4907

A győri Tungsram Gépgyár

Várostörténeti puzzle – 22. rész

Sorozatunk előző részeiben Győr legrégebbi gépgyárával, a Stádel-féle gyárral, majd a belőle kialakult Kisalföldi Gépgyárral foglalkoztunk. Ennek jogutódja lett az EIVRT Kisalföldi Gépgyára, majd a Tungsram győri gépgyára. Jelen írásunkban folytatjuk a történeti áttekintést.

Az 1973. június 27-i ülésen bejelentették, hogy a Kisalföldi Gépgyár az Egyesült Izzó keretén belül működik tovább. Ennek következtében megszűnt az EBGV (Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat). A bejelentés hatására a dolgozók megnyugodhattak, mivel a rémhírek ellenére nem zárták be a gyárat. Az új elnevezés Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (EIVRT) Kisalföldi Gépgyára lett.

A váltással részben megváltozott a gyár profilja is: az élelmiszeripari gépeket még gyártották ugyan, de már szükség volt vákuumtechnikai gépek és berendezések gyártására is.

Mosógép Győrből, a gyár termékkatalógusából (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

Képcsőbúramosó-gép (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

Fénycsőszállító (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

Az átállás nem volt könnyű, az Egyesült Izzó ekkorra már nagyvállalatként 19 üzemmel rendelkezett. A kezdeti sikerek eredményeképp 1973 év végén elnyerte a gyár az „élüzem” címet, amit eddig még sosem sikerült elérnie. Ennek a címnek azonban később már nem tudott megfelelni, mivel társgyárából, a budapesti Vákuumtechnikai Gépgyárból nem érkeztek időben a tervdokumentációk, az anyagok és az öntvények, végül a gyárnak nagy veszteségeket kellett elkönyvelnie.

Emellett a húsipari gépekre továbbra is volt igény és kereslet, a Szegedi Szalámigyárat is sikerült felszerelni a megrendelt gépekkel. Hiába volt azonban az élelmiszeripari gépgyártás sikeres Győrben, a gyárvezetés a vákuumtechnikai gépeket erőltette, és megkövetelte az ezen gépekkel kapcsolatos tervek teljesítését. Egy ilyen kéréssel kapcsolatosan súlyos szabálytalanságokra derült fény, 1975. augusztus 31-ével felmentették Turnhauser Jenőt az igazgatói posztból, helyére Fogarasi Károly került. Ekkor 721 fő dolgozott a Kisalföldi Gépgyárban.

Nagyszerelde az 1980-as években egy orosz nyelvű termékkatalógusból (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

Az 1980-as évek elején az Egyesült Izzó győri gyárának legfőbb feladataként a gépek és berendezések exportra való szállítását tűzték ki, de emellett belföldi rendeléseket is kielégített. Fontos szerepe volt még a magyarországi Izzós-gyárak gépparkjainak felújításában is. Exporttevékenységét a KGST piacokon kívül Nyugat-Európában és a Közel-Keleten, Irakban, Iránban is bővítette.

1982-ben bevezették az ötnapos munkahetet is, feltételül szabták, hogy tartják a termelési terveket. Az 1983-as év a Kisalföldi Gépgyár fennállásának 175. évi jubileumi ünnepségeivel telt el úgy, hogy közben gazdasági- és termelési problémák nehezítették a napi munkát. Az akkori nemzetközi pangó piacon nehezebb volt vevőt találni, mint gyártót. Az időközben beérkező két nagyobb rendelés (Irán, USA) azonban olyan exportnövekedést eredményezett, hogy az 1983-as évet sikerült nyereséggel zárniuk.

1984 januárjától a gyár ismét új elnevezést kapott: Tungsram Rt. Gépgyára Győr, mivel az Egyesült Izzó felvette az 1909-ben bejegyzett márkanevet.

A győri gépgyár bejárata 1985-ben (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

A gyár alaprajza (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

A gépgyár termékei ekkor már világszínvonalúnak számítottak. A kornak megfelelően számítógépet is használtak a gyárban, Commodore 64-et, amely a termelésirányítást segítette. Az év végén Fogarasi Károlyt Mennyei Sándor váltotta az igazgatói poszton, előbbi a budapesti Vákuumtechnikai Gépgyár (VTG) igazgatója lett.

1985-höz fűződik annak az RT-022 típusú tengelyesztergáló-gépsornak a megtervezése és elkészítése, amely a maga 22.5 méterével és többfunkciós működtetésével mint gyártmány, egyedülállónak számított Magyarországon. 1985-ben a gyár eredményes munkájáért elnyerte a „Kiváló zászlós gyár” címet és az aktív kulturális életnek köszönhetően a „Legjobb termelési-művelődési alkotó közösség” kitüntetést.

A „Kiváló zászlós gyár” zászlói egy gyártörténeti kiállításon 1985-ből (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

1987-ben egy számítógép által vezérelt beléptető rendszert szereltek fel a gyárban. Hogy haladjanak a korral, számítógépeket vásároltak, és a dolgozók tanfolyamokon sajátíthatták el az ehhez szükséges ismereteket.

A győri gépgyár terméke a BNV-n (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

Mivel az anyavállalat, a Tungsram Rt. 1989-ben áttért a kétdivíziós felállásra – a gép és elektronika-, illetve a fényforrás- és alkatrész ágazat különvált – ezt a gépgyárban működtetésében is követni kellett. Korszerűsítésre, összevonásokra volt szükség.

Részlet a szereldéből (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

1989-ben az amerikai General Electric hatásköre alá került a Tungsram Rt., ez a győri gyárban is változásokat hozott. Felmérték a gyár vagyoni, szerkezeti helyzetét, átfogó leltározást végeztek. Az eddigi orosz, német szaknyelvet felváltotta az angol, a GE irányultsága miatt a piacok is változtak. Ekkor a dolgozói létszám 512 fő volt.

A gyári lap fejléce 1993-ból (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

A továbbiakban a fő hangsúly a modernizációra helyeződött, amihez gépesítésre is szükség volt. A dolgozók létszámcsökkentéstől tartottak, aggodalmat keltett ugyanis, hogy a GE a lámpagyártást és a lámpaértékesítést szorgalmazta, a vákuumtechnikai gépgyártás nem tartozott a profiljai közé.

Nagyszereldei életkép (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

1990-től a győri gyárnak is be kellett illeszkednie a GE által diktált piac- és profilirányú termelési rendbe. Az eddigi biztos kelet-európai, KGST-piac bizonytalanná vált. Mivel a győri gyár főleg szocialista táborba gyártott ezidáig, a keleti megrendelők elvesztése érzékenyen érintette a termelést. A normákat szükséges volt tartani, a dolgozói létszám egyre csökkent, emiatt bérmunkásokat is alkalmaztak.

Az 1990-es évben került sor az NC-csarnok megépítésére, ahol tizenegy, világviszonylatban is modern számítógép vezérlésű forgácsológép került beüzemelésre. Nemegyszer az itt tevékenykedő szakembereknek sikerült csak a bonyolult lámpagyártó gépek kiemelt fontosságú alkatrészeinek gyártását kikísérletezni.

A gépgyár által a világ minden részére gyártott modern lámpagyártó gépsorok hozzájárultak a konkurens cégek megerősödéséhez, ami nem volt népszerű a GE számára, de ez a probléma már a Tungsram Rt. idejében is felmerült. Mindez tovább erősítette a győriekben a félelmet, hogy gyárukra előbb-utóbb nem lesz szükség. A GE célja, hogy csak saját gyárai részére gyártsanak alkatrészeket. Ennek keretében készült el a nagykanizsai Fényforrásgyár számára a 2600 db/órás lámpagyártó gépsor.

A világban történt változások több eddigi exportőr ország kifizetési lehetőségeit is megváltoztatták, ezért történhetett az, hogy több megrendelt és legyártott nagy értékű gép állt becsomagolva a gyár udvarán szállításra készen, mindhiába.

A gyár kapuja a Tungsram és a GE logójával együtt:

Az 1990-es, és 2000-es évek eseményei dióhéjban:

- 1993-ban a gyár teljesen a GE tulajdonba került, a többi egykori Tungsramos gyárral együtt.

- 1998-ban egy sikeres évzáró alkalmával ünnepelték a győri gépgyár 25 éves tagságát a Tungsram családban.

- 2006-ban vízsugaras vágóüzemet alakítottak ki.

- 2007-ben nagy értékű beruházás történt, mellyel hatalmas forgácsoló kapacitást telepítettek új gépek vásárlásával, így a cél az lett, hogy a győri telephely az általános és bővebb értelemben vett gépgyártásról konkrétan a gépi forgácsolásra álljon át, kiszolgálva ezzel a budapesti és egyéb magyarországi telephelyeket, gyárakat, valamint külső bérmunkákat vállaljon.

- 2008 augusztusában ünnepelte a gyár a fennállásának 200 éves évfordulóját, a nagyvonalú családi napon azonban már sokan sejtették – ez a rendezvény a hattyúdal.

- 2008 őszén a GE ultimátuma szerint vagy minden gyárából több száz embert bocsátanak el, vagy egy gyárukat bezárják. Ez utóbbi mellett maradva a győri gépgyárra esett a választás, ami ellen 2008. november 22-én mintegy háromszáz ember tüntetett.

- A tiltakozások ellenére 2009 tavaszán leállt a termelés, bezárt Győr több, mint 200 éves, legnagyobb múltra visszatekintő gyára.

Lengyel Adrienn

 

Forrás:
Veszprémi György : EIVRT Kisalföldi Gépgyár története. 1808-1983. Győr, EIVRT Kisalföldi Gépgyár, 1983.
Veszprémi György: Tungsram Részvénytársaság Gépgyára - Győr, 1981-1985. Gépirat. Győr, 1986.
Veszprémi György: Tungsram Rt. Gépgyára . Győr: 1984. év,  Gépirat. Győr, 1985.
Veszprémi György: Tungsram Részvénytársaság Gépgyára. Győr, 1987. Év. Gépirat. Győr,1989.
Veszprémi György: Tungsram Részvénytársaság Gépgyára - Győr története, 1988. Év. Gépirat. Győr, 1990.
A nem jelölt képek forrása a cikk írója.


A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:

- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár

2015.07.30
97