4738

A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975

Várostörténeti puzzle – 61. rész

Győr központi helyén, a Baross híd lábánál majdnem négy évtizedig lehetett látni egy jellegzetes, köríves, beton-üveg épületet, mely egy új iparág – az idegenforgalom – megjelenését reprezentálta. Több elnevezése is volt: IBUSZ-, MÁVAUT-, VOLÁN-irodának is hívták, vagy „gombának” becézték alakja miatt.

A tér e sarkán 1934-ben a Vashonvéd szobra helyén Pfannl Egon terve alapján Országzászlótartó emlékművet építettek fel. Ugyanebben az évben kezdett egyre előtérbe kerülni a győri idegenforgalom kérdése.

Mint 1934 májusában megjegyezte az egyik cikkíró: „Látjuk, amint itt szaladnak el az orrunk előtt a külföldiek, csakhogy ... olyan körülményeken múlik a győri idegenforgalom, melyeknél sokkal inkább a véletlen akarata, mint az idegenforgalmi iroda agilitása és élelmessége az irányadó ... az átvonuló idegenforgalomból lehet ittmaradót teremteni...".

A más hozzáállás, szemlélet kialakításának első lépéseként a kereskedelmi és iparkamarától Győr saját kezelésébe vette át az idegenforgalmi hivatalt, melynek felelőse dr. Valló István tanácsos, helyettese dr. Bay Ferenc városi főlevéltáros lett. Már az első nagyobb osztrák látogató csoport jelentkezése szállásproblémákat okozott, a hatszáz vendégből csak négyszázat tudott Győr városa fogadni. Idegenforgalmi kiadványok, prospektusok, kötetek, ajándéktárgyak sem álltak rendelkezésre. Így a felállt idegenforgalmi bizottság megállapította, hogy Szeged példáját ünnepi hete rendezésével nem tudja követni szállodai kapacitás hiányában, helyette dekoncentrált rendezvények szervezésével tudja időben is eltolva az átmenő idegenforgalmat egy-egy eseménnyel megállítani.

A Győri Hírlap 1934. július 17-i tudósítása az idegenforgalmi hivatal átvételéről:

Osztrák látogatók elhelyezési problémái (Győri Hírlap 1934. augusztus 26.):

A párizsi és berlini idegenforgalmi hivatal prospektus kérése, melynek Győr nem tudott eleget tenni (Győri Hírlap, 1934. augusztus 10.):

Már 1934 szeptemberében felmerült a Vashonvéd helyén egy idegenforgalmi pavilon felállítása, mely akkor még nem valósult meg. Helyén a Turul Hargita Bajtársi Egyesület kezdeményezésére az Országzászló emlékművet állították fel 1934. október 21-én. A belvárosban, más helyre tervezte az IBUSZ egy félkör alakban kiugró idegenforgalmi iroda építését 1935 márciusában, mely a Király és Kovács Pál utca sarkán állt volna. Ez sem valósult meg. A győri idegenforgalom fejlesztésében nagy üzleti lehetőséget látó önkormányzat saját kezében szerette volna az irányítást tartani, és városi tulajdonú épületet akart építtetni.

Valló István tervei az idegenforgalom fellendítésére (Győri Hírlap, 1934. szeptember 2.):

Az IBUSZ irodaalapítási tervei (Győri Hírlap, 1935. március 8.):

Folyamatos sport-, gazdasági- és kulturális rendezvények vonzották 1935-ben a látogatókat. A nyitóprogram egy nagyszabású lovasnapokkal összekötött luxuslóvásár volt június 1-2-én, ugyanekkor a Radó téren a Gyöngyösbokrétások is műsorral készültek, az utcákat kivilágították. A fényes sikerrel záruló eseményre a soproni filléres vonattal ötszázan jöttek, ezenkívül Budapestről, a környező hét vármegyéből, Ausztriából érkeztek vendégek. Az idegenforgalmi hivatal győri levelezőlapok kibocsátását szorgalmazta, és prospektusok készültek.

A város 1936 februárjában 1500 pengő póthitellel támogatta az idegenforgalom fellendítését. A hivatal a pécsi Zsolnay-gyártól rendelt 1937 januárjában győri emléktárgyként kétezer darab emblémás hamutartót, melyet üzletekben, kávéházakban, éttermekben lehetett két pengőért megvásárolni. A balatoni főút kiépítése az Ausztria-Budapest közti forgalom mellett a helyi nyaraló tömegeket is Győrön át vezette. Az idegenforgalom érezhető fellendülése Späth Gyula polgármestert meggyőzte, hogy érdemes ebbe az iparágba befektetni.

1937 decemberében a város döntött az országzászló áthelyezéséről, és az idegenforgalmi pavilon központi helyen történő felépítéséről, melynek költségeit 30 ezer pengőre tervezték. Már 1938 januárjában három építész – Rentler János, Stadler Dezső és Lakatos Kálmán – nyújtott be építési tervet, melyből az utóbbiét fogadta el az építészeti bizottság. A város az 1938. évi két nagy idegenforgalmi jelentőségű rendezvényre, a győri Eucharisztikus Kongresszusra és a Szent Jobb látogatására gondolva siettette az építkezést.

Új győri levelezőlap-sorozat jelenik meg (Győri Hírlap, 1935. szeptember 4.):

Az idegenforgalmi pavilon építését eldöntötték (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. december 8.):

Lakatos Kálmán építész tervrajzát fogadta el az építészeti bizottság (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. január 8.):

Az épület alaprajza (megjelent a Tér és Forma 1938. évi 10. számában):

Az idegenforgalmi pavilon építése mozgósította a helyi iparos társadalmat, a munkák elvégzésére 45 pályázat érkezett be, melyet a sajtó ismertetett. Tízen kaptak megbízást, az építés kivitelezője Nagy Ernő építőmester lett. A modern épület főhelyisége kb. 100 négyzetméteres fogadóterem középen helyezkedett el, melyhez mellékhelyiségek, üzletek csatlakoztak két oldalról körbefogva. A főforgalmi út felőli oldal 34,5 méter hosszú homlokzata megszakítás nélküli vasvázas üvegfal volt, mely légiessé tette az építményt. A többi oldalfal téglából készült. A bútorzatot Pápay Béla asztalosmester készítette cseresznyefából, a bútorszövetet Szabó Éva takácsmester kézi szövésű, színes erdélyi háziszőttese adta.

Győri vállalkozók árajánlatai (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. február 22.):

Az épület hátulról és elölről (Tér és Forma, 1938. évi 10. szám):

Döntés a tényleges kivitelezőkről (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. február 26.):

Az épület bútorzatának kivitelező reklámhirdetése (Tér és Forma, 1938. évi 10. szám):

Győr városa az állomás jellegű idegenforgalmi szalont az IBUSZ-nak évi 1200 pengőért és a fenntartási költségek fejében bérbe adta, hogy ott menetjegy- és utazási irodát tartson fenn, mindamellett a város is jogosult maradt idegenforgalmi szolgálatot ellátni. A kis üzletekben bérleményként fotó- és dohánybolt kapott helyet. Már 1938 júniusában felépült és megnyílt az idegenforgalmi pavilon, a hivatalos átadási ünnepséget pedig június 27-én tartották meg.

Valló István nyilatkozata az idegenforgalmi pavilon építéséről (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. március 29.):

A Foto Weinstock képeslapja 1939 előtt készült:

Megkezdte működését az idegenforgalmi pavilon (Dunántúli Hírlap, 1938. június 5.):

Az IBUSZ MÁV menetjegyiroda nyitvatartása a pavilonban (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. július 10.):

Dobos Gyula fotós fióküzlete is a pavilonban működött (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. szeptember 20.):

Röszler Károly képeslapja a győri nevezetességek fotójával:

Az idegenforgalmi pavilon avatása (Dunántúli Hírlap, 1938. július 3.):

A nemzetközi és belföldi autósforgalom számára központi helyen épült, látványos új létesítmény villámgyorsan népszerűvé vált. A Szent Jobb látogatásakor külön elsősegélynyújtó helyet is létesítettek erre az alkalomra.

Sikerült a MÁV ellenkezését legyőzni, és Győrből is indítottak filléres vonatokat Budapestre. Az első alkalommal Győrött a nagy túljelentkezés miatt szinte hisztérikus jelenetek zajlottak le. Az Idegenforgalmi Pavilon előtt „többszáz főnyi tömeg állott sorban, mint a kommun alatt a burgonyáért, hogy kiharcoljon magának egy-két jegyet a budapesti filléres vonatra”. 1939 májusában húszezer új győri prospektus is készült. A beinduló idegenforgalmat a második világháború vetette vissza, valamint a győri szállodák mennyiségi és minőségi problémái.

Riport dr. Sármás Györggyel, az idegenforgalmi pavilon vezetőjével (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. július 3.):

Az épület látványa este (Tér és Forma, 1938. évi 10. szám):

Filléres vonatok indítása (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. szeptember 10.):

A paviloni ajándéküzlet reklámja (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. március 27.):

Kis ajándéküzletek, hírlapárusok megélhetését biztosította a pavilon. 1944-ben a bombázások után újra működőképes lett az IBUSZ-iroda.

Győri szállodák állapota (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. április 7.):

Reklámhirdetések a Győri Nemzeti Hírlap számaiból (1941. december 20., 1943. szeptember 2., 1943. december 29.):

Az Idegenforgalmi Iroda Nagy József fotóalbumából:

Újranyílt a jegyiroda (Győri Nemzeti Hírlap, 1944. július 20.):

1945 után az idegenforgalmi pavilon elé egy szovjet hősi emlékművet állítottak, a hosszú oszlop tetején vörös csillaggal, melyet az 1956-os forradalomban október 25-én a felkelők megrongáltak, ezért 1957-ben csendben el kellett bontani az épület elől.

Látkép 1957 előtt (Göcsei Imre: Győr-Sopron megyei képeskönyv címlapja, megjelent 1958-ban):

Hazánk, 1956. december 4.:

A Volán-iroda az 1960-as években:

Előtte a sarkon forgalomirányító fülke állt:

A pavilon az 1960-as évek végén:

1967. május elsejei ünnepség a pavilon előtt a Tanácsköztársaság úton elvonulókkal:

A pavilon 1971-ben (Győr képeskönyv kötetből, a fényképeket Meződy Ö. István készítette):

A pavilon 1973-ban (Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat kötetéből):

1975 augusztusában bontották el az épületet, mert a Bisinger park e részét dísztérré alakították át. Helyére Pátzay Pál Zászlóbontók elnevezésű „felszabadulási” emlékműve került, melyet a november 7-i nagy ünnepségen avattak fel.

A pavilon 1974-ben, Nagy József albumából:

Az IBUSZ-iroda elköltözött a pavilonból (Kisalföld, 1975. szeptember 6.):

A Pátzay-emlékmű avatási képe (Kisalföld, 1975. november 6.):

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményében található cím- és adattárak, útikönyvek, napilapok.
Lakatos Kálmán: Győr város idegenforgalmi pavilonja. In: Tér és forma, 1938. 10. sz. p.
Szakolczai Attila: 1956 forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében. Győr, 2006.
Orbánné Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006.
Kezdetektől napjainkig. Emlékkönyv a szervezett autóközlekedés Győr-Moson-Sopron megyei kialakulásának 50. évfordulójára. Szerk. Csiszka Antal, Nagy Béla. Győr, Kisalföld Volán Közlekedési Részvénytársaság, 2011.
Göcsei Imre. Győr-Sopron megyei képeskönyv. Győr, 1958.
V. Reismann Marian: Győr. Fotóalbum. Budapest, 1967.
Győr. Szerk. Finta Lajos, Markó Ödön. Győr, Győr Városi Tanács, 1971.
Győr képeskönyv. A fényképeket kész. Meződy Ö. István. Budapest, 1971.
Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat. Szerk. Virág Imre. Győr, 1973.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Helyismereti Gyűjteményéből, képeslapgyűjteményéből, valamint korabeli újságokból származnak.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza

2016.05.05