3099

Magyar tudósok az északi sarkkörön túl

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 10. rész

Az 1769. június 3-áról 4-ére virradó éjszakán két magyar tudós jezsuita szerzetesnek, Hell Miksának és Sajnovics Jánosnak a mai Norvégiához tartozó, az északi sarkkörön túl fekvő Vardø-szigeten sikerült megfigyelniük a Vénusz bolygó elhaladását a Nap előtt. Ki volt Hell Miksa és Sajnovics János? Mi volt az az expedíció, amelyen hazájuktól oly távol vettek részt? Milyen kötetekben számoltak be az expedíció tudományos eredményeiről?

Bevezetés

Az előkelő családból származó Hell Miksa 1720. május 15-én született a Selmecbányához tartozó bányásztelepen, Szélaknán. Alap- és középfokú tanulmányait követően 18 éves korában Zsolnán lépett be a jezsuita rendbe. Három tanulóévét is ebben a városban töltötte. 1740-től, bécsi egyetemi tanulmányai idején teológiai és tudományos stúdiumokat egyaránt elvégzett. Itt ismerkedett meg az asztronómiával, a bécsi jezsuiták obszervatóriumában pedig a csillagászattal. Az egyetem elvégzése után Lőcsére került tanárnak, 1748-tól pedig újra Bécsben tanult. 1751-ben szentelték pappá. 1752 és 1755 között Kolozsvárott működött, ahol az oktatás mellett többek között csillagászati megfigyeléseket is végzett.

A bécsi egyetem új csillagvizsgálóját 1755-ben adták át, ennek élére császári csillagászként Hell Miksát nevezték ki, ezt a tisztséget haláláig viselte. Szerkesztője volt a bécsi egyetem csillagászati évkönyvének, amelyben „a csillagászok napi munkájához szükséges táblázatok mellett” latin nyelvű tanulmányokat, beszámolókat jelentettek meg, például Hell tudományos cikkei is ebben a sorozatban láttak napvilágot. Ezekkel az írásaival Hell egyrészt jelentős tekintélyt vívott ki saját maga számára, másrészt Európában is ismertté vált.

A 18. század folyamán a csillagászati kutatások legfontosabb feladatának az égitestek pályaszámítását tartották. Ebben a században egyre inkább az került előtérbe, hogy a különböző csillagászati megfigyeléseket hogyan lehet a gyakorlatban is alkalmazni: különösen a térképészet, a földmérés és a tengeri navigáció korszerű módszerei alapultak ezeken a csillagászati méréseken.

Az európai tudósok számításai alapján 1769. június 3-ára várták a Vénusz bolygónak a Nap koronája előtt való átvonulását. Hell Miksa korában különösen fontos jelenség volt ez, mivel a Vénusz bolygó megfigyelésével tudták megállapítani a Nap parallaxisát, ennek alapján pedig pontosan kiszámíthatták a Nap és a Föld közötti távolságot. Hell Miksa 1761-ben sikeresen észlelte a Vénusz elhaladását a Nap előtt, és azok közé tartozott, akik pontosan számították ki a Vénusz-átvonulás adatait.

Ennek a jelenségnek a megfigyelésére az északi sarkkörön túl fekvő, az akkor a Dán Királyság fennhatósága alá tartozó, Vardø-sziget volt a legalkalmasabb. VII. Keresztély, a tudományok iránt is érdeklődő dán és norvég király ismerhette Hell Miksa tudományos közleményeit, ezek alapján hívták meg őt a megfigyelésre és az expedíció vezetésére.

Az utazás előtt

Hell Miksa egyetlen feltételt szabott a felkérés elfogadásának: mind rendi, mind világi elöljáróinak is pártfogolnia kell ezt a vállalkozást. Miután mindkét oldalról megkapta a támogatást, hajlandó volt vállalni az utazást és a rá váró feladatokat, ezért tárgyalások indultak a bécsi és a koppenhágai követségek között az utazás időpontjáról és részleteiről. A teljes expedíció költségeit a dán királyi kamara állta.

Hell Miksa javasolta az expedícióba Sajnovics Jánost, aki a „kor egyik legjobb képességű magyarországi csillagásza” volt. Sajnovics korábban megfigyeléseket is végzett, de igazi erőssége az „elméleti számítások végrehajtása volt”. Sajnovics János 1733. május 12-én született a Fejér megyei Tordason nagy vagyonú földbirtokos család gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a győri és a budai jezsuita gimnáziumban végezte, már 15 évesen belépett a jezsuita rendbe. 1762-től Bécsben folytatott egyetemi tanulmányokat, matematikát és csillagászati ismereteket is tanult. 1758 és 1760 között Hell Miksa asszisztense volt a bécsi obszervatóriumban, később, 1766-tól a nagyszombati csillagvizsgálóban segédfelügyelő. Budán hunyt el 1785. március 4-én. A házigazdák részéről Jens Finne Borchgrevink vett részt az expedícióban.

Az utazásról

Hell Miksa és társai 1768. április 28-án hajóval indultak el a Vardø-szigetre, június 11-én értek Koppenhágába, ahonnan július 9-én utaztak tovább Trondheimbe. Ezt a települést augusztus 22-én hagyták el, végül szeptember 11-én érkeztek meg hajón Vardø szigetére.

Az expedíció tudományos megfigyelései

A Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt 1769. június 3-áról 4-ére virradó éjszaka sikerült Helléknek megfigyelniük. Az ekkor összegyűjtött adatok, valamint további öt helyen végzett észlelések segítségével Hell pontosan kiszámította a Nap parallaxis szögét. A mai adattól csak két tizeddel eltérő értéket kapott. Szerencséjük is volt, mivel a borús, felhős időjárás ellenére a Nap „közvetlenül a jelenség megkezdése előtt bukkant ki a felhőkből, s hét perccel a Vénusz átvonulása után már ismét felhők borították”.

Vardø-n további tudományos tevékenységeket is folytattak Hellék az expedíció során:
- Rendszeresen végeztek „földrajzi helymeghatározásokat, a hegyvidéken pedig barométeres magasságméréseket”.
- Különböző térképeket készítettek, valamint feltérképezték egyrészt a sziget, másrészt a közeli szárazföld partvonalát.
- Földmágnesességi vizsgálataik során figyelték a mágneses iránytű elhajlását, tanulmányozták a mágnesesség és az északi fény összefüggéseit.
- Foglalkoztak „az apály-dagálynak, a levegő elektromosságának, a Föld horpadt alakjának problémáival” is.
- Meteorológiai megfigyeléseik során különböző légkörtani észleléseket és méréseket végeztek. Fontos megemlíteni, hogy Hellék voltak az elsők, akik „hosszabb időre terjedő meteorológiai vizsgálatokat folytattak a sarkkörön túli területen”.
- Oceanográfiai, állat- és növénytani megfigyeléseik során megismerkedtek a vidék élővilágával, többek között új kagyló- és csigafajtákat is felfedeztek.
- Magyar szempontból pedig különösen fontosak az expedíció során végzett néprajzi megfigyeléseik és nyelvészeti kutatásaik. Hell Miksa csillagászati tevékenysége mellett érdeklődött a magyarok őstörténete iránt is. Útjuk során az ő javaslatára kezdtek el foglalkozni a lappok életével, történetük, szokásaik, nyelvük tanulmányozásával. Hell ötletét azonban Sajnovics vitte végig: összehasonlította a magyar és a lapp nyelvet. Nehézséget jelentett azonban, hogy nem állt rendelkezésre lapp-magyar szótár, ennek ellenére azonban Sajnovics a latin nyelvben való jártassága és matematikai logikája révén sikerrel bizonyította a két nyelv közti nyelvrokonságot. Sajnovics útjuk második felében már csak ezzel a munkával foglalkozott. Ennek megfelelően Sajnovics nevéhez fűződik „a magyar és a lapp nyelv összehasonlításának megvalósítása, a vizsgálat módszereinek kidolgozása és az összehasonlító szókészlet gyűjtése” is.

Az expedíciót követően

A Vardø-szigeten lefolytatott megfigyelésekről és az expedíció eredményeiről Hell Miksa először a koppenhágai akadémián tartott előadást, amely nagy feltűnést keltett. Az expedíciót követően 1770-ben Hell Miksát a Vardø-szigeten elért tudományos eredményekért, Sajnovics Jánost pedig a lapp nyelv vizsgálata során szerzett érdemeiért a Dán Királyi Akadémia tagjává választották. Később Hell Miksát érdemei miatt számos tudományos testület is felvette tagjai közé, valamint megbízták a bécsi tudományos akadémia megszervezésével is.

Az expedíciót követően mindketten Magyarországon és külföldön egyaránt nagy visszhangot keltő könyvet írtak az utazás során elért tudományos eredményeikről. A korban a tudomány nyelve a latin volt, így mindketten latin nyelven jelentették meg írásukat. Hell Miksa könyve Koppenhágában jelent meg 1770-ben Observatio transitus Veneris ante discum Solis die 3. Junii Anno 1769. Wardoehusii (A Vénusz bolygó Nap előtti elhaladásának megfigyelése Vardø-n 1769. június harmadikán) címmel, amelyet természetesen VII. Keresztély királynak ajánlott. A kötet elején a szerző rövid összefoglalást ad az expedícióra való felkérésről és az útról, ezt követően 12 pontban összefoglalja az expedíció legfontosabb tudományos eredményeit. Majd felsorolja az észlelés előtti eseményeket, például hogyan készült el az obszervatórium. A két legfontosabb fejezetben pedig leírja „az optikai kontaktusok észlelésének módját a Vénusz átvonulásakor a Nap korongja előtt”, valamint magát a Vénusz bolygó átvonulását.

Az expedíciót követő megállapításai miatt számos támadás érte Hell Miksát, amelyekkel szemben meg kellett védenie magát. Megkérdőjelezték csillagászati észleléseinek és számításainak pontosságát és megbízhatóságát is. Ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy mérései pontosak, mindezt sikeresen igazolta is, sőt egy amerikai tudós, Simon Newscomb is kiállt mellette. Ezután a vádlók visszavonták kritikáikat.

Sajnovics János az expedíciót követően rendezte kéziratos jegyzeteit, könyvtárakban kutakodott, és kiegészítette ismereteit, majd „a dán tudós társaság előtt három felolvasóülésen számolt be lapp-magyar nyelvészeti kutatásairól”. Sajnovics János tudományos eredményeit összefoglaló könyvét Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (Bizonyítás. A magyar és a lapp nyelv azonos) címmel adták ki először 1770-ben Koppenhágában, de még ugyanebben az évben Nagyszombatban is megjelent a mű.

Sajnovics logikusan felépített, átgondolt tudományos munkát írt, amely 12 fejezetre oszlik. Az 1-3. fejezetekben a szerző bemutatja, hogy „mi okozza a nyelvek kapcsolatait, eltéréseit, és azok miben nyilvánulnak meg”. A 4-7. fejezetekben Sajnovics betekintést nyújt „a lapp és a magyar nyelv hasonlításának módszertani problémáiba”. A 8. fejezetben áttekintést ad „a magyar-lapp nyelvrokonság bizonyítékairól”, valamint ismerteti „a magyar és a lapp nyelv közösnek vélt szavait”. A 9-11. fejezetekben a „lapp és a magyar nyelv szerkezetét hasonlítja össze”.

Sajnovics „igazi tudós volt, és a Demonstratio mindenben megfelel egy tudományos közlemény ismérveinek: adatai megbízhatóak, ellenőrizhetőek, a szerző gondolatmenete, következtetéseinek kialakulása a műben nyomon követhető”. Jelentősége, hogy ez volt az első kísérlet „a finnugor-magyar nyelvhasonlításra a szókészletbeli és nyelvtani egyezések alapján”.

Sajnovics művével külföldön nagy visszhangot keltett. A Dán Királyi Akadémia tagsága mellett svéd, finn, stb. szaktekintélyek ismertetést, vagy külön tanulmányt írtak a műről. A Demonstratio… megjelenésekor Magyarországon még kevés olyan tudós akadt, aki felismerhette volna Sajnovics írásának igazi jelentőségét. A megjelenés után pár évvel kezdtek el ellenségesen fellépni megállapításai ellen olyan jelentős személyiségek, mint Barcsay Ábrahám, Orczy Lőrinc, Bessenyei György, később Kazinczy Ferenc és Virág Benedek. Mellette álltak ki Dugonics András, Sándor István, Verseghy Ferenc és Révai Miklós. A 19. század folyamán meghonosodott a finnugor nyelvrokonság eszméje a nyelvtudományban is, ettől kezdve Sajnovics János eredményei alapján elfoglalhatta az őt megillető helyet a magyar tudományos életben.

Befejezés

Hell Miksa és Sajnovics János tudományos munkásságának csúcspontja a vardø-i expedíció volt. Hell Miksa a csillagászat és a geodézia területén alkotott jelentőset. A modern csillagászat „első magyar származású művelőjeként az egész Habsburg Birodalomban elsőnek számított abban is, hogy már nem csak átvette, de továbbfejlesztette, és önálló eredményekkel gyarapította a csillagászat és a geodézia tudományát”. Sajnovics János pedig elsősorban a nyelvtudomány nagyjai közé írta be örökre a nevét az összehasonlító nyelvtudományban és a finnugor nyelvészetben elért eredményei révén. Kettejük közös sikere volt a vardø-i expedíció számos tudományos eredménye, amely több tudományterületen is új ismeretekkel bővítette az addigi tudást. Hell teljesítményéhez nagyban hozzájárult Sajnovics csendes, szerény személyisége és tevékeny munkája, Hell pedig ösztönözte, inspirálta és támogatta Sajnovicsot kutató munkája során.

Ősze Mária

Források:
Bartha Lajos: Hell Miksa és Sajnovics János : két barokk tudós portréja. In: Hadobás Sándor: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája. Elérhetőség: http://mek.oszk.hu/06200/06237/06237.pdf
Pinzger Ferenc: Hell Miksa. In: A csillagászat magyarországi történetéből : a klasszikus századok asztronómusai; A Magyar Művelődéstörténeti Lexikon vonatkozó szócikkei; Horányi Gábor-Pivárcsi István: Magyar világjárók kalandjai p. 60-63. Hell Miksa és Sajnovics János;
A finnugor nyelvrokonság kutatástörténete, a magyarság eredettudatának kialakulása, változásai, és a finnugor nyelvrokonság elméletének hazai fogadtatása 4. Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel – a Demonstratio és az Affinitas. Elérhetőség: http://finnugor.elte.hu/?q=urkuttort/4
Éder Zoltán: Sajnovics és Demonstratiója új megvilágításban. Elérhetőség: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/tul-dunatajon-elzo/ch03s02.html

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.
A 3. és 4. képek könyvek címlapjai és oldalai, amelyek a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér muzeális gyűjteményének állományából származnak.

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül
- 3. rész: A magyarok krónikája 1488-ból
- 4. rész: Titkos nyomdahelyű könyvek
- 5. rész: Nemzetkarakterológia a 19. század közepéről
- 6. rész: Orvosbotanikai könyvek a 18. század utolsó negyedéből
- 7. rész: A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére
- 8. rész: Az egészségről közérthetően a 18. század végén
- 9. rész: Az egészségről közérthetően - prózában és versben - a 19. század elején

2015.10.13