Előadás címe: Szorongás O.

Eredeti mű: Peer Krisztián – Szorongás orfeum
Csoport neve: Térbetöltő Kft.
Csoportvezető: Bársonyosi Dávid
Díjak: Arany minősítés; Különdíj: Cseh Dániel és Hodossy Bálint Károly – zenés színészi munkájukért, Bársonyosi Dávid – Legjobb térhasználat

Egy tanárnak csak tanítania kell. Egy diáknak csak tanulnia kell. Milyen egyszerű is lenne így! Azonban van, hogy bejön a képbe a veszekedés, a drogok, a szexualitás, sőt, néha sajnos a pedofília is. A szex elemzése, a szülő-gyerek kapcsolat az összeomláskor, az öngyilkosság kérdése és elfogadása mint megoldás – ezek mindenkit érintő gondolatok. A kezdetektől indulva a szinte elérhetetlen és pillanatnyi aranykoron keresztül végül a végzetben lyukadunk ki. Több titokzatos szimbólumszerű elem is végigkíséri a darabot: a rák csillagjegy, a végítéletszerűség, illetve a maszk. Én személy szerint olyannak láttam az előadást egy kis idő eltelte után, mintha egy férfi és egy nő összeismerkedését és ennek a hátterét mutatná meg a létező összes módon.

„A zene az jó” – állította egyszer egy bölcs ember a B-vitamin lelőhelyen. Annyi bizonyos, hogy a darabban lévő élőzene kimagaslóan jól kidolgozott. Cseh Dániel és Hodossy Bálint Károly különdíjat is bezsebelt a zenés színészi munkájáért. Ha már az elismeréseknél tartunk: az előadás az Arany minősítés mellett a rendezője (Bársonyosi Dávid) számára is egy különdíjat hozott a legjobb térhasználatért. Dicséret illeti a csoportot az összehangolt játékért, az ötletes kellékhasználatért (pl.: lufi) is. A poénoktól hemzsegő és kimondottan pörgő eseményű produkció olyan jó élményt hagyott a legtöbb nézőben, mint egy házilag készített mignon. „A valóság fáj.”

Előadás címe: Tan-go!

Eredeti mű: Sławomir Mrożek – Tangó
Csoport neve: Art+alom
Csoportvezető: Szántó Dániel
Díj: Emléklap

Hagyomány vs. Modernség. Kelet vagy Nyugat? Ezt a ma is aktuális kérdést firtatja a csapat, a nézőket itt-ott bevonva interakciókkal. Míg a fekete humort tökéletesen használva a szegény nagymama a ravatalra kényszerül feküdni, a háttérben szinte diktátorként irányít Artúr (Márkus Krisztián), aki a többiekkel ellentétben a régi értékek mellett áll ki. Egyfajta elfogadott erkölcstelenség jellemzi a szereplőket. A házasság ügye is felmerül: szükséges-e még ma is friggyel kezdeni a közös életet? Arra, hogy megéri-e végig csak az egyik álláspont mellett kiállni, vagy kompromisszumot kell kötnünk, a darabból választ kapunk.

Az előadás szürrealista és groteszk világában jól kidolgozott, igényesen megformált karakterek vannak jelen végig. A beszédtechnikailag képzett csoporttól a színpadi jelenlét magasiskoláját is láthatjuk, hiszen egy-egy játszó szinte az összes jelenetben szerepel, de egyikük se zökken ki egy pillanatra sem. „Semmi sem lehetséges, éppen azért, mert mindent lehet.”

Előadás címe: Asztal 5 személyre

Eredeti mű: Dan Mazer – Az a bizonyos első év
Csoport neve: Csapo5
Csoportvezető: Fogarasi Gergő
Díj: Emléklap

Egy pár van a színpad közepén, mozdulatlanul bámulják egymást. Ötletes megoldásként két másik játszó ki-be futkos képekkel a kezeikben. Boldogsággal átitatott fényképeket figyelünk egy házasságról. Érdekes ellentéteket láthatunk a karakterjellemekben: míg az egyik szereplő magabiztosság nélkül és nem túl hatékony szövegekkel próbál csábítani, a másik gátlástalanul nyomul.

Létrejön egy szerelmi sokszög, mindez úgy, hogy ebből két fő házas, és nem tud a hűtlen társa kapcsolatairól. Amikor aztán összefutnak a szálak, szinte álarcok kerülnek az arcokra. Azonban egyértelműen kiderülnek a titkok. Felmerül a kérdés: tényleg addig kell várni, míg a halál el nem választ? Van-e jó megoldás akkor is, ha mindenki hibát követett el?

A darab modernsége és lazasága végig érzékelhető. A poénokban gazdag előadás apró mondatai is mosolyt csalhatnak a nézők arcaira (pl.: osztriga-ropi). Olyan precíz és kidolgozott mozdulatok és érintkezések láthatóak végig, hogy egy pillanatra se aggódik egy néző sem a játszók testi épségéért. Kiderül az is, hogy egy szakítás lehet örömteli is mindkét fél részéről.

Előadás címe: Várva…

Eredeti mű: Samuel Beckett – Godot-ra várva, Ottlik Géza – Az utolsó mese
Csoport neve: SpontAct
Csoportvezető: Szűcs Viola
Díj: Ezüst minősítés

Ha már elér egy szerelmi kapcsolat a meseszerű tetőpontra, mit lehet tenni? Várni kell. Várni. Várni. Várni. Beleunni a várásba. Teher a terhesség? Áldás-e az, ha valaki áldott állapotban van? Az élet legszebb és egyben legmegterhelőbb időszaka ez minden nő számára. Tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk… Az idő egyre csak telik, és a háttérben láthatatlanul munkálkodó két szereplő által egybeforrasztott alak teszi a dolgát: kattognak, mint az óra, generálják a szerelmesek között a konfliktusokat, figyelik az eseményeket. Az is kiderül, hogy az ilyenkor jelen lévő boldogság nem mindig igazi, tiszta öröm. Önmagunknak kell maradni akkor is, ha a kapcsolat miatt változásra lenne szükség?

Időtartamát tekintve az egyik legrövidebb darab talán, mégis ez volt az egyik legjobban magával ragadó előadás. Rendkívül magas szinten voltak kidolgozva a mozgások, a két főszereplő jelleme és a hangjátékok, sőt, az apróbb esztétikai elemek is. A remek hangerő és az artikuláció is említést érdemel, hiszen minden szava teljesen érthető volt a produkciónak. A némajáték is helyénvaló volt; kijelenthető, hogy ez az előadás mindenképpen megérdemelte az Ezüst minősítést.

Előadás címe: Delete

Eredeti mű: Győri Katalin – Delete
Csoport neve: Reményik Suliszínház
Csoportvezető: Németh Gyöngyi
Díjak: Arany minősítés; Különdíj: Kerényi Dániel – Legjobb férfi alakításért, Németh Gyöngyi – Kimagasló rendezőtanári munkájáért

Hegedűszóval kezdődik és fejeződik is majd be minden. A serdülőkori problémákat bemutató darab szinte magába húzza az embert, hiszen mindenki átélte vagy épp éli azt, amit lát a színpadon. Ki ne akart volna olyan menő lenni, mint az új gyerek, akire az összes csaj bukik? „Nem a király teszi önmagát királlyá, hanem az udvara” – szokták mondani. Lakos Gyuri karakterében magát a tinédzser etalont és egyszerre a divatot is látjuk megtestesülni. Azonban anticipációként, azaz sejtetésként érezzük, hogy valami nem stimmel. Gyurit valaminek keménnyé és önfejűvé kellett faragnia, hiszen magától nem lesz ilyen az ember. A tinédzserek közti szerelem egyéni kezelése, az álbarátok jelenléte és az otthonról gyűlő feszültség végül tettlegességhez fajul. Sajnálatos módon a valóságban sem ritka jelenségről van szó.

A szövegkörnyezet teljesen passzol a modern diáknyelvhez és ifjúsági nyelvhez, ennek ellenére káromkodást szerencsére alig, sőt szinte egyáltalán nem hallunk. „Fogyatékos kukoricadaráló” – ennél a megmosolyogtató jelzőnél keményebb aligha hangzik el. A képpel illusztrált mesélés remekül meg van oldva (almás sztori), illetve a csoportvezető bejövetele is egy érdekes eleme a produkciónak. Az alá-fölé rendeltség rendszere végig érződik, főleg az egyoldalú beszélgetésekben. A jól kidolgozott karakterek közül kiemelkedik Kerényi Dániel munkája, hiszen ő egy különdíjat is kapott a legjobb férfi alakításért. A színvonal ismét magas volt a tavalyi előadáséhoz hasonlóan, így jól megérdemelt az Arany minősítés.

Előadás címe: Vierundzwanzig

Eredeti mű: Roland Schimmelpfennig – Berlin, Greifswalder Straße
Csoport neve: Középső Arrabona
Csoportvezető: Bálint Betty, Balla Richie
Díjak: Arany minősítés; Különdíj: Lőrincz Marianna – Legjobb női alakításért

Hogyan írnám le az álomszerűséget más szóval? Vierundzwanzig. A kortárs német szerző tollából származó művek alapján íródott darab a szürrealizmus mintapéldája lehetne. Minden egyes szereplő érzi, hogy valami nem stimmel; mintha közeledne a végítélet. Te mit tennél, ha már csak 24 órád lenne hátra? Mialatt a háttérben Dongót keresi a gazdája, a feleség folyton csak azt hajtja a hirtelen Zsiráfba szerető férjének, hogy sose szerette őt igazán. Az éjszaka folyamán Dongó, a kutya megharapja az egyik szereplőt, aki szintén az éj leple alatt járja az utcákat átalakulva farkasemberré, és a kamerákba bámulgat. Mielőtt a Nap lement volna – nos, nem ment le, illetve megkésett vele néhány órát. Pontosan a templomtorony fölött állt meg, talán épp ezzel jelképezve: kettészakadt a világ.

Az előadás tökéletesen álomszerű világot teremtett az egész teremben. Jól kidolgozott karaktereket láthattunk, és lehetetlenség lett volna kitalálni az épp következő cselekményt. Rengeteg apró, jelentéssel bíró elem is szerepelt, mindegyik egy-egy kis történettel (pl.: a kanál). A sejtetésekkel (titokzatos koponyás tetoválás, kutyaharapás, halál közelítése) teli darab végig képes volt a figyelmet megtartani. A kiváló artikuláció, illetve a zseniális kellékhasználat hatalmas dicséretet érdemel. A legjobb női alakításért járó különdíj Lőrincz Marianna számára és az Arany minősítés is egyértelműen kiérdemelt volt.

Juhász Robin
Fotók: Mezősi Kristóf (1., 2., 4., 5., 6. kép), Lép Bálint (3.)

RDT1: Ignéczi Dóra írásai itt olvashatók