Ebben az esztendőben Európa-szerte szeptember 16-17-én zajlottak a rendezvények. Az érdeklődők nálunk a Belváros szívében, a Nefelejcs közben megbújó Magyar Ispitával ismerkedhettek meg. Az ide látogató idegen meglepve tapasztalja, hogy a barokk házak között micsoda toszkán belső udvar húzódik meg!

Az eredetileg itt álló épület tervezőjéről, építéséről nincsenek információink. Amit tudni lehet: az elaggott magyar származású győri polgárok elhelyezése és ápolása céljára vásárolta meg az itt álló házat gróf Széchényi György győri püspök. A nagyvonalú főpap az intézet működésének biztosítására 1666-ban alapítványt tett. A német polgárokat ellátó Német Ispita után így kezdhette meg működését a Magyar Ispita – ismertebb szóval ispotály – is. Az intézményre nagy szükség volt, ezt bizonyítja, hogy a század végén már harminc idős embert ápoltak itt. Az alapítvány tőkéje jól kamatozott, így 1724-ben a szomszédos házat is meg tudták vásárolni, és némi átalakítással egybenyitották a két épületet. Vélhetően ekkor alakították ki a két belső udvart is, ami szellősebbé és világosabbá tette a kórház belső tereit. Az újonnan megvett épület nyugati szárnyát lebontották, s ennek helyére a bent lakók lelki szükségleteinek kielégítésére egy kisebb templomot emeltek, amit 1735-ben szenteltek fel Szent Anna tiszteletére.

A szeretetház egészen az első világháborúig működött, akkor azonban az infláció következtében a fenntartása lehetetlenné vált, az alapítvány pedig 1926-ban meg is szűnt. Az ispita állaga romlásnak indult. Az épületegyüttes felújítására Fátay Tamás építész és Borsa Antal iparművész tervei alapján az 1960-as években került sor. Ekkor tűnt elő a vakolat alól az északi és déli kapu, de ezek kinyitására nem került sor. Az ingatlanhasznosítás jegyében az épülettömbben apró, komfortosnak alig nevezhető lakásokat alakítottak ki. Ebben a felújítási ciklusban, hosszas egyeztetés után helyezték el a bejárattal szembeni udvarban Borsos Miklós Phőnix című díszkútját. A vezetés során megtudtuk, hogy a csobogó soha nem működött rendeltetésszerűen, mert talapzatában a vízvezetékcsöveket fordítva kötötték be, s a szobrászművész nem járult hozzá az alkotás szétbontásához.

Az épület történetében a következő fontos dátum 1994, amikor is új funkciót adtak az értékes ingatlannak: Foltányi Miklós és Winkler Gábor építészek tervei alapján múzeumi célokra alakították át: itt kapott helyet Váczy Péter pazar műgyűjteménye. A munkálatok során az 1670-es évek hangulatát kívánták visszaállítani, ami nem volt egyszerű feladat. Meg kellett birkózni számtalan nehézséggel: a barokk-kori átépítésekkel, az épületek közötti szintkülönbséggel, a korábbi földrengések kártételeivel, stb.

Az épület történetének legújabb fejezete 2013-ban kezdődött, amikor is az épület legrégibb részét, a dongaboltozatos borospincét átalakították múzeumpedagógiai célokra: gyermekfoglalkoztatót és műhelyeket létesítettek.

A viharos múltú épület több építészeti stílus jegyeit viseli magán, hordozza a modernizálás áldásait és néhány negatívumát is. Mindezekkel együtt is szerethető egészet alkot; olyan építmény, amit büszkén mutathatunk meg mind a város lakóinak, mind az ide utazó turistáknak.

Berente Erika
Fotók: Berente Erika, Csendes Richárd

Fotógaléria: A Kulturális Örökség Napja Győrben: a Magyar Ispita

40 kép