De valami majd csak lesz – mint ahogyan valami, illetve nem semmi (bár utóbbi könnyen lehetett volna) lett is az 1990-es évek közepétől egészen 2012-ig. A homályos megfogalmazás tulajdonképpen hűen adja vissza a 17 évet felölelő nyomozás kívülről történő nyomásgyakorlásának attitűdjét, de szerencsére Rust Chole-t és Marty Hart-ot nem olyan fából faragták. Az HBO csatorna tévés sorozata (tudjuk: HBO = minőség) nagy dérrel-dúrral robbant be 2014. január 13-án a placcra, és a „mindössze” 8 epizód elég is volt ahhoz, hogy híre és megítélése fertőzésként terjedjen 4 Golden Globe-jelölésig (döntés 2015. január 11-én), valamint 5 elnyert Primetime Emmy-díjig (további 6 jelölés). Az egyes részeket átlagosan 11 millió néző követte figyelemmel, amely az HBO sorozatok 2001 futó történetének nézettségi statisztikájában az indító szezonok közötti első helyet jelenti a True Detective számára.

A 2011-ben Gyilkosság (The Killing) epizódokkal (be)melegítő Nic Pizzolatto által kreált drámai krimiszéria rendhagyó történetét Cary Fukunaga (és 2 epizódban mellette Justin Lin) rendezte noir-hangulatú, melankolikusan borongós tető alá két olyan brutálisan erős karakterű színésszel, mint Matthew McConaughey és Woody Harrelson. (S ha már ott voltak, az executive produceri teendőket is ellátták.) A sztori 17 éven húzódik keresztül, a keret egy (majdnem) a jelenben történő bűnügyi kihallgatás, ahol Rust Cohle és Marty Hart detektívek 1990-es évek közepi nyomozását próbálják a kihallgatótisztek 2012-ben teljes mértékben feltárni, miután az akkori sorozatgyilkosságok a tettes(ek) kézre kerítése után most is folytatódnak. A 8 részes sorozat ¾-ede a múltban játszódik, s úgy tűnik, az egész újból előcitált nyomozás arra megy ki, hogy a rejtélyes tettes személyét a „labilis” Cohle-ban határozzák meg. Ehhez persze Marty, bárhogyan is alakultak akkor közöttük a dolgok, nem hajlandó asszisztálni, sőt! Az egész ügyet szeretnék – ha már így újra „összejöttek” – egyszer és mindenkorra elrendezni, lezárni.

A dél-louisianai, part menti lapályos vidék sorozatgyilkosa utáni hajsza azonban érzékeny köröket érintett és érint még ma is, így a két önfejű detektív győzedelmeskedése végül a (meglepő) happy enden túli továbbgondolást lebegtet. A törvény nevében azonban nemcsak ezért sem átlagos fejlődéstörténettel bíró tévészéria – sem a történet, sem a karakterek szintjén. Már maga a cím, a True Detective is utalás Amerika első, valós bűnügyi eseteket bemutató magazinjára az 1920-as évekből, ami ab ovo rendesen egyfajta dokumentum jelleggel ruházza fel a sorozatot. (A True Detective Mysteries, 1939 októberétől pedig True Detective Bernarr Macfadden kiadásában született meg.) A koncepció szerinti antológiaforma azt jelenti, hogy az első évad (mert lesz második 2015-ben) 8 része lezárja a történetet, s a folytatásban már másik bűnügy kerül terítékre más szereplőkkel.

A kritika nagyjából és egészében az egekig magasztalta a McConaughey-Harrelson-showt: „…a stílus, a látásmód és a rendezés miatt nehéz elfordulni tőle.” (Rotten Tomatoes); „…a párbeszédek gazdagok, színesek és provokatívak… a színészi játék magas fokú, McConaughey és Harrelson külön kategóriát teremtenek.” (San Francisco Chronicle); „…a hosszú, drámai tévésorozatok újjászületése, amely időt ad a lassú, részletes történetmesélésnek, ahol sok a hely a beszélgetésre és a csendre.” (Los Angeles Times); „…talán nem is láthattunk ennyire tartósan fenntartott feszültségű műsort 2014-ben.” (The A.V. Club); „…a karaktereket a hely szellemének teljes megtestesüléseként használja.” (The Telegraph). Egy cikkben egyenesen az olvasható, hogy a True Detective Amerikának egyfajta „afterimázsa”: Marty figurája a haldokló középosztályt képviseli, amelynek Rust az éjjeli ellentétpárja – az ország összeomlás utáni romlásának és káoszának a szimbóluma. Nick Land filozófus pedig azt vallotta, A törvény nevében a legintelligensebb sorozat a televíziózás történetében – s hogy valószínűleg nem a levegőbe beszél, annak a True Detective rendkívül erős filozófiai háttere lehet a bizonyítéka.

Az HBO magyar honlapja a Buzzfeed.com cikkére alapozva remek írásban gyűjtötte egybe A törvény nevében filozófiai hátterére, „gondolkodásmódjára”, utalásaira és „befolyásolásaira” vonatkozó irodalmi és egyéb tudományos műveket. A sorozatgyilkos utáni nyomozás egyes „állomásainak” (a Carcosa, A sárga király, A fekete csillagok) jelentései által összeálló mitológia mind irodalmi alapokra húzza fel magát, a Rust Cohle (élet)filozófiájában megjelenő lételméleti eszmék mögött pedig „egy komplett gondolatrendszer bújik meg”. A bűnügy világnézetének legfőbb inspirációjaként Robert W. Chambers: A sárga király című novelláskötete szolgált, továbbá nem kevés ihlet származik – az Allan Poe-val egy szinten emlegetett – Ambrose Bierce novellákból, H. P. Lovecraft történeteiből, valamint a lovecrafti univerzumból táplálkozó Laird Barron művekből.

Rust Cohle összetett személyisége, illetve az azt vezérlő filozófiai beállítottságnak is megvannak az alapkövei: mindenekelőtt az a Thomas Ligotti, aki horror-szerzőként lételméleti kérdéseket boncolgató művei kapcsán is kultikus figurává vált Amerikában: „Az emberi tudat az evolúció tragikus ballépése. Túl öntudatosak lettünk, ezáltal elszigetelődünk a természettől. A természet törvénye szerint nem lenne szabad léteznünk.” Az egyik legismertebb román filozófustól, Emil Cioran-tól is kölcsönzött Pizzolatto Cohle „megteremtéséhez”, a létezés haszontalanságának vallásához, és természetesen nem maradhatott el Friedrich Nietzsche egzisztencialista (be)hatása sem: „Hogy miért élek folyton a múltban? Nem akarok tudni semmiről semmit! Ebben a világban semmi sincs megoldva. Valaki egyszer azt mondta, hogy az idő örök körforgás. Minden, amit egykoron tettünk, vagy teszünk, újra és újra meg fogjuk tenni.”

Maga Pizzolatto a további inspirációk között olyan kortárs horror-szerzőket sorolt fel egy újságcikkben, mint Karl Edward Wagner, John Langan és Simon Strantzas, ami pedig a pesszimista és nihilista filozófiai világkép megteremtését illeti, szóba hozta Jim Crawford-ot, Ray Brassier-t, Eugene Thacker-t, valamint David Benatar-t. „Az ember abban az illúzióban ringatja magát, hogy van énje. Érzékszervi tapasztalatai és érzései által fejlődik. Bele van programozva a meggyőződés, hogy minden ember valaki. Pedig valójában senkik vagyunk!” Cary Fukunaga rendező pedig elárulta, hogy a sorozat stílusának kialakításában David Lynch és a Twin Peaks voltak a „segítségére”. Mindezek együttes hatásaként A törvény nevében valóban olyan sötét, kiábrándult és reménytelen tónusú, helyenként szinte „álomszerű”, elszigetelt rendőri nyomozáson rángatja keresztül a nézőt, amely meglehetősen erős lelki rendíthetetlenséget követel meg. A két fő karakter mindennek az alfája és omegája – s a bennük brillírozó Matthew McConaughey és Woody Harrelson. Az általuk képviselt attitűdhöz egyáltalán nem illik a harsánykodó (túl)játszás, de nem is a visszafogott, hamis áldimenziókba csomagolt megjelenítés; ők éppen a kettő között, az atmoszférához illő „senki földjén” teremtenek testet, értékrendet és cselekedet-világot.

Man is the Cruelest Animal – Az ember a legkegyetlenebb állat, mondja feketén sötétlő borítógrafikáján A törvény nevében szlogenje, ennél többet pedig nem kell csűrni-csavarni a sorozatra borított benyomás-hangulatot. Mert ez ilyen egyszerű, csupán a cselekmény múltba és jelenbe keresztül-kasul összebogozott szálai bonyolítanak két szálfásnak és szálkásnak tűnő személyiséget, akik persze hitelesen sebezhetőek. A legtöbb néző akarva-akaratlanul esik egyenesen a történet függőségi csapdájába, a megvalósítás ritmusát pedig éppen a két főhős eltérő „minősége” biztosítja az azonosulási erőfeszítések síkján. S ha már a művészeti és érzelmi kivitelezésről beszélek, egyetlen technikai bravúrt nem hagyhatok ki: a negyedik epizód végén van egy vágás nélküli, hatperces, rendkívül dinamikus akció-jelenet multiplikált szereplőgárdával és helyszínnel, amelyet számtalanszor néztem vissza. Egyszerűen elképesztő pontossággal végigvezetett eseményvonalat nézhetünk bennragadt lélegzettel, dobogást szünetelő szívvel, padlóig koppanó állal. Aki nem tudja, miről beszélek, itt most megnézheti. A sorozat főcíme pedig az év legjobban megszerkesztett és összerakott title-kreálmánya (Emmy-díjat is kapott, zene: The Handsome Family - Far From aAny Road), ez itt tekinthető meg.

Nic Pizzolatto megerősítette, hogy A törvény nevében 2015 nyarán induló második szezonja három új központi karaktert vonultat majd fel, a történet Kaliforniában fog játszódni, de elkerülvén Los Angeles-t, kevésbé ismert területekre koncentrálva. Ezúttal is ő írja az összes részt (megint nyolcat), ám idén mindegyiket más rendező dirigálja majd (William Friedkin-nel már tárgyalnak). A két sztár-főszereplő ez alkalommal Colin Farrell és Vince Vaughn lesz (mellettük feltűnik például Taylor Kitsch és Rachel McAdams). Hogy aztán hasonlóan borongós, film-noir-szerű atmoszférát kapunk-e a történetben, arra ugyan megesküdni nem lehet, de csodálkoznék, ha másfajta világ tárulna a szemeink elé. Az egyetlen dolog, amitől inkább tartok: sikerül-e vajon megint ilyen vastag tussal (ki)húzott főszereplő karaktereket alkotni a második felvonásban, mint amilyen Cohle és Hart voltak? S hogy fültanúi lehetünk-e olyasféle filozófiai kérdéseknek-meggyőződéseknek, amilyenekkel Rust bombázta Marty-t? „Nézd, érző húsként, akármennyire is csak látszólagos a létezésünk, mi alakítunk ki magunknak saját személyiséget, azáltal, hogy ítélkezünk. Mindenki ítélkezik, állandó jelleggel. Ha ez nem tetszik, akkor nem érted az életet.” Hamarosan elválik. Abba viszont, amit Rust mondott A törvény nevében záró jelenetében, talán kapaszkodhatunk: „Kezdetben csak sötétség volt. Ha engem kérdezel, a fény áll nyerésre.”

Eredeti cím: True Detective
Műfaj: krimi, dráma
Forgalmazó tévécsatorna: HBO
Amerikai adásba kerülés: 2014-
Eddigi évadok száma: 1
Eddigi részek száma összesen: 8

Szilvási Krisztián

A Tévésorozatok korábbi cikkei:

- 1. rész: Befutó (Luck)
- 2. rész: Jim szerint a világ (According to Jim)
- 3. rész: Gyilkosság (The killing)
- 4. rész: Sikersorozat (Episodes)
- 5. rész: The Walking Dead
- 6. rész: Amerikai Horror Story (American Horror Story)
- 7. rész: Helix
- 8. rész: Gyilkos hajsza (The Following)
- 9. rész: Bates Motel: Psycho a kezdetektől (Bates Motel)
- 10. rész: Hannibal
- 11. rész: Orphan Black
- 12. rész: Hemlock Grove