Van egy előítéletem azokkal a formációkkal szemben, ahol a főszereplő nevével fémjelzik az egész produkciót: statikus, vákumcsomagolt popkészítményekre asszociálok először. Erre azonban, amellett, hogy ez természetesen sok esetben nem így van, a Péterfy Bori & Love Band harmadik nagylemeze is rácáfol.

Rihanna kitárulkozik, hol dühösen beszól, hol elérzékenyül, hol őszintén, de cseppet sem nyálasan vall az érzelmeiről hetedik stúdióalbumán. Olyan, mint mindig, érzéki, olykor unott, összetört szívű, fékezhetetlen ribanc. A mocskos szöveget csak a dubstep töri meg az Unapologetic-en.

Nikolaus Harnoncourt (1929-2016) osztrák csellista, karmester, zenei szakíró, a régi zene historikus előadásmódjának úttörője vitathatatlanul a 20. század második felének és a 21. század első másfél évtizedének egyik legnagyobb hatású muzsikusa.

A szokatlan hangszerek világnapja (július 31.) a különleges, elképesztő, egyedi zenei eszközökről szól, ráirányítva a figyelmet arra a tényre is, hogy a zene mindenkié. Alapvetően bárki próbálkozhat és bármiből lehet zeneszerszám, csak ember legyen, aki a megfelelő hangokat képes „kicsiholni” belőlük. Jó lehetőség a felfedezésre egy internetes „szörfözés” is , amely szép számmal kínál meglepő megoldásokat, ilyen például a Marble Machine.

Takáts Eszter hat éve készített utoljára sorlemezt, ami 19 számos dupla lévén mondhatni kettőnek számított, azóta pedig több-kevesebb rendszerességgel jelentkezett ugyan projektjeivel, szólódalaival és közreműködéseivel, de a helyzet az, hogy Eszti zenéjébe és dalaiba beleszeretni felér a nagybetűssel, így minden komolyabb pauza égetően fájdalmas.

A Rumours a brit-amerikai rockegyüttes, a Fleetwood Mac tizenegyedik stúdióalbuma, amely 1977. február 4-én jelent meg. Hatalmas sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok körében, ráadásul Grammy-díjat kapott.

Színész és művész nagyjainkról nemcsak számtalan filmkocka, hangfelvétel, életrajzi írás, de rengeteg anekdota is fennmaradt, amelyekből hol mulatságosabb, hol kevésbé ismert tulajdonságaikról szerezhetett tudomást a nagyközönség.

„Egyetlenem! A te amúgy is földöntúli szépséged tegnap este olyan arányokban bontakozott ki, hogy riadtan kérdezem: hol van itt megállás? Hol van itt megállás, ha ez így megy tovább? Egyebekben szíves tudomásodra hozom, hogy rettenetesen, szédülten, ájultan, borzasztóan, türelmetlenül, forrón, halálosan szeretlek! Szervusz. T.”

A Győri Balett alapító és örökös tagja. Harangozó-díjas balettművész, koreográfus, valamint évtizedek óta foglalkozik táncpedagógiával. Két felnőtt fia szintén művész. Bombicz Barbara hihetetlenül sokoldalú és máig ezer fokon égő alkotóművész, akivel táncról, a tanítás szeretetéről és a legfontosabb anyai tapasztalatokról beszélgettünk.

Fedák Sári nemcsak színésznőként ragyogott, de a világot jelentő deszkákon túl, magánemberként is lenyűgözött mindenkit. Szinte lubickolt a figyelemben, a rajongásban – fáradhatatlan bájjal bűvölte el környezetét, s élvezte, hogy bárhol jelenik meg, a társaság középpontjaként tündököl.

Gyakorlatilag véget ért a RÉV Színház 2022/2023-as évada, így időszerűen merült fel egy interjú Balla Richie társulatvezetővel, ám a megszokott, eredményekkel büszkélkedő hurráhangulatot ezúttal jócskán beárnyékolja a jövőre vonatkozó, derült égből lesújtott anyagi bizonytalanság rém(kép)e. 2015-ös első beszélgetésünkből Richie-t idézve most mi kiáltjuk világgá: „Héé, Győr, itt van a RÉV Színház (és itt is marad)!!!”

Majdnem 20 évnyi kihagyás után, amikor már talán senki nem számított erre, új lemezt írt a rendszerváltás utáni magyar könnyűzene egyik legfontosabb zenekara, a Kispál és a Borz. A nemrég megjelent Beszorult mondat nem mindig adja könnyen magát, de jó pár hallgatás után egyértelmű, hogy évek múltán pozitív szájízzel, és nem az életmű mellékvágányaként fogunk visszagondolni rá.

„Ebben a korban az ember lányának már mamuskaszerepeket kínálnak a rendezők, azt várják, hogy ősz öregasszonyként, tipegve járjon, selypítsen, ráncos és tompuló tekintetű legyen” – mesélte 75 évesen egy interjú során.

Buzgó igyekezettel hordják a pincérek a gasztronómiai csodákkal teli tányérokat a drága öltönyben feszítő színész sztárnak. Érkezik az előétel, a leves, a sült, a desszert, s persze rengeteg alkohol. Ha Csortos Gyula eszik, Csortos Gyula boldog – tudja ezt mindenki, ő maga is elismeri, az evés milyen fontos a számára. Van mit bepótolnia, gyerekként eleget éhezett. A kollégák is örülnek ilyenkor, talán nevetve össze is súgnak a háta mögött: „legalább addig nem mond kellemetlenségeket senkinek, amíg tele van a szája…”

Bódy László vagyok, szenesember – valahogy így mutatkozhatott be Básti Lajos 1944-ben a józsefvárosi pályaudvaron, ha a hatóság emberei igazoltatták és a papírjait kérték. Hamis iratai szerencsére alátámasztották biztonságot nyújtó álcáját. Ám felettesei igencsak meglepődtek volna, ha tudják, hogy az egyszerű munkásembernek látszó férfi könyv nélkül szavalja Shakespeare szonettjeit, s a zsidótörvényeket megelőzően a színpad ünnepelt sztárja volt.

Az Are You Experienced a The Jimi Hendrix Experience 1967-ben megjelent debütáló albuma, mely megalapozta az amerikai gitáros-énekes-zeneszerző ikon (1942-1970) máig tartó népszerűségét, valamint műfajhajlító opuszaival és vulkáni erejű hathúros őrületeivel megváltoztatta a hard-rock gitározás paradigmáját.

Egy pillanatra sem bánta meg, hogy a színpadot választotta. Pedig elhatározásának súlyát egy arcán landoló súlyos tenyér próbálta minden egyes nap éreztetni vele, egyik tanítója ugyanis olyannyira hevesen ellenezte a színészi pályát, hogy pofonokkal próbálta jobb belátásra bírni jövőbeni terveit illetően.

Mennyire járult hozzá Psota Irén legendásan szélsőséges természetéhez a traumákkal terhelt gyermekkor? Valószínűleg nagymértékben. Ha egy kislányt szinte minden nap kínoz az éhség, s ráadásként kénytelen végignézni, ahogy apja brutálisan bántalmazza az édesanyját, annak lelki következményei általában a felnőttkorba is begyűrűznek.

2023. április 28-tól látható a Győri Nemzeti Színházban A víg özvegy, egy életigenlő operett: Lehár Ferenc darabját a Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Szinetár Miklós vitte színre.

Először, az új Metallica-lemez felvezetésekor csepegtetett dalokat hallgatva egy sokkal megfejtősebb gondolatsor kezdett körvonalazódni bennem, olyan alkotóelemekkel, mint annak a problematikája, hogy vajon ki az, aki szükség esetén ellent mer mondani a rock / metal tápláléklánc abszolút csúcsragadozóinak, vagy hogy szerintem milyen kapcsolatban van a szólógitáros zenekari rangsorban elfoglalt helye az innovatív játékkal. Aztán, ahogy hallgattam újra és újra a 72 Seasons dalait, rájöttem, hogy ennek semmi értelme. El is mondom, miért.

A tánc az egység megélése. A mozdulatban rejlő szabadság, zene, költészet és szerelem. Gyógyító élmény, és ahogy Bombicz Barbara, a Győri Balett alapító és örökös tagja is megfogalmazta, taníthat társas kapcsolatokról, bizalomról, bátorságról és saját magunkról.

1985. december 30. napján Gálvölgyi János jókedvűen nyitott be a Kongresszusi Központ öltözőjébe, majd odaköszönt a tükör előtt sminkelő Márkus Lászlónak, aki egy kacsintással fogadta az üdvözlést. Csakhogy ezután – színész kollégája legnagyobb megdöbbenésére – székével együtt hanyatt vágódott, és elterült a földön.

Mióta szinte teljesen eltűnt a gitárzene és a rock and roll a mainstream popzenéből, és az a pár megmaradt rockzenekar is egyre kevésbé képes tökös maradni, egyáltalán nem számít szentségtörésnek, amikor huszonéves suhancok nyúlnak vissza zeneileg az ’50-es, ’60-as, ’70-es évekig, kihasználva a vintage rock és a blues generációs újrafelfedezését.