„A dal madárrá avat..." – Dalok kísérnek életemben, kedves, vigasztaló, örömhozó társaimmá szegődtek. A dalok mesterei oktattak, tanítottak a zene szépségére. Sok helyütt gyűjthettem a dalokat, csodás ajándékokat, amelyekkel gyermekeimet altattam, szeretteimtől búcsúztam. Ma is ott vannak előadásaimon, köszöntéseimben, írásaimban, hétköznapjaimban, bánatomban, örömömben, és velem maradnak mindörökké!”

Mit él át éneklés közben?

Úgy gondolom, hogy amikor valaki énekel, szeretetet akar adni. Szent Ágoston azt mondta, aki énekel, kétszeresen imádkozik. Biztos vagyok abban, hogy a zene még jobban megnemesíti a szavakat. És a magyar népdalban, ahogyan Kodály is megfogalmazta, szerves egységben van a szöveg és a zene. Például az Édesanyám rózsafája című dal hajlításai milyen mélységesen kifejezik a fájdalmat. Az ének nagyon erősen meg tudja mozdítani az emberek lelkét a bánattal, de az örömmel is. A cél pedig mindig az, még a szomorúsággal is, hogy segítsünk. Mert a zenével átélt bánat megtisztulást jelent. Nem véletlenül fedezték föl a zeneterápiát. Ha ehhez a katarzishoz eszköz lehet egy ember a hangjával, ami nem az ő dicsősége, hiszen ajándékba kapta a Jóistentől, a szüleitől a génjeiben, akkor az nagyon jó érzés. Csodálatos, amikor úgy látom, hogy sok embernek örömöt szerezhetek. Biztos vagyok benne, hogy a dal, a zene, a rezgés gyógyít, visszaállítja az elveszített harmóniát. Olyan szférákba emeli az embert, ami csak egy imádsággal érhető el. A dal beavat, madárrá tesz, ahogy Weöres Sándor is írta.

Mi az apropója a legutóbbi, XIV. Győri Könyvszalonon is nagy érdeklődéssel fogadott Dalmadarak című CD ménfőcsanaki bemutatójának?

Egyrészt ménfői születésű vagyok, a borítón is Ménfőcsanak van, a Bezerédj-kápolna. Gyermekkoromban ott játszottam a kastély környékén. Oda kapcsol a Győri Melodiárum kórus, amit szeretett mesterem, Barsi Ernő vezetett, ugyanis ott készült a sárospataki diákdalokat bemutató CD felvételünk.
A CD elején látható fényképen, amit O. Jakócs Péter fotózott, egy fának támaszkodom, olyan, mint egy kapocs, mint az égigérő fa motívuma. Ez fontos szimbólum a számomra, és a lemez címét is ez ihlette. A madár is többnyire a fa ágán énekel, hacsak nem pacsirta, istenmadara, ahogy még nevezik, mert az röptében is tud.
A Bezerédj-kápolnában volt a CD bemutató koncert is, melyre Nagy Vilmos, a Ménfőcsanaki Művelődési Ház igazgatóhelyettese kért fel. Abból a szempontból ez volt az első alkalom, hogy koncertet még nem rendeztünk a dalokból. A Könyvszalonon Czigány György beszélgetett velem, ott is elénekeltem jó néhány dalt, de a teljes anyag még ebben a formában nem került a nagyközönség elé.
A CD megszületését a Hangraforgó együttes segítette önzetlenül. F. Sipos Bea átnézte a dalokat, rendszerezték őket, amiért nagyon hálás vagyok. Ezért úgy döntöttem, meghívom őket a koncertre is, hogy színesítsük a műsort, melyre a szervezők is rábólintottak. Még azzal is megleptek, ki is csordult a könnyem, hogy meghangszereltek néhány dalt, és együtt énekeltünk.
Mint néprajzos, nagyon sok ménfőcsanaki dalt is gyűjtöttem, és a CD-n ezek is megszólaltak. Édesapámtól és Édesanyámtól rengeteget. Ezeket igyekeztem ott most visszaadni.

A zene gyógyít. Mit adhatnak speciálisan a magyar népdalok?

Amikor énekelsz, tényleg egy magasabb régióba jutsz. Vigasztalhatsz vagy felvidíthatsz. Egy különleges élményem személyes találkozásom Masaru Emoto (A víz rejtett bölcsessége) japán kutatóval néhány évvel ezelőtt. Barátnőm vitt el hozzá, aki néprajzos és fizikus, Dr. Újj Írisz. A professzor éppen Bécsben tartózkodott, meglátogattuk, és én magyar népdalokat énekeltem neki. Gyönyörűnek találta őket. A vízkristályok elemzése nem készülhetett el, mert Emoto sajnos közben meghalt.
Ha ilyen módon nem is lett tudományosan igazolva, én rendszeresen kapok visszajelzést a dalok hatásáról. Sokan mesélik, hogy megnyugodtak, bizseregnek a megszólaltatott dallamok hatására. A műsor végén gyakran kérik, hogy énekeljek még. Összességében nagyon sok a különleges és pozitív tapasztalatom a magyar népdallal.
Emotonál volt még egy kedves dolog, mert én Ida nénitől, Barsi Ernő bácsi feleségétől nemcsak magyar népdalokat tanultam, hanem különböző népek jellegzetes énekeit is. Írisz megkért, hogy énekeljek néhányat. Kiderült, hogy a professzor felesége dél-koreai, én pedig éppen ismertem egyet a dalaik közül. Bele is fogtam, amikor egyszer csak Emoto kirohant... Megijedtem, hogy talán megbántottam. Ám egyszer csak visszatért a feleségével, aki éppen ott volt, és kért, hogy énekeljem el újra. Nagyon megható volt.

Más népek dalait megismerni egyébként nagyszerű dolog. Milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák, nem vagyunk falanszter. Ernő bácsi szokta mondani, hogy ismerd meg más népek kultúráját, és meg fogod szeretni. Ha nem ismered, nem tudod szeretni. És azt is megtudod, hogy te mennyiben vagy más. Egyik sem különb a másiknál, de mindenkiben van valami egyediség. És én mindegyiket örömmel éneklem.

Milyen élményei kapcsolódnak még a magyar népdalok hatásához?

Rengeteg különleges élményem van a családon belül. De azon kívül is, mert gyakran kérnek fel esküvőkre és temetésekre, hogy énekeljek. Sokszor megkérdezték már, hogy nincsen-e egy CD-m, amit betehetnének, ha nem tudok ott lenni. Többek között ezért is született a felvétel.
Egy alkalommal felkértek, hogy a KÉSZ kongresszuson tartsak előadást a magyar népdalok jelképrendszeréről. A Magyarország az én hazám című dalt elemeztem. Egymást követték a fantasztikus prózai előadások, aztán egyszer csak bemondják a nevemet. Várták, hogy kezdjem az elemzést, én pedig in medias res dalra fakadtam. Csak néztek, teljesen megdöbbentek. Utána pedig kaptam egy csomó felkérést, sok helyre hívtak országszerte. Azután rajta van a CD-n az a dal is, amit sokat kutattam, és aminek köszönhetően Bolyai ösztöndíjat kaptam, a Dely Mári balladája. De megtalálható a lemezen a Fújdogál a szél is, amit pedig Timaffy Laci bácsinak énekeltem, akit nagyon szerettem és tiszteltem. A belső borítón van is egy fotó erről, amint Barsi Ernő bácsi kísér hegedűn.

Mesélne valamit Barsi Ernőről, mint mesteréről?

Először is hadd mondjam el, hogy a CD tartalmaz három olyan népdalcsokrot, amit Ernő bácsi kifejezetten nekem állított össze, még a Kisfaludy-napokra. A legjobb pedagógus volt a világon, a tanítók tanítója. Mert úgy készített fel a Kisfaludy napokra, hogy előtte, amikor ment előadást tartani, elvitt magával. És az előadása végén kiállított a közönség elé, és azt mondta, most pedig Lanczendorfer Zsuzsa kisalföldi népdalcsokrot énekel. Ott gyakoroltatott engem. Ez volt a közös szerepléseink első foka, amit követett a többi. Tehát belenevelődtem a fellépésekbe. Nagyon izgulós voltam és vagyok, de legtöbbször sikerül leküzdeni, mert örömet akarok szerezni.
A CD-n lévő népdalcsokrok tehát szeretett mesteremhez fűződnek. De elmondható a lemez minden egyes daláról, hogy valamilyen történet kapcsolódik hozzá. Van, ami édesapám kedvenc nótája volt, van, amit Csallóközben gyűjtöttem. Az Egek királynője azért az egyik legkedvesebb számomra, mert az édesanyámtól gyűjtöttem, adventben énekelték a Reider-lányok Felpécen, szép verses Mária legenda.
Van még egy különleges történet, ami a gyermekkoromba nyúlik vissza. Nővéremmel együtt még kislányként együtt énekeltünk a szálláskeresés szokásban. Ő volt Szent József én pedig Szűz Mária. Kántor néninkkel, Jurek Máriával még felnőttként is tartottam a kapcsolatot, egészen haláláig. Utoljára a soproni kórházban látogattam meg, amikor már súlyos beteg volt. Néhány évvel ezelőtt karácsonykor csöngetnek. A futárszolgálat egy csomagocskát hozott. Átvettem, kinyitottam. Egy kazetta volt benne. Beraktam a magnóba, és egy 10 éves kislány cérnahangon énekelte: „Ó, Te, József mit gondoltál...” Ez voltam én. Akkor találta meg a testvére, Vera, és karácsonyra elküldte nekem. Boldog karácsonyt szereztek. Lám, hányféleképpen lehet üzenni, örömet szerezni odaátról. Ezt a dalt is eléneklem a lemezen. Van egy kakukktojás, egy szép vers is, amit „eléneklésre és elmondásra” nekem írt Major Zala Lajos, a magyar emigráció kiváló költője. Örülök, hogy életében megajándékozhattam kérése teljesítésével, egy népdal dallamra elénekeltem.

Milyen tervei vannak? Az is elhangzott, hogy ez lenne az első és egyben utolsó CD...

Ez a lemez azzal a mottóval született, hogy ez az ötven évem ötven dala. De végül bővebb lett, mert nem akartam csak a szám miatt kivenni például a népdalcsokrokból.
Dalmadarak a címe, olyan, mintha egy madár szállna ágról-ágra, és minden ágon ott van egy-egy emlékdarab az életéből. Így emlékezek emberekre, a mesterekre, a családomra, barátokra, gyerekekre.
Ez a CD olyan, mint egy korszak lezárása. Tréfásan úgy nevezem, az első ötven évem dalai.
Nagyon sok megerősítő visszajelzést kaptam, többek között Küllős Imola néprajztudóstól, ami hatalmas elismerés számomra. És volt egy világhírű, Amerikában élt magyar karmester, aki a halálos ágyán az én lemezemet hallgatta.

Valóban úgy volt, hogy ez lesz az első és az utolsó hangzó anyagom. De lehet, hogy elgondolkodom a folytatáson. Egyre többen kérdezik, hogy az Ósdi állatosdi gyerek folklórkönyvből, amit Balázs Líviával gyűjtöttünk, miért nem csinálunk CD-t. Legendamesékből, énekekből, gyerekjátékokból. Persze ehhez anyagi segítség is kellene. De nagyon szívesen „csácsognék” új, szívbéli barátaimmal, a Hangraforgóval is. Egyelőre azonban van egy sürgősebb restanciám. A Bolyai Tudományos Ösztöndíj kutatási anyagát is könyv formájába kellene öntenem. Ha ezzel végeztem, akkor felmerülhet majd egy újabb CD elkészítése.
 

Szabados Éva