Kettejük eszme- illetve gondolatcseréjét Harcsás Judit újságíró vezette. Miképpen talált egymásra a toll és az anyag mestere? Gősi Valit és Zsolnai Tímeát szeretett fiaik halála vezette egymás utcájába: míg a költőnő kétezerben vesztette el fiúgyermekét, a képzőművésznő kétezer-tizenháromban.

Zsolnai Tímea keramikus pályára készült, közben azonban kénytelen volt szembesülni a balsorssal, amely betegség képében tört rá, pályamódosításra késztetvén őt. Mivel a művészetnek nem akart hátat fordítani, művészetterapeuta képzettséget szerzett, s embertársai segítési szándékával felkeresett egy kórházat, hogy a művészet segítségével legyen képes befolyásolni az emberi pszichét, s általa gyógyírt, a javulás lehetőségét kínálva a patologikus elváltozásoknak. Az egészségügyi intézmény azonban „nem tudott mit kezdeni” a szándékával, ezért más utat választott.

Gősi Vali tragédiájával megismerkedve találkozót beszéltek meg, és a Győri Könyvszalonon ismerkedtek meg személyesen. A művészet sokrétű funkcióval bír, a sajátos eszközökkel folytatott „kibeszélés” sikeresen járul hozzá az eredményes gyászmunkához, Gősi Vali verseskötetének címének szellemében Halkuló hiány jelzi a jótékony hatást.

A közös sors, a fájdalmas emlékek, a művészet voltak azok a kapcsok, melyek révén a szellemi-művészi együttműködés életre szóló, mély barátsággá fejlődött. A különleges technikával készült műalkotások szemléletesen kapcsolódnak össze a költőnő verseivel. A képzőművészeti remekek a lenyűgöző vizuális élményeken túl elmélyedésre, töprengésre késztetik a kiállítás felkeresőit. Mellettük a verseket olvasva a lét-nem lét szülte gondolatok törnek a felszínre. Az alkotók produktumaikkal a különböző dimenziók közti „átjárást” teszik lehetővé.

Maguk vallanak arról, hogy eltávozott szeretteik lélekben velük vannak, egy térben egzisztálnak, bár a fizikai kontaktus lehetősége kizárt, hiszen egyik fél az Életben, másik a Túlparton van. A művészeti tevékenység így lehetőséget teremtett bánatuk kifejezésére s a lassú lelki gyógyulásra, újra fel tudták fedezni az élet apró-cseprő és nagyobb örömeit, a szépet.

Alkotói együttműködésük nem maradt meg a magánszféra keretei között. Terápiás feladatokat látnak el, gyászoló közösségek számára szolgálnak a depresszió labirintusából Ariadné fonalaként kivezető tevékenységükkel. Munkásságuk számos magyar városban, sőt külföldön is helyet, szerepet kapott.

Minden műalkotás egyedi, megismételhetetlen. Mi bennük mégis a közös? Valamennyi az emberért, az emberről szól, dicsér, buzdít, jobbító szándékkal kritizál, gyakran kérlelhetetlenül ostoroz, és még sorolhatnám. A kimondott szó, a vásznat festő ecset, a kőből műemléket, szobrot formáló kéz által kifejtett hatás a lelket célozza, gondolatokat ébreszt, érzelmeket vált ki. Ezért alkalmas lelki békénk helyreállítására is.

Az est közreműködői között feltétlenül ki kell emelni Horváth Szilvia tihanyi költőt és festőt, aki Gősi Vali verseiből olvasott fel nagy művészi átélő erővel. A Teremtő csend kiállítás április 30-ig tekinthető meg hétköznapokon 10 és 16 óra között.

Csiszár Antal
Fotók: Benyik András, Bárány Zsolt
Burián György (53-87. kép)

Fotógaléria: Teremtő csend - Zsolnai Tímea és Gősi Vali kiállítása

87 kép