Somogyi Győző 1942-ben született Budapesten. A képzőművészeti gimnázium elvégzése után nyomdászként dolgozott, majd teológiai tanulmányokat folytatott. 1967-ben katolikus pappá szentelték, egy évvel később egyháztörténeti doktorátust szerzett. 1975-ben felhagyott az egyházi szolgálattal, azóta művészettel foglalkozik. A magyar kortárs művészet meghatározó alakja, művei megtalálhatóak közgyűjteményekben, hazai és külföldi magángyűjteményekben. Családjával Salföldön él, ahol gazdálkodó, természetközeli életmódot folytat. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. (Egy érdekes berszélgetés a művésszel itt olvasható.)

Az alkotót évtizedek óta ismerem, tisztelem, művészetét nagyon szeretem. Két, tulajdonomban lévő képét kölcsön is adtam a kiállítására. Természetes volt tehát, hogy ott a helyem a megnyitón. Somogyi Győző öt évvel ezelőtt a Műcsarnok igazgatójához fordult, hogy 70. születésnapja alkalmából szeretne az intézményben gyűjteményes kiállítást rendezni, ám az akkori igazgató kerek perec „egyszer s mindenkorra” elutasította. Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia akkori elnöke azzal vigasztalta, hogy majd az épület rekonstrukciója után a Vigadó Galériában csinálnak neki kiállítást. A MMA új vezetése emlékezett az ígéretre, így lett meg a jubileumi születésnapi tárlata most, hetvenkét éves korában.

A kiállítás beharangozásaként a Nemzetstratégiai Kutatóintézet szervezésében a kilencfelé szakadt magyar nemzetközösségből (többek között a Felvidékről, Székelyudvarhelyről és Lendváról) érkező fiatalok egy előzetesen kialakított séma alapján 3x5 méteres táblakép formájában megfestették Somogyi Győző Matyó Madonnáját. Kilenc egyforma részre bontották az előrerajzolt alkotást, majd jelképesen egységes egésszé állították össze a táblákat, és festették ki a Somogyi Győző által használt élénk színekkel.

A Somogyi Győző festő- és grafikusművész életmű-kiállításán látható több, mint hatszáz alkotás azt a sokrétegű, teljes és kerek világot mutatja be, melyben egyszerre van jelen a képzőművészet, a hagyományőrzés, az ökologikus gondolkodás, a paraszti gazdálkodás, a hit ereje és a közösségépítő, fenntartó értékek újrafogalmazása.

A kiállítás tematikája szintenként és termenként is elkülönül egymástól. Az V. emeleten az alkalmazott művészeti műfajok láthatóak, a VI. emeleten a grand art kapott helyet. Az egyes kiállítótermek alkotásainak bemutatása más-más útvonalon vezet el a művész üzenetéhez.

Az épület V. emeleti kiállítóterében alkalmazott grafikák, könyvillusztrációk mutatják be Somogyi Győzőnek a magyar történelemhez, a huszársághoz, a katonai hagyományőrzéshez kapcsolódó művészetét. Itt látható a Magyar királyok arcképcsarnoka is. A terem közepén kétfunkciós építmény kapott helyet, amelyen kívülről a művész által festett nyolcvan hadizászló látható, belső terében nyolc film részleteiből összeállított videoanyag tekinthető meg.

A VI. emelet keleti termében döntően a 70-es években készült fekete-fehér grafikák kerültek a falakra, a művek születésének korát, az értékválságot, a magyar történelem nemzetpusztító időszakait, a színtelen, profán világot jelképezve. Ezzel szemben a terem közepén áll „a válasz lehetősége”, a kápolna épülete – ikonosztázszerűen Az Árpád-ház szentjei sorozattal – mely az időtlen értéket, a színnel teli világot, a szakralitást mutatja fel.

A VI. emelet nyugati terme a művész festészetéről ad átfogó képet a kiállításon. Meghatározó eleme a Magyar Hősök arcképcsarnoka, mely megidézi a magyarság elmúlt másfélezer évének nemzetmegtartó nagyjait Attila királytól Maléter Pál ezredesig. Ezt övezi további másfélszáz jelentős mű a nyolcvanas évektől napjainkig. „Mindig az volt a törekvésem, hogy egy teljes magyar képi világot hagyjak az utódokra a huszárzsinóroktól a Balaton-felvidéki tájakon át a Magyarok Nagyasszonya különböző ábrázolásáig” – vallja a művész.

A magyar kulturális, művészeti élet számos nagyságát is felvonultató megnyitó ünnepségen Sík Dóra gordonkaművész teremtett zenéjével bensőséges hangulatot, majd Mendelényi Zoárdné Tünde, a Vigadó vezető kurátora köszöntötte a megjelenteket.

Tóth Norbert, a kiállítás kurátora, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója szerint Somogyi Győző szerzetesi alázattal és szorgalommal végzi alkotó munkáját immár fél évszázada, minden egyes festménye, grafikája egy-egy imádság. Műveivel létrehozza azt a csodát, melynek lehetőségét ugyan minden ember magában hordozza, de csak keveseknek adatik meg, hogy megteremtse a kapcsolatot föld és ég, a természet és a Teremtő között. Hogy megszülessen a szakrális alkotás, mely öröktől fogva a világ rendező elvét hordozza, teremteni képes, az életet serkenti, őrzi, és képes létrehozni a kultúrát. Felmutatja művészetét, a szelíd választ a kor kérdéseire, a közösség, a család összetartozását a globálisan feloldódó, elkülönülő egyénnel szemben, a hagyomány tiszteletét az állandó változtatni akarás kényszere ellen, a lokális értéket, a munka, a megtakarítás valóságát, a globális spekuláció és virtuális hitel helyett rendezett viszonyát a Teremtőhöz.

Ez a jámbor művész, miközben művészetével imádkozik, ha kell, mint az egykori szegény legény, felül a lovára, és egyedül megy szembe a „vármegyével”, a globális háttérhatalommal a falujáért, a vidékéért, a hazájáért, a nemzetéért, az igazságért. Somogyi Győző élete és művészete annak üzenetét hozza, hogy szabadok lehetünk, ha hittel és elszántsággal, összefogva megvívjuk harcunkat hagyományainkért, értékeinkért, együvé tartozásunkért. S ha fordul a világ, üzenete segíthet, hogy egy másik üzenet valóra váljék: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni”. A Kossuth-díjas festő művészete a néző elé egy teljes és kerek világot tár, amelynek minden műfaját és korszakát bemutatja ez a kiállítás. Keveseknek adatik meg, hogy összekösse a földet és az eget, létrehozza a szakrális alkotást – emelte ki Tóth Norbert, hozzátéve: Somogyi Győző ezt olyan korban teszi, „mikor a pusztítást is kultúrának nevezik”.

Fekete György, a MMA elnöke megnyitóbeszédében Somogyi Győző festményeit dalokhoz hasonlította, melyek lelkiismereti mértéket, érzelmeket, erőt és kíváncsiságot adnak hallgatójuknak. „Így még nem festette meg senki a természeti világ színes csodáit… a fények eddig így nem itattak át hegyeket, erdőket… így még nem karoltak egymásba kékek, sárgák, zöldek és lilák… így még nem vágtattak csatába izmos lovak… így még nem komolykodtak királyok és szentek… így még nem véreztek, de támadtak új életre felszegezett Krisztusok” – mondta.

Az életmű-kiállításon – mely október 4. és november 23. közt tekinthető meg a Pesti Vigadóban – megjelent Somogyi Győző életmű-katalógusa is.

Molnár György
művészetbarát, a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Somogyi Győző életmű-kiállítása a Pesti Vigadóban

64 kép