans-ba utazott, anyai rokonságának látogatására. Hasonlóan itáliai vizitjéhez, itt is kialakult benne egy csoportkép terve, amelynek alakjaihoz a családtagok szolgáltak modellül. Az 1872-73-as amerikai tartózkodása alatt aztán elege lett a véget nem érő portrésorozatból, így elkezdett dolgozni a New Orleans-i gyapotfelvásárló cég irodását ábrázoló képen.

Amerikából hazatérve teljes erővel látott munkához. Nemcsak új képtárgyakat vett, vázolt fel vásznaira, hanem folytatta, esetleg újrakezdte vagy átdolgozta korábban elkezdett és félbehagyott, vagy elégtelenül megoldott, kedve ellen való alkotásait is. Visszatért a lovak témájához. A hetvenes évek munkásságát nagy részben épp a táncosnő- és a balettábrázolásoknak szentelte. Az évtized közepétől képzeletét megragadták a műsoros kávéházak (café chantant), az ottani embertípusok és jelenetek. Egész sor ilyenfajta kompozíciót teremtett remek szín- és fényhatásokkal: Zenés kávéház, Kesztyűs énekesnő (4. kép), stb. Az impresszionisták első kiállításán, 1874-ben mutatta be a Balettpróba a színpadon című munkáját (5. kép).

Az 1880-as években megjelent képein a munka. Vasalónőkről és kalapos nőkről festett sorozatokat. Az évtized végén aztán az akt (6. kép), a ruhátlan nőalak vált művészetének fő témájává – ebben csak az a különös, hogy korábbi munkásságából, a fiatalkori történelmi festményektől eltekintve, az akt szinte teljesen hiányzott.

A századforduló után Degas híre világszerte elterjedt, képeit keresték, értékelték és vásárolták. Ezekben az években már alig festett, szembaja elhatalmasodott. Állandóan könnyezett, s látni már csak egészen közelről, arasznyi távolságból tudott.

Utolsó képe egy akt. Térdelő volt a címe és motívuma, szíve szerint sikerült alkotásnak bizonyult, úgyhogy barátja, a műkereskedő Vollard nem adta el, hanem magához véve magángyűjteményében tartotta meg.

Edgar Degas 1917. szeptember 27-én halt meg. A montmartre-i sírkertben lévő családi kriptába helyezték örök nyugalomra.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, Edgar Degas. Budapest : Kossuth Kiadó, 2010.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép.

2017.09.27
5