A jungle és a drum and bass

Az elektronikus zene 8. rész – tmoni írása

A jungle a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján kialakult elektronikus zenei stílus. 1989 party-ászai, Grooverider és Fabio a dél-londoni klubokban teljesen szokatlan ritmus-képletekkel gazdagították zenéjüket: house-lemezekről kivett elemeket játszottak dupla sebességgel, techno felvételeket pörgettek 33-as helyett 45-ös sebességen - tudatosan egy senki más által nem játszott stílust kerestek.

Így jött lére ez az irányzat, melynek gyökerei a dub-ban (a ritmus és szub-basszusok előtérbe helyezése, valamint az MC-k szerepeltetése), a hip hopban (ritmusképletek) és a technóban (modern stúdióprocesszus) keresendők. Alapja a 150-180 bpm-re felgyorsított törtütemek és egy egyszerűsített, erőteljes basszusmenet. A hangminták és szintetizátoros effektek használata mellett több változata alakult ki. A ragga vagy dancehall jungle (1990-1995) a dub-os basszusvonal mellett reggae hangmintákat és szöveget használ, raga-muffin vokálokkal. Általában vidám hangzású zene, dancehall stílusú dalszöveggel. A hardcore jungle (1991-1995) a korai kilencvenes évek rave kultúrája által befolyásolt zene, gyakori dallamos beszúrásokkal, „élesedő” vokálokkal. A darkside vagy darkcore jungle (1993-) tisztán instrumentális jungle zene dark, minimal fókusszal. Húzós, torzított groove-ok és a szülőket könnyen felidegesítő, „sátáni” szintimuzsika. Az intelligent jungle zenére (1993-) a lágyabb, kissé ambient stílusra hasonlító ütemek jellemzőek. Gyors tempó, breakbeat (tört ütem), szinkópára épülő népi ütőhangszerek és hangminták, valamint egyszerű szintetizátoros effektek gyakori használata jellemzi mindegyik változatot. A műfaj 1994-ben lett igazán népszerű, olyan lemezeknek köszönhetően, mint az M-Beat feat. General Levy Incredible-je, valamint a Guy Called Gerald Black Street technology-ja. A sikerek folytatódtak 1995-ben is, például Goldie Timeless című nagylemeze az angol eladási listák élére jutott. A kilencvenes évek közepére egyre inkább egy átmenet képződött, amelynek következtében kifejlődött és előtérbe került a drum and bass. Manapság a jungle a drum and bass szinonimája lett.

A d'n'b elnevezés tévesen arra a következtetésre vezethet, hogy a zeneszámok kizárólag dob- és basszuselemekből állnak. Ez természetesen nem igaz, de valóban a legfontosabb részét képezik a stílusnak, és általában a dal egészében dominálnak. Nagyon hangsúlyos a mélyebb basszus, amely éppen annyira hallható, mint érezhető, s megjelennek benne a különböző hangszínek is. A zene egésze precízen kidolgozott. A breakbeateket feloldják az ezekre épülő dzsesszes és soul-os elemek, ambient szőnyegek, vokálok. Az elektronikus tánczenék megszokott négynegyedes ütemeitől eltérően itt a három-négy összetevős poliritmia jellemző.

Nehéz lenne a d&b zenét egyértelműen elválasztani a jungle-től, mindenesetre az 1994-96 körüli időszakban a hangzás fejlődése magával hozta a drum ’n’ bass kifejezést. Az elnevezést 1994-ben használták először lemezen, hogy egyértelműen megkülönböztessék a reggae, ragga jellegű jungle zenéktől. Ismertebb számok: Aphrodite: The bomber style, Kosheen: Suicide, Concord Dawn: Aurora, Panacea: The evil seed, Aphex Twin: Aparatus, Child Support: Twin Peaks és The Prodigy: Voodoo people. Az irányzat (a jungle-höz hasonlóan) Londonhoz kötődik és 1996-98 táján egyre felkapottabbá vált. Változott, módosult, ezáltal létrejöttek az alstílusok, miközben a ritmus egyre gyorsult. Több zenei irányzathoz került közel, mint pl. a breakbeat, a disco, vagy a trance, de idővel leginkább a funk volt a legnagyobb hatással rá. Ez inkább a klubok felé terelte a d’n’b-t, de az ezredfordulón előtérbe került a populárisabb vonal, miáltal újra népszerű lett, s az egész világon elterjedt; sőt ma is él és virul, mi több, egy megújulási folyamaton megy keresztül. A vérfrissítés az egykori Bad Company-tag DBridge és az Instra:Mental duó köréből indult. Finom és minimalista irányba fordultak, amelybe helyenként belefért egyfajta játékosság is, illetve hatások az akkoriban éledező posztdubstepből, a korai technóból és electróból. A későbbiekben DBridge saját zenéiben megmaradt ugyanezen a vonalon, míg az Instra:Mental utolsó közös lemezére már lassult a tempó, az acides, futurisztikus techno útján indultak el. 2011 végén jelent meg Dub Phizix és Skeptical közös kislemeze, rajta a mára klasszikussá vált Markával, amely előrevetített egy új, szintén minimalista, ám sokkal sötétebb és ridegebb irányt, komplexebb ritmusképletekkel, minden felesleges sallangtól megtisztítva. Az elmúlt két évben számos slágert (Never Been, Run It Like A President, I’m A Creator) szállító Dub Phizix nem egyedül alapozta meg ezt a friss és agresszív hangzást, vele együtt bontakozott ki például Foreign Concept, Halogenix és Xtrah is, vagy 2013 egyik felkapott új tehetsége, Homemade Weapons. Fracture a saját alteregójával, Day Dawn Nighttal „közösen” készítette el a Get Busy-t, amely ezt a minimalista d&nb-t ötvözte az Európába épp betörni készülő juke-kal. A chicagói juke már 2009-2010 környékén elindult hódító útjára, de komolyan csak 2012-ben kezdett elterjedni. A jungle újrafelfedezése és a juke fellendülése szépen lassan összefonódott, és egyre többen dolgoztak ki hibrideket a két műfajból, a d’n’b producerek pedig rákaptak a jungle-juke-ra vagy juke-jungle-re – igazából még rendes neve sincs ennek az egésznek. Stray volt a legerősebb ebben, de a Foreign Concept szintén belekóstolt ebbe az új irányba, valamint olyan veteránok is, mint Digital & Spirit. A legnagyobb feltűnést Rockwell Detroit I Back Again kislemeze váltotta ki: ezen nem is a szinte elemeire szétválasztható jungle-juke-kal találkozhatunk, hanem egy olyan hibriddel, amelyben a d&b, a juke, a hiphop és a Detroit techno találkoznak egymással. A 2010 elején feltűnt Rockwelltől sosem állt távol más műfaji elemek átemelése a drum and bass-be, és ennek köszönhetően már a kezdetektől az egyik legizgalmasabb előadónak és megújítónak számított. Említsünk meg néhány magyar d’n’b előadót is, mielőtt áttérünk az alstílusokra: Spinline, Chris.Su, DJ Madd, na és persze SKC a „letaglózó” The Code-remix-szel.

A darkstep vagy hardstep drum and bass fő jellemzője a keményebb hangzás torzított basszusmenetekkel. Táncorientált és gyors, de egyszerű elektronikus dallamvilága van. Sötét atmoszféra, torzított amen dobok és néhol már breakcore-ra jellemző stílusjegyek. Ez a legkeményebb és ezáltal a legpörgősebb d&b alstílus. Képviselői: Technical Itch, Current Value, Dylan, Panacea, Limewax, SPL, Mystification. A techstep drum & bass előadói ezen túlmenően szívesen használnak fel indusztriális mintákat, munkáik a techno hangzásvilágához állnak a legközelebb. Háttér-effektjeik bármelyik thriller, vagy tudományos-fantasztikus film becsületére válhatnának. A rafináltan elhelyezett törések nemcsak az ütemeken, de esetenként a dallamokon is megtalálhatók. Képviselői: Ed Rush, Optical, Grooverider, Boymerang. A két alirányzat között hamar elmosódott a határvonal, s maradt a techstep elnevezés, melyet az ezredvégre a neurofunk vagy futurestep váltott fel, mely a techstepből fejlődött ki, de igazából a hardstep letisztult változata. A maga sci-fis hangzásával és a már-már ipari mellékízével a junglistok (dzsungel-rajongók) kedvenc alműfajává vált. A techno-elemek alapvetően a belgiumi hardcore-hangzások átszűrődései és nem a klasszikus Detroit technoé. Jellemzően a 2-Step-groove-val machináló, minimalista, befelé forduló, technoid hangzású zene. Képviselői: PHACE, Noisia, Prexile, Break, Mayhem, Apex, Spor.

A jump up sajátosságai a könnyed hip-hop minták és a dallamos bassline-k. Energikus, vidám zene, képviselői: TC, Distorted Minds, DJ Hazard, Clipz, Generation Dub, Taxman, Heist, Callide, Shifta, Sensai, Original Sin. A jazzstep a vokalizált típus szépséges vonósokkal és jazzes gitár- és dobjátékkal. A jump up és a jazzstep segített igazán népszerűvé tenni a drum and basst, letagadhatatlan szerepe olyan nyilvánvaló, mint az itt sokat időző Goldie és Roni Size vagy épp Alex Reece.

A liquid drum and bass vagy liquid funk (emlegetik még disco jungle vagy funky jungle néven is) lágy dallamokkal operál. Gyönyörű melódiák, visszafogott ütemek és könnyed vokáltémák jellemzik. Ez a populáris vonulat. Előadói: High Contrast, London Electricity, Alix Perez, Brookes Brothers, Netsky, LTJ Bukem. A sambass vagy drum 'n' bossa a d&b vegyítése a latin amerikai ritmusokkal (elsősorban a szambával és a bossa novával), Brazíliában őshonos. Népszerű képviselői: DJ Marky, DJ Patife, XRS Land, Drumagick, Bungle, Marcelinho da Lua és DJ Roots. A chillstep a dubstep által befolyásolt, lassabb ütemű muzsika alacsony basszussal, chill hangzással és női hanggal. Nyugis, relaxáló drum and bass: a nyugis énekek közé be van vágva néhány enyhe wobble meg mindenféle „zümmögős” basszus. Művészek: Temporal, Gemini, CMA. A minimal drum and bass, vagy microfunk jellegzetességei a rövid dob minták, torz számítógépes ütemek (gyakran számos dobgép és hangsáv által megvalósítva az előadó szándékát), elsöprő szinti akkordok, harmonizáció és mély bassline-k. Ilyen zenét csinál például a Pukkah Experience. A technoid drum and bass erőteljes techno hatásokkal operáló alstílus, amely a techno monotonitására épül, de szívesen használ hardcore elemeket is. Képviselők: Universal Project, Dereck, Stakka+Skynet, Kemal+Rob Data, Ed Rush+Optical, Proket, Dj Fear, Masheen, Raiden, The Sect. Az electrostep vagy trancestep felgyorsított drum and bass electro-szintihangokkal és néhány soros női vagy férfi vokállal. Jellemző képviselője John B.

tmoni

Forrás: wikipédia, regiujzenek.blogspot.com, regiujzenek.blogspot.com, origo.hu, spanyolnatha.hu

A kép a Wikimedia commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A klasszikus elektronikus zene
2. rész: Az ambient
3. rész: Az acid
4. rész: A synthpop vagy szintipop
5. rész: Az electro
6. rész: A house
7. rész: A techno

2014.03.14