4113

Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára

Várostörténeti puzzle – 33. rész

Az 1860-as években Győrben letelepedett Szabó Samu lakatos iparoslegény több találmányt szabadalmaztatott. Ezek közül legismertebb és legelterjedtebb a Szabó Samu-féle tűzhely (1884) és az Unikum tűzhely (1894) volt, melyek saját alapítású gyárában készültek. Gyárvárosban a nevét továbbvivő tűzhelygyár az államosítás után szűnt meg.

Szabó Samu 1838-ban a Csongrád megyei Vásárhelyen (ma Hódmezővásárhely) született. Az országban vándorolva több lakatosműhelyben vállalt állást, hogy a mesterséget magas fokon megtanulhassa. 1859-1861 között Pesten Tisele József réz- és fémtermékgyárában, 1861 februárjától Győrött először Stellinger János lakatosmesternél, majd 1863 és 1866 között Stádel Károly műhelyében dolgozott. 28 évesen, 1866-ban önállósodott, és egyben családot alapított. Feleségül vette Szalay Máriát, akivel 44 évig tartó boldog házasságban élt. Ekkor alapította vállalkozását is, és váltotta ki iparengedélyét lakatos üzletre. Ebben az időszakban kezdett országosan elterjedni a városokban a takaréktűzhelyek használata, melyeket kisebb üzemek és műlakatosok egyedileg készítettek. Szabó Samu az egyre több munkással működő műhelyében a lakatosáruk mellett tűzhelyeket is készített, és termékeit fejlesztette, újításait szabadalmaztatta.

1874. augusztus 23. és 30. között a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 17. országos nagygyűlése alkalmából Győrött a Bencés Gimnáziumban nagyszabású kiállítást rendeztek. A kézműipar-tárgyak kategóriában Szabó Samu takaréktűzhelye aranyérmes lett. A kiállított mini takaréktűzhelyét Valéria főhercegnőnek ajánlotta fel.

Részlet az Emléklapok a győri kiállításról 1874-iki évben c. kötetből:

Győri Közlöny 1874. december 20.:

Reklámhirdetés az 1876. évi győri naptárból:

Szabó Samu 1878-ban termékeivel szerepelt a párizsi világkiállításon is. Erről a Győri Közlöny 1878. július 4-i száma adott hírt:

1880-ban megalapította a Szabó Samu és Társa Közkereseti Társaságot, azzal a céllal, hogy tőkéhez jutva tovább tudja gyárát fejleszteni. Társa először Sándori Nándor, majd Dobos János kereskedő és ifj. Pfannl Károlyné, később id. Pfannl Károly volt. Számítása nem vált be, ezért a társaságból 1882 áprilisában kilépett, és önállóan vezette tovább takaréktűzhelygyárát. A másik vállalkozás Szabó Samu és Társa Utóda néven nélküle egy évet sem bírt ki, gyakorlatilag a már meglévő árukészletet árusították ki, és 1883 januárjában a cég hivatalosan is megszűnt.

Győri Közlöny 1882. június 4.:

Szabó Samu lakatosmester 1881-ben már országos, sőt nemzetközi hírnevet vívott ki magának. Szabadalmaztatott zárait olcsón, jó minőségben tudta előállítani gyárában, ahol akkor már 65 munkást foglalkoztatott. Termékeit elsősorban a Monarchia országaiban értékesítette.

Szabó Samu gyárának leírása, Győri Közlöny 1881. április 17.:

A lakatos mesterséggel kapcsolatosan többféle szerkezetet talált ki. 1881-ben borászati kiállításon országos versenyen arany oklevelet és két ezüst forintot nyert a saját fejlesztésű fogaskerék áttételű „borsajtójáért”. Több találmányon dolgozott folyamatosan, mint például a távíróoszlopok vezetékeinek újfajta rögzítése, vagy 1888-ban a pánthajtó-gép fejlesztése.

Borsajtó-hirdetés, Győri Közlöny 1879. október 5.:

Borászati Lapok, 1881, 30. szám, október 30.:

Győri Közlöny 1881. október 9.:

Gyárának fő profilja az 1880-as évek elejétől a takaréktűzhely-gyártás lett. 1884. január 24-én szabadalmaztatott tűzhelyének előnye az eddig készítettekhez képest, hogy a láng szabályozását sütőajtóval mozgatható füsttolókával oldotta meg, és ezzel füstmentes konyhát biztosított. Találmánya jelentőségét jelzi, hogy a Pallas nagylexikon takaréktűzhely szócikkében Edvi Illés Aladár is írt Szabó Samuról: „A módosabb polgári családok konyhai szükségletének kielégítésére elegendő kétsütős tűzhely. Ezekről csak azt jegyezzük meg, hogy a füst útjának szabályozására rendszerint csak az asztaltűzhelyekben használunk füsttolókát vagy szellentyűt, ez akképpen van elrendezve, hogy nyitott állása esetén a füst közvetlenül a kéménybe áramlik, s csak a főzőlapot melegíti fel, zárt állása esetén pedig a főzőlap 2/3-ának felmelegítése után a sütők körül kanyarog, s végül a vízüst mellett felszállva a kürtőbe áramlik. A tűzhelyek kezelésében járatlan szakácsné még akkor is nyitva hagyja a szellentyűt, ha sütni akar, és szidja a lakatost, hogy a sütő hideg marad, noha ugyancsak megrakta a tűzfészket. Ezen a bajon Szabó Samu győri lakatosmester úgy segített, hogy a tűzhelyajtót a füsttolókával kapcsolta; ha a szakácsné sütni akar, a sütőajtót be kell csuknia, márpedig ekkor a füsttolóka is becsukódik, mert az ajtó pereme annak kiálló rúdjába ütközik, és azt betolja. Szegényebb családoknál rendszerint egysütős melles és asztaltűzhelyeket használnak, az előbbieket a lakatos tréfásan csikónak, az utóbbiakat kecskének nevezi. Urasági lakokban, vendéglőkben, kórházakban, szóval oly helyeken, ahol egyszerre sok embernek kell főzni, a tűzhelyeket három, négy, sőt még ennél is több sütővel szerelik fel.” A Szabó Samu-féle takaréktűzhely 1885-ben Ausztriában is elterjedt, ismert márkanévnek számított.

Az 1885. évi budapesti országos kiállításra készített tűzhelyét a Deák utcai raktárában lehetett megnézni, akárcsak a győri nagyszemináriumnak készített 4 és fél méter hosszú, másfél méter széles egyedi készítésű tűzhelyét. Természetesen az 1886-os győri iparkiállításon is szerepeltek tűzhelyei.

Győri Közlöny 1885. október 1.:

Győri Közlöny 1886. október 11.:

1893-ban megkapta a magyar koronaországai egyesített címerének használati jogát.

A legsikerültebb találmányát, az 50 százalékos fűtőanyag-megtakarítást eredményező, két füstnyílású Unikum tűzhelyét 1894-ben szabadalmaztatta.

Győri Közlöny 1894. május 13.:

Az 1890-es években Szabó Samu Győr ismert és elismert iparosa, a Győri Kereskedelmi és Iparkamara beltagja és a győri és győr-szabadhegyi református népiskolák iskolaszékének választott tagja volt.

Szabó Samu arcképe:

Az ezredik egyedi készítésű Szabó Samu-féle takaréktűzhely 1895-ben készült el. A Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára 1896-os kötete adott hírt arról, hogy „Szabó Samu 1001-ik szabad, önműködő hőzáróval ellátott elsőrendű takaréktűzhelyét Holdházy János püspök rendelte meg.”

Győri Közlöny 1895. június 2.:

Győri Hírlap 1909. szeptember 26.:

Unicum tűzhely az 1906-os győri naptár hirdetésében:

Szabó Samu takaréktűzhelygyárát a Magyarország és Külföld című lap bemutatta 1901 januárjában:

Szabó Samu 1908 decemberében Károly fiával megalapította a Szabó Samu és fia társaságot. A Magyarország vármegyéi és városai sorozatban 1909-ben megjelent Győr vármegye kötet a kályhagyárat 6 lóerős, 30 munkással rendelkező vállalatnak írta le, melyet „jelenlegi tulajdonosa 1866-ban alapított. E gyár Unikum takaréktűzhelyei általánosan ismeretesek.”

Szabó Samu lakatosmester, gyártulajdonos 1910. december 13-án, 72 éves korában halt meg.

A Győri Hírlap 1910. december 15-i számának gyászjelentése:

Megemlékezés Szabó Samuról a Győr Sz. Kir. Város Ipartestületének jelentése az 1910-ik évről című kötetből:

A halála utáni évben, 1911. május 13-án megalakult a Szabó Samu Szabadalmazott Takaréktűzhely és Lakatosárugyár Részvénytársaság 100 ezer korona alaptőkével, Hlatky-Schlichter Lajos elnökletével. A vállalkozás legnagyobb részvényese a részvények több, mint harmadát bíró Venninger Antal volt, de a cég hátterét a Győri Általános Takarékpénztár jelentette. Alapszabálya szerint a társaság célja a „takaréktűzhely, lakatosáru és rokon iparágak körébe vágó gyárak és műhelyek megszerzése, felállítása, és üzemben tartása, továbbá ezen iparágak körébe tartozó áruk előállítása, beszerzése és árusítása. Főképpen tárgya a vállalatnak a ’Szabó Samu és fia’ győri takaréktűzhely és lakatosáru gyárának megszerzése és ennek üzemben tartása”.

A Szabó Samu Rt. alakuló közgyűlésére szóló meghívó, Győri Hírlap 1911. május 5.:

Az 1911-ben megjelent Kurucz József: A Győri Ipartestület és a régi győri ipartársulatok története című kötetben megjelent hirdetés:

1911. június 1-jével sikerült az Rt.-nek megvennie Szabó Samu özvegyétől 49.033 koronáért a gyár berendezését, az összes szabadalmat és a vevőinek névsorát. Ezenkívül megszerezte a „Szabó Samu és fia” cégnév kizárólagos használati jogát korlátlan időre, valamint kibérelte az eddigi lakás- és gyárépületeket (Hosszú utca 21/a.). A vállalkozás már az első évben nyereséges lett. Két háborús év kivételével folyamatosan szép eredményt realizált a gyár, és az Rt. Ugyanott, a Hosszú utca 11. szám alatt dolgozott tovább Szabó Samu egyik fia, Szabó Károly is lakatosként és tűzhelykészítőként.

Szabó Samu fiának reklámhirdetése, Győri Hírlap 1911. július 2.:

1914-ben a Szabó Samu Rt. hirdetésekben hívta fel a figyelmet arra, hogy egyedüli gyártói az UNIKUM takaréktűzhelynek, a megrendelésnél a leendő vásárlók pedig figyeljenek a pontos címre. Széleskörű reklámkampányt indítottak a helyi sajtóban a gyár termékeinek megismertetésére.

A Győri Hírlap 1914. február 22-én megjelent hirdetése:

Az 1915-ös győri címtárban megjelent reklámhirdetés, cégadatok:

Hlatky-Schlichter Károly 1917-ben lemondott az Rt. igazgatói posztjáról, és Venninger (Wenninger) Antal vette át helyét. A gyár egyre több nyereséget termelt. 1920-ban megjelent Török Pál Győri kalauza, mely szerint ekkor 80-90 munkást foglalkoztattak a gyárban. Az alaptőke 100 ezer koronáról 500 ezer koronára való felemeléséről 1920. november 5-én rendkívüli közgyűlésen döntöttek, és elkezdtek alapot képezni egy új gyár építésére.

A cég adatait, az alaptőke felemelését az 1922-23-as Magyar Pénzügyi Compass évkönyv is ismertette:

1923. október 2-án rendkívüli közgyűlésen döntöttek az 500 ezer koronás alaptőke 10 millió koronára való felemeléséről. Ezt másfél hónap múlva, november 24-én az újabb rendkívüli közgyűlésen ennek tízszeresére, 100 millió koronára növelték. A közgyűlésről készült jegyzőkönyv szerint „A gyári helyiségeink bérletének bírói megszüntetése következtében az új gyárunk felépítése vált szükségessé. Evégből szoros kapcsolatba léptünk a Győri Ingatlanforgalmi és Építőipari Részvénytársasággal, aki vállalatunknál érdekeltséget vállalt és segítségünkre kíván lenni az új gyártelepünk telepítése körül.”

A cég adatai az 1923-24-es Magyar Pénzügyi Compass évkönyvből:

1924 augusztusában elkészült a Szabó Samu és fia győri takaréktűzhely és lakatosáru gyár Rt. új gyárépülete Gyárvárosban, az Ágyúgyári út 5. (ma Kandó út 5.) szám alatt.

1933-as győri térkép részlete a Szabó Samu és fia győri takaréktűzhely és lakatosáru gyárral:

Tudósítás a Szabó Samu-féle új tűzhelygyár megnyitásáról, Győri Hírlap 1924. szeptember 28.:

1925 januárjában a Rába Kályhagyár Székely és Társa győri cég tulajdonosa beleegyezett, hogy a „Rába kályhagyár” nevet a Szabó Samu Részvénytársaság használhassa. 1925. április 21-én a Szabó Samu Takaréktűzhely, Lakatosáru és Rába Kályhagyár nevet vette fel, a vezetőségi tagok közé a Székely-család tagjai bekerültek, és részvénytulajdonosok lettek.

Hivatalos tudósítás a névváltozásról a Központi Értesítőben (1925. 24. szám, június 11.):

Az 1920-as évek második felében egyre több nyereséget hozott a tűzhelykészítés, a gyár létszáma az 1929-30-as évben elérte a 70 főt.

A Dunántúli Iparos és Kereskedőben 1927. december 27-én megjelent hirdetés:

Kerekes Sámuel (szerk.): Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr törv. hat. jogu, sz. kir. város részletes ismertetője és monográfiája az 1929-1930. évekre című kötetből:

Győri Hírlap 1930. augusztus 20.:

A Győri Szemle 1931. évi füzetében megjelent reklám:

Az 1930-as évek első harmadában a gyár egyre nehezebb helyzetbe került. Hoffmann Adolf Győr gyáripari vonatkozásai című, az 1934-es Győri Szemlében közölt tanulmánya szerint: „... a belső fogyasztó terület megcsonkítása és az ezzel együtt járó fogyasztóképesség lecsökkenése okozta két, igen szép fejlődésnek indult vállalatunk, a Brenner-féle kályhacsőgyár és a Szabó Samu-féle kályhagyár nehéz helyzetét, mert mindegyik csak óriási küzdelmek árán tudja üzemét fenntartani.”

A gyár mérlege (vesztesége), Győri Hírlap 1935. április 18.:

Szabó Samu unokája, Tolnay Imre lakatos és mérlegkészítő mester 1941-ben megvette a nádorvárosi (Hosszú utca 21. szám alatti) volt Szabó Samu gyárat, és itt rendezte be műhelyét, amelyet 1949-ben államosítottak.

1947-ben még működött a gyárvárosi Szabó Samu tűzhelygyár, ezt bizonyítja az alábbi hirdetés:

Államosítás után a Győri Gépipari Rt.-ből alakult Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat (Mezőgép) került helyére, jelenleg REKARD Produkt Ipari és Kereskedelmi Kft. található itt, a volt Szabó Samu Lakatosárugyár helyének egy részén pedig a Pannon Baromfifeldolgozó Kft. működött.

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményében található cím- és adattárak, napilapok.
Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.
Török Pál: Győri kalauz. Győr: Győri Hírlap, 1920.
Sabján Tibor: A takaréktűzhely. Budapest: Terc Kft., 2002. (Népi kultúra)
A MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára cégbírósági iratai.

A képek forrása:
A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteménye, kivéve a 13. számú képet, mely Nagy István tulajdona.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített

2015.10.15